Így hozta el az Alan Wake 2 az idei év egyik legőszintébb pillanatátVélemény

Ez persze hosszas és tudatos építkezés eredménye.

A Remedy egyike a különutas csapatoknak, akiket nem hat meg a trend, akik nem adnak alább a "szerzői" játékkészítésből, annak ellenére, hogy az élvonalba és nem az indie-szintre célozzák termékeiket. A Max Payne széles közönség előtt tette kultikussá a csapatot, az Alan Wake, a Control és a most aktuális folytatás pedig a szerző (Lake) saját univerzumépítésének talán legfontosabb állomása. Ilyen szempontból, és sok másból is, a Remedy megérdemli a szeretetet és a közönség elismerését. Úgy látszik a mainstreamben is elsöprő sikert hoz, ha valaki mer a saját játékszabályai alapján pályára állni. És a főnök, valamint a mögötte álló tehetséges brigád, így is tesz folyamatosan!

A The Game Awards 2023-on lezajlott zene- és videojátéktörténeti pillanat pedig sok szempontból érdemes arra, hogy emlékezetünkbe véssük.

Jómagam elhallgatgatom a Poets of the Fall, bocsánat, Old Gods of Asgard zenéjét, de nem tartom őket kiemelkedőnek. Vannak északon, akik az Abba-metál vonalon jobb dalokat írnak, Marko hangja nem mer a középerőből elkalandozni, hangzásukat pedig mindig is sterilnek éreztem. (A harlekin maszk, szóval az meg örökre beégett agyam sötét regisztereibe... Bocsi fiúk, AZT a klipet nem bocsátom meg nektek.)

De az Asgard zenéje megint működik. Működött az első Alan Wake körüli hírverésben, valamint a játék során, a színpados pályán. Működött a Controlban, ahol a játék szerves egészévé vált az Ashtray Maze őrületében. És működik most az Alan Wake 2-ben is, a játék talán csúcspontjának tekinthető ... na de nem spoilerezek.

A musical-érzékenységgel összerakott rockdal nem csak a narratíva szerves része, de az Alan Wake 2-ben is megmutatja, hogyan tud egy DAL a történetmesélés és a játékmenet szerves részévé válni.

A The Game Awards 2023-as showjában, három díj után pedig azt is megmutatta, hogy a fél-playback, valamint a stílustól szokatlan táncitánci ellenére, egy színpadi előadást is elvisz a hátán.

A fenti jelenet gyönyörű példa arra, hogy miként válik egy finn, Európa furi-északi kultúrköréből érkező, alapvetően független fejlesztőcsapat önmaga lábán megálló művészete egy világot meghódító pillanattá. És hogy miként csillan meg a brandjét tudatosan építő Sam Lake szemében a gyerek, aki végigsegítette őt az útján. Sam, you were "breathtaking", mondná Keanu! Mi viszont csak újra és újra a play gombra tenyerelünk, mert nem bírunk betelni a pillanattal.