A Sonic sztorim a 8 bites SEGA Master Systemen indult. Sonic vagány stílusa, a játék különleges színes világai és a hihetetlen sebessége teljesen beszippantott gyerekként. A Sega hőskora, a Mega Drive érája, később pedig a multiplatformos 3D-s próbálkozások… szinte mindent végigéltem! A játékok között volt, ami jobban működött, és volt, ami kevésbé, de a karakter és az univerzum mindig is valami furcsán vonzó maradt az életemben.
A 2D-s részek közül a Mega Drive-os második epizód, illetve a DS-es Sonic Rush, míg a 3D-s játékok közül a Sonic Colours és a Sonic Generations szegmensei az abszolút kedvenceim. Emlékszem, a Generations-t még dobozosan vettem meg PS3-ra 2011-ben. Akkor, a sorozat 20. születésnapján, a SEGA a lehető legszebb módon ünnepelte meg mindazt, amit a franchise az évek során képviselt.

A Generations maga volt a nosztalgia. Egyszerre szólt azokhoz, akik még a '90-es években nőttek fel Sonic-kal, és azokhoz is, akik a modernebb epizódokon keresztül csöppentek bele ebbe a világba. Az, hogy a korábbi részekben megismert pályákat végigfuthattuk klasszikus 2D-s Sonic-ként és modern változatban is, zseniális ötlet volt – és még mai szemmel is elképesztően jól működik. Green Hill Zone újra és újra visszatérő kezdőpálya, de itt valahogy mégis különlegesebbnek érződött. Ahogy a zene átvált a klasszikus verzióról az energikus újra hangszerelt változatra, az ember bőrén futkosott a libabőr – főleg, ha valaki végigélte a Sonic evolúcióját az elmúlt évtizedekben. A játék hangulata remek, és jól is játszható. Negatívumként talán csak a csaló boss fightokat tudnám megemlíteni, de ezt leszámítva is a Sonic Generations máig az egyik legjobb 2D/3D-s Sonic-platformer.
PS3-on 720p-ben és 30 fps-sel futott a játék (sőt, volt 3D-s TV-támogatás is!), később pedig megvettem az Xbox 360-as verziót is, amely Smart Delivery frissítést kapott Xbox One-ra és Series konzolokra. Így már 1080p-ben és 60 fps mellett igazán élvezetes lett – igaz volt némi glitch a hanggal, de szerencsére ritkán találkoztam vele.

Tavaly megjelent a Sonic X Shadow Generations, amely szintén tartalmazta a feljavított Generations-t. Ez a kiadás elérhető volt Switch-en, PS4-en, PS5-ön, Xbox One-on és Series S/X-en is. (Teszteltük is a játékot.) Bevallom, elégedett voltam a Smart Delivery-s verzióval Series X-en, így nem vásároltam meg harmadjára a címet. A Shadow Generations sem csábított – úgy gondoltam, egy kiegészítő nem ér meg ennyit. De most, hogy a Switch 2-es tesztpéldányt játszom, rá kellett jönnöm, mekkorát tévedtem!
A Shadow Generations nem egy újabb összecsapott DLC, hanem egy teljes értékű kampány. Ugyanúgy tiszteleg Shadow múltja előtt, ahogyan annak idején a Generations Sonic emlékezetes pályái előtt. A koncepció hasonló: klasszikus helyszínek újragondolva, de most Shadow szemszögéből, egy sötétebb, komolyabb tónusban. A pályák például olyan forrásokból táplálkoznak, mint a Sonic Forces vagy a Sonic Frontiers epizódok. Az új képességek, mint a Chaos Control, nemcsak látványosak, hanem tényleg feldobják az élményt. Olyannyira, hogy megkockáztatom: a Generations mellett ez a legjobb 3D-s Sonic-játék.
De akkor mi változott az új kiadásban? Őszintén szólva szinte semmi. Tartalmilag pontosan ugyanazt a játékot kapjuk, amit már 2024-ben végigjátszhattunk. Ez persze nem kevés – a Sonic- és Shadow-kampány együtt körülbelül hat-hét órányi, élvezetes játékidőt kínál. De ha arra számítottál, hogy az új konzolon extra tartalom, bónusz pálya vagy valami plusz indokolja az újrakiadást… nos, akkor csalódnod kell!

Ami viszont változott, az a teljesítmény. Az első Switch-en a Sonic Generations és a Shadow Generations is 30 képkocka/másodperces képfrissítéssel működött. PS4 Pro-n és Xbox One X-en Sonic kalandja 60 fps-sel, míg Shadow játéka 30 fps-sel futott. A next-gen kiadásokban választhatunk: Generations 60 fps, Shadow pedig 30 vagy 60 fps között állítható. Switch 2-ön a Sonic Generations már alapból 60 fps-sel fut, ráadásul sokkal szebb látványvilággal – vizuálisan már jóval közelebb áll a PS5-ös és Xbox Series-verziókhoz.
A Shadow Generations ugyanígy az új konzolok beállításait követi: „minőség” módban 30 fps mellett magasabb felbontást kapunk, míg „teljesítmény” módban 60 fps-re vált a játék. Én utóbbit ajánlom: dokkolva és kézikonzol módban is szépen fut, stabil és gördülékeny az élmény. Igaz, a DLSS skálázás hatása néhol érezhető – enyhén fátyolos a kép –, de csak minimálisan, és nem zavarja a játékot. Az összkép még így is élesebb és részletesebbnek tűnik, mint a PS4 Pro vagy Xbox One X változatoknál látottaktól, a töltési idők pedig nextgen szintűek, mivel villámgyorsak.
A legnagyobb probléma? A Sega teljesen magukra hagyta azokat, akik már megvették a játékot Switch 1-re. Nincs semmilyen frissítési lehetőség, upgrade opció vagy kedvezmény az új verzióhoz. Mivel tartalmilag nem változott, ez meglehetősen barátságtalan lépés a rajongókkal szemben. Nehéz elképzelni, hogy bárki szívesen fizet ki újra húszon párezer forintot pusztán a jobb performance-ért. Egyedüli pozitívum, hogy a Switch 1-es mentések átvihetők az új verzióba, így, ha mégis megvásároltad korábban, legalább nem az elejétől kell nyitogatnod a világokat.
Szóval érdemes beszállni? Attól függ, már megvan-e a korábbi verzió. A játék továbbra is remek, és egyértelműen ez a legjobb módja annak, hogy Nintendo konzolon élvezd a Sonic Generations-élményt. Ha viszont már korábban megvetted Switch 1-re, érdemes kétszer is meggondolni az újabb vásárlást. Igen, technikailag sokkal jobb verzióról van szó, de a frissítési lehetőség teljes hiánya nehezen megemészthető. Amennyiben most vásárlod meg először, ezzel a két játékkal együtt az egyik legjobb ár-érték arányú Sonic-csomagot kapod kézhez.
Sonic X Shadow Generations | Kiadó: Sega | Fejlesztő: Sonic Team | Platformok: Nintendo Switch, Nintendo Switch 2 (tesztelt), PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X, PC | Megjelenés: 2025. június 5. | Ár: 22.999 HUF / 49.99 EUR