Graven - hollódombi mesékTeszt

Érted. Graven-Raven, a játék le se tagadhatná az örökségét, gyakorlatilag minden sarokról a Hexen 2 és a Heretic 2 tekint vissza az emberre; mégis, a hivatkozások csak akkor jönnek elő, ha elkezded részleteiben nézni a dolgokat. A Graven ugyanis megáll a saját lábán, sőt, sok szempontból teljesen egyedi dolgokat tud felvonultatni. Amennyire letaglózó, olyan bosszantó is. De ha megszokod a marhaságait, akkor nagyon gyorsan beszippant ez a mágikus, sötét-fantasy világ.

Érkezésünk után csoffadt hősünknek máris fel kell venni a kesztyűt (bocs, varázsbotot) az első hub-városka környékét mardosó járvány (?) borzalmaival. A Gravenben nincs klasszikus "E1M1" pályarendszer, három biom van, amelyek nagy, összefüggő, komplex térképeket alkotnak. A hubokról nyílnak a tényleges "pályák" vagy dungeon-jellegű szintek, amelyek igazából a teljes map részeiként ágyazódnak a rendszerbe. Egyben külön szegmensként is tekinthetünk rájuk. Egyikből nem ritkán átjárás van a másik dándzsön addig elérhetetlen sarkába, és ahogy haladunk, szekvenciálisan is megnyithatunk utakat. Majdnemhogy egy metroidvania van elrejtve a boomer-lövölde köpenye alá, de ez nem minden. A térképek tényleg iszonyat jól össze vannak rakva. Az elején nem is sejted, milyen összefonódásokkal pakolták meg világukat a pályadesignerek. Úgy retro az egész, hogy igazából modern szemlélettel működik a tér kihasználása, és a pályák bizonyos pontjainál, a régies stílust mímelő grafika ellenére, megállsz és szájtátva nézel szét a kilátást dícsérve.

A Graven az ihletforrásokhoz hűen a mágiát, közelharci eszközöket és a klasszikus FPS-ekhez illő mordályokat is felvonultat. A fegyvereket pénzért vagy bizonyos pontokon kapott eszközökkel lehet fejleszteni (pl. kristályt tenni a varázshusáng furkójába), máshol mananövelő rúnákat aktiválhatunk, vagy ritkaságszámba menő páncéllal lassíthatjuk a sérüléseinket. A rendszer tehát ál-RPG, inkább tényleg egy Metroidhoz áll közelebb a fejlődés, az eszköztár-bővülés.

És hát harcolni is rengeteget fogunk. Itt érződik először, hogy a balansz nem tökéletes - vannak olyan szegletei a térképeknek, amelyeket foggal-körömmel való küzdelemben tudsz csak bevenni. Egyes ellenfelek támadásai (például az egyszemű denevérek terjedő savtócsái) túlzottan OP-k. Ha elpatkolsz, akkor aranyat vesztesz, amit visszatérve a helyszínre újra összekotorhatsz. A Graven fontos eleme az erőforrás menedzsment. Lőszereink gyorsan apadnak, HP-nk pár csapásra nullára redukálódik, manánk sem véges. A játék folyamatosan hordó- és ládacsapkodásra ítéli a játékost, aki így tudja visszatornászni az elveszett javakat. Szerencsére baromi élvezetes odasuhintani egy-egy hordóhalomnak, szóval ezzel nekem semmi bajom sem volt. Mint ahogy a stamina rendszerével sem. Van, de ritkán húz kellemetlen akadályt a játékos elé.

Apropó checkpointok, a játék kilépés után mindig a hub közepére dob vissza, ami viszont teljesen feleseleges retróskodás - ennek a funkciónak SEMMI jó haszna nincs, cserébe a rohadt méretes térképeken caplathatunk oda, ahol előzőleg abbahagytuk. Térkép nélkül, amit az Early Access óta kivettek a játékból. (De miiiééért?) A Graven amúgy csak levelekben, dokumentumokban és a belső naplóban helyez útjelző táblákat. A gameplay közben érkező dolgok sem mindig következetesek a továbbjutás tekintetében. Van, hogy a játék lebegő kamerával megmutatja, hogy mégis mit sikerült pl. a totemek ledöntésével kinyitni, máskor pedig enged félórákat bolyongani, míg rá nem jössz, hogy az egyik helyen aktiválhatatlan koponyás kapu máshol gombnyomásra simán kitárul.

Ezek a következetlenségek húzzák le a játékot, és kicsit furcsa is, hogy bár rengeteg apróság változott a korai hozzáférés óta, pár ilyen sutaságra nem sikerült érdemben reagálni. Szerintem amúgy dacból nem. A Graven ugyanis ragaszkodik a régisulis érzethez. És ez van ahol átok (ld. fentebb), máshol áldás is. Ugyanis a nagy küzdelmek után, a félórás bolyongás végén, mikor rájössz a megfejtésre, olyan jutalomérzet lesz a jussod, amire mondjuk a soulslike játékok is építkeznek. Félreértés ne essék, a Graven csak nyomokban tartalmaz Souls játékokra emlékeztető apróságokat, de a "túlzó kihívás"-"mennyei jutalomérzet" íven hasonló érzelmek felszabadítására képes.

Ezt segíti az olykor bámulatos grafika, ami a 3DFx-korszakot (annak is szoftveres renderer stílusú látványát) bővíti ki csodás dark-fantasy rémálommá. A zene is varázslatos, kár, hogy pl. szinkron nincs, ami az 1998-as Heretic 2-ben is alapnak számított már. A menürendszer szintén old-school, ami engem nem zavart - még a szűkös sáv-inventory-t is elnéztem a játéknak (a fegyverpakolgatás feladatán sokan kiakadtak). Bár igaz, egy körmenüs választás lehet jót tett volna a játék kontrolleres fogyaszthatóságának. Apropó a Gravent Steam Deck-en teszteltem és simán jól fut rajta. A Nightdive-os retró konzolportok után amúgy ezt a látványt és immerzív univerzumot a nagytévén is simán el tudnám képzelni. Remélem lesz a Gravennek konzolos átirata. Jól csúszna ott is. Ja, és még egy apróság. Bocsi, Slipgate dudák, a multiplayerre rá se néztem, őszintén, teljesen meg is feledkeztem, hogy ilyen opció is van a játékhoz - egyszerűen nálam ez az RPG/FPS hibrid nem is kívánja a többszereplős játékot.