Paper Mario: The Thousand Year Door - a Nintendo Switch változatTeszt

A Paper Mario: The Thousand Year Door mit sem vesztett húsz év alatt a bájából. Játékmenetében vastagon ott van a kétezres évek JRPG szemléletének a magja, a mechanikáiban tetten érhető a klasszikus korlátokat feszegető fejlesztői lelkesedés. Sztorijában egyszerre "Máriós" és mesés. JRPG-khez méltó módon komoly is tud lenni, az író nem felejtette el beletenni a szívét. Ívét tekintve pedig egy nagy utazást élhetünk át, amely minden fordulatában kínál egy új hangulatot, új karaktert, vagy csak szimplán egy új világképet. Magyarul, mindent tud a játék, amit egy jó kis JRPG-től elvárunk. És érezzük a GameCube vibe-ot is. Azokban a pillanatokban, amikor száz figura lepi el a képernyőt, azonnal bekapcsol az emlék: ez mekkorát is szólt 2004-ben!

A szokásos JRPG megoldásokhoz képest érkező Nintendós többlet a mechanikákban is keresendő. Mivel a Paper Mario játékok mindig is híresek voltak a papírmasévilág trükkjeinek a kihasználásáról, már a második cím a sorban csak úgy durrogtatta az ötletpetárdáit. A világ felépítéséből fakadóan rengeteg titok (és sajnos/szerencsére ebből fakadó backtracking) színesíti a terep felfedezésének lehetőségeit. A bővülő képességekkel újabb szakaszok nyílnak meg, amolyan light-szekvencialitással. A kartondoboz-színház, amelyben a harcok játszódnak, egy jópofa közönségbúgató mechanikát hoz a rendszerbe, amivel a speciális támadásaink (amolyan limit breakjeink) töltődnek. És ne feledkezzünk meg a Mario RPG-ben debütált időzített gombnyomásokról, melyek a körökre osztott csatákat színesítik ügyességi részekkel. A pályák egyébként is tartalmaznak némi platformingot, és most is vannak badge-k meg egyéb gyűjtögetnivalók, amelyek a későbbi Mario szerepjátékokat is jellemezték.

Technikai oldalról addig nem lesz gondunk, amíg nem kezdünk el a részletekben áskálódni. A játék 720p alatt fut handheld módban, de a renderer így is teszi a dolgát. Az újszerű effektek, csillogó falak, felületek ezzel együtt nagyon jó kis összképet adnak, olyan meseszerű az egész látvány. Az SSR és SSAO effektusok csodálatos fényeket és árnyékokban eltűnedező mélységet adnak a világnak. A textúrák és a díszletek is apró felújításon estek keresztül, ami nagyon jót tesz a régi mosottas képhez képest. Mindezt ugyan csak 30 FPS-t tudja a játék, de engem ez nem izgatott fel. Nagy tévén... Eh, én már rég elengedtem, hogy nagyképernyőn játsszak Nintendo Switch játékokat, ott ez a látvány 900p-ben már döcögős. Ami a felújításban még tetszett, az a felhasználói felület, ami szerintem egy erős szinttel jobb, mint amit a Mario RPG-nél összehoztak. Kivéve a szövegablakokat. A duma gyorsan pörög, de nekem hiányzott a text gyorsabb lepörgetésének a lehetősége. Ugyanígy az audio szekcióval sem voltam maradéktalanul kibékülve. A zene kaphatott volna egy teljes frissítést, és egy fővonalas szerepjátékból már nekem nagyon hiányzik a szinkron, még akkor is, ha Mario amúgy elejétől a végéig kukulásban van.