Totally Reliable Delivery ServiceTeszt

Van egy játék, amit kifejezetten április elsejére (érted, április 1. - kiknek a napja, vajon kiknek?) datálnak és dedikálnak. Tavaly szélesebb körben, most idén Steamen debütált. Szerinted mi az ami kisülhet ebből? Látom magam előtt a lelki szemeimmel: már fogod a fejed. Ah, egy újabb céltalan indie szutyadék. Az egér pointer megközelíti a jobb felső sarokban levő X-et, gyorsan kattintasz és meg hiába körmölök még néhányezer karaktert, hogy megpróbáljam árnyalni a képet. Pedig a Totally Reliable Delivery Service-en bőven van mit árnyalni.

Ha esetleg van egy afféle furcsa perverziód, hogy megpróbálnád komolyan venni a játékot (semmi baj ha nem, a készítőit se motiválták ilyen hülyeségek) akkor röviden: ez egy postás szimulátor, odamész a csomagautómatához, kiveszed (valahogy) a dobozkát, majd meghatározott időn belül el kell juttatnod egy másik pontba. Ha extra spicy deluxe perverz vagy, akkor különféle kihívások elé is állíthatod magad, hogy nehezített terepen, törékeny csomaggal abszolváld a küldetést, de tökéletesen tudom: ennyire bolond még április elsején sem leszel. Mégis, akkor mit kéne árnyalni ezen a Death Stranding lite-on és miért nem zárhattad be a cikket, kérhetted vissza a pénzed és az elpocsékolt két percedet majd felejthetted el ezt az egészet a francba? Nos, leginkább azért, mert van ennek a bolondériának egy többjátékos módja is, amikor a kedves postás pajtások lepottyannak erre a nyílt világú senkiföldjére és akkor elszabadul a totális elmebaj.

Reptile, Harakyen és keviny, a három amigo, erőteljesen egy olasz vízvezetékszerelőre hajazó, kövér, szomorú szemű karakterrel (mindhárom ugyanaz, persze - megváltoztathatnánk, de MINEK?) már a startvonalon áll. Arcukba villog a kis ikon, hogy itt a csomag, hol a csomag. Elindulunk, próbálom kiszedni az automatából (lehet le kellett volna nyomni a tutorial-t, a francba is!). Reptile-nak sikerül, de közben rájövünk, hogy ha a karakter mindkét kezét feltartja, akkor olyan gyorsan tudunk futni, hogy a városnak álcázott tereptárgycunami körül köröző trolibusznál is gyorsabbak vagyunk. A francba a csomaggal, lefoglalja az egyik kezemet, így nem tudok nekiverődni a céltalan trolinak, hogy utána bájosan lepattanjak róla. “Hé, srácok, szálljunk fel a buggy-ra!” - veti fel a tutit Harakyen. Persze, zseniális ötlet, hiszen így még hatékonyabban nem visszük sehova a csomagot - cserébe kipróbáljuk ezt a tükörre polírozott vezetés mechanikát. Nagy nehezen bepozícionáljuk a máriókat a buggy-ba, megindul a szerkezet, de hiába kapaszkodom, hamar lependerülök, majd töcögök a járgány után mint Dennis a komisz biciklije után kötött konzervdobozok. Akkor inkább megyek gyalog, süssétek meg, a feltartom mindkét kezemet úgyis lefutlak titeket. Pár másodperc után látom, hogy a buggy - valószínűleg a tökéletesen élethű vezetés mechanika eredményeként - az útmenti folyóba zuhan. Minimális káröröm mellett igazolva érzem önmagam.

Aztán ahogy bandáztunk végig ezen a kietlen, de mégis sokszínű világon, belefutottunk egy csomó mókás járműbe vagy az esetleges soha be nem teljesülő csomagküldésünket elősegítő eszközbe (ágyú például - na ott tuti nem sérülne meg a csomag) - és bakker, mindet kipróbáltuk. Repültünk repülővel, rakétával sőt még léghajóval is. Ezutóbbi különösen emlékezetes volt, mert ahogy izegtünk-mozogtunk, sikeresen kipenderültünk a kosárból, majd egymás valagában kapaszkodva próbáltunk visszajutni - szerinted sikerült?

A nap végén egyetlen csomag sem került kézbesítésre, mégis remekül szórakoztunk - addig a pár óráig, amíg ki nem fogyott az őrület üzemanyaga. De addig viszont egyfolytában vigyorogtunk, nevettünk, néha még hangosan vokalizáltunk is. Mivel tudnám tetézni ezt az egészet? Például, hogy ezt most mindenféle különösebb erőlködés nélkül megnyerheted. Dobj egy kommentet, majd rebegj el egy imát a házi robotmajom oltárod előtt: ha szerencsés vagy, hamarosan te is felszánthatod ezt a világot. Mindennel is. Boldog bolondozást!

NYERD MEG!

HÁROM DARAB STEAM KÓDOT SORSOLUNK KI!