Final Fantasy VII: IntergradeTeszt

1997 engem még egy testes CRT monitor előtt talált egyre sárguló billentyűket koptatva és a mechanikus egér gumi gömbjét kergetve az asztalon. Az egyetlen kontroller amit a kezembe fogtam a sárga kazettás piacos gépekbe futott bele, a nyolc éves önmagam pedig valószínűleg könnyen elveszett volna a körökre osztott harc menürendszerei és a kék szövegbuborékok idegen szavai között. Nem tudom tehát milyen lehetett ott és akkor átélni a teljes történetet. De huszonhárom évvel később a Final Fantasy VII Remake kétségkívül visszahozott valamit nekem is abból a varázslatból.

Midgar macskaköves utcáit cirka negyven óra után hátrahagyva azonban az is egyértelművé vált, hogy ez az utazás már nem lesz és talán nem is lehet olyan, mint akkor. V.Miki kollégánk tavalyi kritikája tökéletesen megmutatta, hogy egy régi rajongóban milyen emlékeket, érzéseket, na meg kérdéseket piszkálhatott fel ez a bátor újragondolás - amit a szerkesztőségi chaten még napokig tartó izgalmas üzenetváltások követtek. Ha csak most készülsz belépni az AVALANCE csapatába és még soha nem fogtál a kezedbe materia gömböt, akkor mindenképpen ott kezd az ismerkedést! A továbbiakban én kizárólag az Intergrade alcímet viselő PlayStation 5 változatra és az Intermission kiegészítő néhány órás kalandjára koncentrálok majd.

Kezdve rögtön azzal, hogy a fehér fejléces dobozon minden bizonnyal már egy elég barátságtalan árcédulát fognak találni az új vásárlók, hiszen a Square Enix gondolkodás nélkül csapta rá a generáció elején bevezetett 80 eurós címkét az ideiglenes exkluzív újrakiadásra. Szerencsére a korábbi vásárlók minden további költség nélkül frissíthetik a dobozos és digitális példányokat, ez azonban nem vonatkozik a PS+ előfizetéssel szerzett darabokra és egyik esetben sem tartalmazza az Intermission két kiegészítő fejezetét. Az további 20 eurót jelent és kizárólag a PlayStation 5 változat alól érhető el…

Ha ezt sikerült lenyelnünk, utána azért már egészen kellemes az összkép. Az Intergrade az előző generációs kiadás szinte minden zavaró vizuális hiányosságát és gyermekbetegségét kijavítja. Számtalan textúrát, tereptárgyat és környezeti elemet dolgoztak át ( igen, a legendás apartman ajtót is ), így bár még mindig belefuthatunk néhány elnagyoltabb részletbe, a korábban tapasztalt ordító különbségeket egészen ügyesen simították össze. Akárcsak a két dimenziós háttereket a bejárható területekkel, amelyek korábban szintén élesen elütöttek egymástól bizonyos helyszíneken. Mindez részben a fejlettebb bevilágítási rendszernek is köszönhető, ami lényegesen több fényforrást használ, némileg részletesebb árnyékokkal és hangsúlyosabb ambient occlusion implementációval. Ami esetleg kérdéses lehet, az a volumetrikus köd olykor egészen agresszív használata és a SSR tükröződések minimalizálása - utóbbi inkább tűnik véletlen hibának, mintsem tudatos művészeti döntésnek.

A környezet felépítése, kidolgozása vagy narratív eszközként történő használata azért továbbra sem igazán erőssége a játéknak, de ezt könnyedén felejtetik velünk a kellően részletes, gyönyörű és eszeveszetten stílusos karaktermodellek! Nem meglepő ha Aerith, Jessie és Tifa hármasának gyűrűjében valaki a poligámia kérdéskörével kezd foglalkozni. Persze ilyesmiről én is csak hallottam. Egy barátomtól. A poligonszámuk gyaníthatóan megmaradt, a bőrük apró pólusai, a ruhák anyaga vagy a péncélok horpadásai és karcai viszont jóval hangsúlyosabbak lettek. Ebben nyilván szerepet játszik a dinamikus, de csak a legsűrűbb jelenetekben adaptálódó 4K natív felbontás is, amit a korábban megszokott 30FPS mellett érhetünk el az új masinán. Ha azonban megelégszünk a PS4 Pro által is használt ( 1500-1600p között mozgó ) képminőséggel, akkor természetesen 60 képkockát is gond nélkül pakol ki elénk a játék. A két opció között ráadásul bármikor pillanatok alatt válthatunk.

Döntésünk pedig nem befolyásolja az újonnan bekerült fotómódot sem, hiszen ilyenkor a játék automatikusan a lehető legjobb minőségben segít nekünk megörökíteni a jeleneteket. A belsős Sony címek mondjuk ezen a téren olyan magasra helyezték a mércét, hogy az Intergrade erősen limitált, szűk mozgásteret engedő, a képlopatokra apró vízjelet erőltető megoldását nehezen érezzük majd komfortosnak. Akárcsak a DualSense támogatást, ami ugyan fut néhány kötelező kört az adaptív triggerekkel például a motoros szekciók alatt, de a részletes visszajelzést nyújtó rezgésekből szinte semmit nem fogunk érezni a markunkban. Hatalmas csalódás egy olyan játékban, aminek minden látványos harcjelenetében ott csattanhatna a fém a fémen, düböröghetne Barret fegyvere az ujjunk alatt és a robbanások hatására ösztönösen erősebben kapaszkodnánk a kontrollerbe.

Szerencsére a sokat emlegetett SSD legalább gond nélkül teszi a dolgát, jobb megoldás hiányában puszta erővel számolva fel az alapkiadás illúzióromboló textúra streamelési problémáit. Ezzel együtt teljesen eltűntek a töltőképernyők is. A korábban átlagosan 30-40 másodpercig tartó folyamatot mostantól a mindössze egy-két pillanatig látható sötétség takarja el. A fentieket valószínűleg nem fogjuk generációs ugrásnak megélni, de mindenképpen egy definitív változattal alapozhatnak az új belépők a folytatásra és talán egy újabb végigjátszáshoz is elég indok lehet - akár a később megnyílt nehezebb fokozaton. Na meg jelenleg ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy a szabadjára engedett történet egy újabb darabját megismerjük.

Intermission. Avagy Yuffie beköszön és rúg még egyet az idővonalba!

A név igazán beszédes. Az Intermission külön menüpontból elérhető két extra fejezet, ami valamikor a fő történetszállal párhuzamosan indul el, megismerteti velünk az új központi szereplőt, pontot tesz egy karakterív végére, majd a Remake záró képsorait kiegészítve elengedi a kezünk. Ohh, meg természetesen rúg még egy utolsót sunyin az idővonalba, hogy legyen miről beszélnünk a Part II / VII-2 érkezéséig. A felütés egyszerű, mégis hatékonyan vázolja fel a régi rajongók számára már ismerős karakter jellemét és képességeit: Yuffie Kisaragi, a bájos és fiatal kora ellenére rendkívül tapasztalt Wutai nindzsa a Shinra főhadiszállás mélyéről szeretne elemelni egy minden eddiginél nagyobb erővel bíró matéria gömböt. Nagyrészt személyes indíttatásból. Vele tart a nyugodtabb és elővigyázatosabb elit harcos, Sonon, aki egyfajta idősebb testvérként követi szeleburdi társa minden lépését - végéig remek dinamikát biztosítva a párosnak.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a kiegészítő mindössze egyetlen irányítható karakterre fókuszál. Szerencsére? Yuffie tökéletesen demonstrálja a hibrid harcrendszer flexibilitását és minden előnyét. Villámgyors, pillanatok alatt zárja a távolságot vagy kerül ki a szorult helyzetekből. Közelre a shuriken forgatása osztja a fizikai sebzést, míg messziről az alap elementálokkal megerősített Ninjutsu mutatja meg mágikus erejét. Ha úgy érezted Tifa terelgetése már közel állt egy tisztességes hack ‘n’ slash vagy brawler alaphoz, ezt egyszerűen imádni fogod! Mindezt ráadásul okosan implementált és szörnyen látványos szinergia támadások egészítik ki Sonon közreműködésével - ha közvetve is, de elengedhetetlenül bevonva társunkat az összecsapások menedzselésébe.

A probléma ott kezdődik, hogy bár az első fejezet nyitottabb felépítése még enged is némi melléktevékenységet, később teljesen lineárissá válik a Shinra főhadiszállására történő beszivárgás. Ez a játékidőn is markánsan nyomot hagy - és akkor már eltekintettünk attól, hogy egyébként sem ezek a legizgalmasabb helyszínek. A fősodor négy-öt óráját maximum a duplájára húzhatjuk el a nyomornegyed már ismerős utcáin kóborolva, amit egy-két opcionális megbízatás, egy fél maréknyi VR misszió, de leginkább a Fort Condor játékostársak megtalálása és legyőzése tölthet ki. Utóbbi egy primitív kő-papír-olló felállásra építő, de potenciálisan addiktív és a különböző paklikkal kellően változatássá tehető táblajáték, ami legalább ürügyet ad arra, hogy néhány ismerős karakterrel újra interakcióba lépjünk. Ezt követően viszont nem marad más, csak a különböző teóriák felvázolása a rajongói fórumokon és a végtelennek tűnő várakozás.

Nehéz zárszót találni. A Final Fantasy VII Remake: Intergrade a fent taglalt javításokkal és kiegészítésekkel innentől egyértelműen a definitív kiindulási pontja a jó eséllyel generációkon átívelő újragondolásnak. A vele együtt érkező Intermission pedig egy apró, de mindenképpen fontos sarokelem az epikus történet továbbra is merésznek és izgalmasnak tűnő kirakójában. Csak ne érezném annyira, hogy mindez a kreativitás, szív és alázat végül csupán semleges mezők kusza sorára lett váltva egy jenben végződő Excel táblázatban.

PLATFORM PlayStation 5 FEJLESZTŐ Square Enix KIADÓ Square Enix MEGJELENÉS 2021. június 10. ÁR 27.490 Ft