Hosszú útkeresés volt ez Kazunori Yamauchi és csapata számára, hiszen hiába részesültünk csodálatos élményekben az azóta eltelt évek során is, valahogy soha nem álltak össze úgy a dolgok, mint a fentebb megénekelt negyedik részben. A Gran Turismo 5 lényegében a saját súlya alatt roskadt össze, illúziórombolóan inkonzisztens megvalósítással rondítva bele a franchise renoméjába. A Gran Turismo 6 egy kifutott generáció ambícióktól mentes alkotásaként merült hamar a feledés homályába, minden kiválósága ellenére. A Gran Turismo Sport pedig hiába jelölt ki egy új, izgalmas (és ahogy arra az idő rámutatott: működőképes) irányt, sokan egyszerűen hiányolták a régi esszenciát. Nem volt tehát könnyű helyzetben a japán stúdió, a Gran Turismo hallatán ugyanis már közel sem az a tökéletesség, az a megkérdőjelezhetetlen színvonal ugrik be az embereknek, mint egykoron. Ők azonban pontosan azt tették, amit tenniük kellett: szépen lesöpörtek mindent a tervezőasztalról, majd az alapoktól kezdve, a gyökerekhez visszanyúlva építették újjá az egészet, szem előtt tartva mindazt, ami a Gran Turismót annak idején Gran Turismóvá tette.

Már rögtön a világtérképre érve megcsap bennünket egy jóleső nosztalgia – merthogy van újból világtérkép, bizony, madártávlatból szemlélhetjük a játék bájos, makettszerű városkáját. Pont, mint régen, csak sokkal szebb az egész persze. Az egyes épületek, területek itt a különféle menüpontokat és tevékenységeket takarják, melyek közül kezdetben néhány elérhető csupán, a játékórák előrehaladtával azonban több mint egy tucat fog megnyílni előttünk, ahogy egyre inkább elmerülünk a Gran Turismo 7-ben. Ismerős, de mégis rég tapasztalt koncepció mentén épül fel tehát maga a játék, ami miatt mégsem mondhatjuk azonban, hogy egyszerű felmelegítésről van szó, az az erdő mélyén, egy csörgedező patak mentén megbújó kávézó, a Café.

A Café az a menüpont, ami összefogja és keretet ad a Gran Turismo 7 kampányának – lényegében egy virtuális segéd, aki fogja a kezünket, miközben oda-vissza átszeljük az autógyártás és a versenysport évszázados történelmét. A kávézóba betoppanva mindig egy új menükártya vár ránk, ami feladatokat ad számunkra: ez lehet meghatározott autók összegyűjtése, bevezetés egy újonnan megnyílt városrészbe, esetleg invitálás egy frissen induló bajnokságba. A menükártyák teljesítéséért járó jutalom több elemből épül fel. Egyrészt így nyílnak meg az újabb és újabb pályák, ami azért is fontos, mert a Gran Turismo 7 nem kupákon belül kínál versenyeket, hanem helyszínek szerint, így még változatosabb az utazás: a három régió több mint 30 pályát és közel 100 nyomvonalat kínál, de nem nagyon lesznek köztük olyanok, amiken unásig fogunk száguldozni – folyamatosan terelget minket a játék helyszínről helyszínre. Másrészt kapunk mindig „kaparós sorsjegyet”, melyek kézzel fogható jutalmakat kínálnak: kreditet, tuningalkatrészt vagy éppen egy új járgányt. Harmadrészt pedig könnyed, lényegretörő, de mégis érdekes meséket is hallgathatunk az éppen megszerzett autókról, legyenek azok a raliversenyzés megkerülhetetlen japán legendái, a Mustang egyes generációi vagy éppen egy kis szemezgetés az európai hot hatch palettáról. Ez utóbbi tényleg igazi szerelmes levél, ami az egész élményt áthatja.

Az imént felvázolt tematizálás rendkívül fontos eleme a Gran Turismo 7-nek: lényegében olyan az egész, mint egy sorozat, aminek minden részében egy-egy új főszereplőt ismerhetünk meg – csak itt nem a cselekmény fogja össze az egészet, hanem az autózás történelme. Emiatt is van az, hogy a Café miatt jelenlévő irányítottságot egyáltalán nem úgy éljük meg, hogy korlátozva vagyunk: az egész egy nagy, változatos, folyamatosan új impulzusokkal és élményekkel bombázó utazás, melynek során bármikor letérhetünk az ösvényről, ha éppen másra vágyunk. Összességében azonban a Gran Turismo történetének legszórakoztatóbb, legjobban összerakott kampánya vár ránk, mely a nosztalgia és a frissesség tökéletesen eltalált harmóniájával repít bennünket előre.

Letehetetlen – ha egy szóval kellene jellemezni, alighanem ez volna az.

Hogy mi minden lapul még azon a térképen? Többek között autók, természetesen, több mint 400 darab, melyek – a szériától megszokott módon – példátlan sokrétűség mentén lettek összeválogatva. Ezúttal külön-külön válogathatunk a vadonatúj szalonjárművek, a használt gyöngyszemek, illetve a méregdrága klasszikus darabok közül, kedvenceinket pedig szokás szerint tuningolhatjuk, illetve minden eddiginél részletesebb módon festegethetjük, matricázgathatjuk. És bár a Café mód alapvetően ösztönöz minket arra, hogy minél több járgányt kipróbáljuk, lesznek azért olyanok, amiket szépen, lépcsőzetesen tuningolni fogunk, hogy több kupában is megállják a helyüket – ezáltal kicsit a szívünkhöz is nőnek majd. Hogy egy-egy versenyre mekkora teljesítmény az ajánlott, azt minden esetben egy PP érték jelöli, konkrét megkötések azonban (legalábbis ilyen tekintetben) nincsenek, így pár kivétellel teljes egészében rajtunk múlik, hogy az egyes futamokat mennyire tesszük könnyűvé vagy éppen nehézzé magunk számára. Emiatt – no meg a részletesen skálázható vezetési modell és segítségek miatt – nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a Gran Turismo 7-ben mindenki megtalálja a számítását a casualtől a hardcore-ig.

Szerencsére azok sem maradnak hoppon, akik gondosan megtervezett kihívásra vágynak, hiszen három különböző területen is lehet hajszolni az arany medálokat. Ott vannak a sorozat egyik védjegyének számító jogosítványok, melyek összesen 50 „feladványon” keresztül avatnak be bennünket a versenyzés egyre komplikáltabb rejtelmeibe, olyan pálya-autó leosztásokkal, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem valóban tanulsággal is szolgálnak szinte minden esetben – pláne, ha tényleg az aranyra hajtunk. Visszatért a Circuit Experience mód is, ahol szektorról-szektorra sajátíthatjuk el az egyes pályákat, hogy aztán összerakjuk a tökéletes köridőt. Személyes kedvenceim azonban az annak idején éppen a negyedik részben debütált küldetések, melyek afféle megrendezett versenyek és kihívások, általában valamilyen extrém körülménnyel megbolondítva. Ezekből minden eddiginél több van, a változatosságra pedig nem lehet panasz: akad itt minden, mi szem-szájnak ingere, az előzgetéstől kezdve a bójaborogatáson keresztül egészen az üzemanyag-spórolásig. Nagy szerencse, hogy ezek a missziók is fokozatosan nyílnak meg a végigjátszás során, különben nagyon nehezen szabadultam volna ki ebből a menüpontból.

A kicentizett versenyek mellett könnyed kocsikázást is tartogat a Gran Turismo 7, ha simán csak fejest ugranánk egy futamba, az Arcade mód mellett pedig egy egészen különleges újdonságot is találunk a Music Rally képében. A neve ne vezessen félre senkit: az egésznek semmi köze a ralihoz, sőt, tulajdonképpen ez az igazi árkád élmény, az egyes checkpointokat elérve ugyanis folyamatosan kitolódik a rendelkezésünkre álló idő. A feladat az, hogy ne érjen nullára a számláló, amíg tart a háttérben szóló dal, miközben balra-jobbra előzgetjük a nálunk jellemzően lassabb ellenfeleket, ami egészen meditatív tud lenni egy keményebb hajsza vagy másfél órán keresztül hajszolt arany jogsi után. A maximalisták persze itt is rámehetnek a legszebben csillogó medálra.

Szépen variál tehát a körülményekkel a Gran Turismo 7, ami jól mutatja, hogy a sorozatra mindig is jellemző letisztultság és elegancia mellett nem felejt el videójáték is lenni – egyáltalán nincs meg benne a szimulátorok sterilsége. És ha már körülmények: a fejlesztők nemcsak a versenypályák és az autópaletta tekintetében igyekeztek minél változatosabb feladatok elé állítani bennünket, de a napszakokkal és az időjárással is bátran játszadoznak. A Gran Turismo 7 esetében mindkettő dinamikus, vagyis akár futam közben is változhat, ez pedig nem akármilyen élményeket tartogat: soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elő fogok hozakodni egy Gran Turismo – Dark Souls párhuzammal, de amikor a Nürburgringen a rajt után nem sokkal egyszer csak leszakad az ég, és úgy kell végigszenvedni három kört, hogy mindenki tojásokon lépked a slick gumikon... na, egy ilyen verseny megnyerését nagyjából ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor először legyőzted az Ornstein & Smough párost. Megrendezett, persze, de pont ettől zseniális – kérdem én, hányszor fog el titeket versenyjátékban a bossfight-érzés? Pont az ilyen kreatív nüanszok miatt több a Gran Turismo 7 a vetélytársainál.

GAMECHANGER

Mostanra talán mindenkinek feltűnt, hogy a konkrét vezetési élményről eddig egy szót sem szóltam még, ez azonban nem véletlen, a játék legnagyobb dobását ugyanis a végére tartogattam, ez pedig nem más, mint a DualSense kontroller. Elkeseríteni persze nem akarom azokat, akik PS4-re tervezik megvásárolni az új GT-t, már csak azért sem, mert ők is egy tökéletesen funkcionáló, brutálisan tartalmas és végtelenül élvezetes csomagot kapnak majd. A PS5 kontrollere azonban olyasvalamit nyújt, ami nyugodtan nevezhető mérföldkőnek, a haptikus rezgés és az adaptív ravaszok ugyanis új szintre emelik mindazt, amit eddig konzolos szimulátorként ismertünk. Na nem mintha eddig szégyenkeznie kellett volna a szériának, hiszen a korábbi részek mindig új etalont állítottak fel a műfajon belül a vezetési modell kidolgozottsága, illetve az egyes autók viselkedése közti különbség tekintetében – a Gran Turismo Sport sem véletlenül lett népszerű és sikeres esport-cím. A DualSense-élményt azonban mindenkinek meg kell tapasztalnia, aki szerelmének tekinti az autóversenyzést, de nem megszállott kormánykerékhívő.

Az egészet talán úgy lehet leírni a legegyszerűbben, mint egy marokban tartható force feedback: az autót érő erőhatásokat eddig kizárólag közvetett módon érzékeltük, most azonban tényleges, fizikai visszacsatolást kapunk. A rezgésen keresztül nemcsak az apró terhelésváltások, hanem a különböző típusú kerékvetők közti különbségek, illetve az útburkolat hibái is valóban kézzel foghatóvá (szó szerint) válnak, a ravaszok dinamikusan változó ellenállása pedig a kerekek blokkolását (fék) és kipörgését (gáz) érzékeltetik minden eddiginél jobban. Jól néz ki a Gran Turismo 7 PS5-verziója (mit szépen, gyönyörűen), ráadásul jobban és élethűbben is szól, mint eddig bármikor – pláne olyan eszközön, ami jól érzékelteti a térhatást. Mégis a kontroller az, ami miatt igazán nextgen élményt kapunk.

Mindig jó érzés látni, ha egy megtépázott renoméjú franchise ismét visszatalál a helyes útra, és bár a Gran Turismo szerencsére sosem volt túlságosan mélyen, a Gran Turismo 7-tel most minden eddiginél magasabbra jutott. Marketingszagúan hangzik azt mondani, hogy 25 év tapasztalatait és tanulságait sikerült most egy játékba önteni, de a Gran Turismo 7 tényleg ilyen lett: a széria eddigi legtartalmasabb, legváltozatosabb és legkiegyensúlyozottabb darabja, amely nemcsak a rá jellemző eleganciát és az autók iránt tanúsított végtelen tiszteletet tartotta meg, hanem egy olyan technikai újítást is bevezetett, amivel maga az élmény is generációt ugrott. The Real Driving Simulator? Kétség sem férhet hozzá – de közben nem felejt el videójáték sem lenni, és ez talán minden másnál fontosabb.

GRAN TURISMO 7
PLATFORM PS5 (tesztelt), PS4
KIADÓ Sony FEJLESZTŐ Polyphony Digital
MEGJELENÉS 2022. március 4. ÁR 27 490 Ft