Alan Wake RemasteredTeszt

Tudnod kellett volna, hogy csupán az első gondolat igazán a tiéd. Az a néhány felelőtlenül leütött kósza karakter, amit ott hagysz hanyagul egy üres papíron. Aztán a sorok szétszaladnak. A történet önálló életre kel. Még talán formálhatod. Terelgetheted. Megpróbálhatod kétségbeesetten vezetgetni az írógép betűkarjai között, de a szabadon engedett fantáziád már egy önző és veszélyes szörnyeteg. Könnyedén maga alá tipor, csak hogy a felszínre kapaszkodjon.

Az Alan Wake több mint egy évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag a fejlesztői pokolban formálódott az Xbox 360 egyik kultikus exkluzív megjelenésévé. A finn Remedy Entertainment pszichológiai akció-thrillere hét éven keresztül igyekezett az eredeti koncepció nyílt világú felépítéséhez igazodni, majd lavírozni a Microsoft javaslatai és egyre szorító határidői között, csak hogy végül pont a Red Dead Redemption megjelenésének hetében debütáljon - visszafogott eladási adatokkal. A pozitív hangvételű kritikák és szakmai elismerések után azért szerencsére több mint hárommillió példányt adtak a játékosok kezébe és néhány év alatt tisztességes méretű rajongótábort gyűjtött maga köré. De hogy milyen volt 2010-ben először átélni ezt a rendkívül emlékezetes történetet, arról beszéljen inkább Liquid mesterünk, ha már az oldal archívumából lehetőségem volt leporolni az eredeti kritikáját. Nosztalgiának sem utolsó olvasmány, de ha valaki most készül először Bright Falls kisvárosába látogatni, akkor egyenesen kötelező útikalauz. Már csak azért is, mert tökéletesen kiegyensúlyozza a továbbiakban kizárólag a Remastered kiadást érintő morgásaimat.

A nemrég megjelent felújítás ugyanis az angol D3T Studio nevéhez köthető, akik tíz éves fennállásuk alatt többek között a Mafia II: Definitive Edition és a Shenmue I & II ráncfelvarrásán dolgoztak - ami nem feltétlenül a legjobb ajánlólevél. Kiindulási pontként az Alan Wake 2012-ben debütáló PC-s verziója szolgált, a stúdió pedig teljese egészében megtartotta az akkori belsős fejlesztésű grafikus motort és technológiai hátteret, csupán igyekezett minimálisan modernizálni és részletesebb elemekből építkezni rá. A Northlight elődje viszont úgy tűnik ma sem egy könnyen futtatható darab. Az eredeti Xbox 360-as kiadás enyhén mosottas 540p-s felbontását például csak 900 pixelig képes emelni egy generációval később az Xbox One verzió, megtartva a 30 FPS-es képfrissítést. De a jelenlegi konzolok is mindössze az 1440p / 60FPS kombinációig jutnak, amivel valószínűleg nem feszegetik a masinák tűréshatárát. Gyanítom, hogy a korosodó váznak köszönhető az is, hogy a HDR egyik platformon sem támogatott. A tesztelt PlayStation 5 és Series X változatok képe azért egy 4K megjelenítőn is még kimondottan jól mutat és a hatvan képkocát pörgető képfrissítés rendkívül stabil minden szituációban. Kivéve az átvezetők alatt, hiszen azok minden platformon 30 FPS-re vannak korlátozva. Vessünk egy pillantást a száraz adatokra…

• PlayStation 4 | 1080p / 30fps
• PlayStation 4 Pro (Performance Mode) | 1080p / 60fps
• PlayStation 4 Pro (Quality Mode) | 1296p / 30fps / 4 x MSAA
• Xbox One | 900p / 30fps
• Xbox One X (Performance Mode) | 1080p / 60fps
• Xbox One X (Quality Mode) | 1440p / 30fps / 4 x MSAA
• PlayStation 5 | 1440p / 60fps / 4X MSAA
• Xbox Series X | 1440p / 60fps / 4 X MSAA
• Xbox Series S | 1080p / 60fps

A poligon-hízáson átesett új karaktermodellek szinte minden esetben remekül sikerültek, ráadásul az eredeti megjelenés sokat kritizált aszinkron szájmozgása is rengeteget javult velük. Az arcjátékuk sajnos továbbra is kicsit élettelen és az animációk is darabosabbak a megszokottnál - de ha két generációt nem is, egyet azért sikeresen léptek előre. Alan modelljével viszont nehezen tudok megbarátkozni, hiába hozták közelebb az őt megformáló Ilkka Villihez. Ettől azért lényegesen magasabb minőséget képviselt amikor nemrég viszontláttuk.

A környezetet kidolgozottságában néhány apróságtól eltekintve egyértelmű az előrelépés. Az erdő sűrűbb, mint valaha, szinte minden helyszínt új tereptárgyakkal gazdagítottak, a már meglévőket pedig jelentősen átdolgozták. Az anyagok, különböző felületek, textúrák minősége kiemelkedő és rengeteget dob az összképen. Modernizálták a bevilágítási rendszert és finomítottak az effekteken is, ami nyilván ismét központi szerepet játszik a fény és a sötétség harcában. Hiányzik azonban a testesebb köd néhány jelenetnél, ami nem csak a technikai limitációkat fedte el tíz éve, de az atmoszférateremtés egyik kulcspontja is volt. Bátrabban is használhatták volna. Bár a Remedy mindig élen járt a fizikát szimuláló rendszerek beépítésében, azért vártam némi fejlődést a környezeti interakciók terén is. Legalább annyit, hogy ne csak a nagyobb bokrok középpontjai reagáljanak valamilyen szinten főhősünk mozgására.

Ha pedig már a mozgást említettem: némi frusztrációval konstatáltam, hogy még mindig egy ülőmunkában elkényelmesedett írót alakítunk és Alan továbbra is pillanatok alatt kifullad öt méter kocogás után. Játékmenet terén még minimális változtatásokra sem számíthatunk, a fejlesztőcsapat szerint ugyanis minden ismert hiányossága és hibája hozzátartozik az eredeti élményhez - ezt igyekeztek hűen visszaadni. Én azért egy szófogadóbb operatőrt és néhány “quality of life” előrelépést örömmel fogadtam volna. Szerencsére a korai letölthető tartalmak kísérletező korszakából átmentették a két legfontosabb DLC-t, így a The Signal és a The Writer alcímet kapott epizódok tisztességesen tesznek… ha nem is pontot, de legalább pontosvesszőt a történet végére. Az önállóan futtatható American Nightmare viszont sajnos már nem része a Remastered kiadásnak és új tartalmat is csupán a fejlesztői kommentár jelent - ahol Sam Lake, a játék írója és egyben a Remedy kreatív vezetője oszt meg velünk érdekes háttérinformációkat.

Látszólag szintén érintetlen maradt a játék audio része, ami a zene anyagot tekintve mindenképpen örömteli hír. Petri Alanko dallamai letaglózó erővel kísérik az eseményeket, az epizódok zárásakor felcsendülő licencelt számok pedig kiváló érzékkel vannak beemelve a Poets of the Fall, a Depeche Mode, Nick Cave, Roy Orbison vagy éppen David Bowie életművéből. Egyszerűen hibátlan válogatás. Ugyanez azonban nehezen mondható el a hangokról. A remaster úgy tűnik mindössze egyetlen csatornát használ az átvezetők alatt és játék közben sem éreztem, hogy eredményesen helyezné el körülöttem a környezeti zajokat - hiába a fejhallgató és a PlayStation 5 szimulált térhangzása. A sztereó élmény a televízió hangrendszerével funkcionális, de erőtlen és néhol gondok akadnak a hangszintek keverésével is.

Nem ad túl sokat hozzá az élményhez a DualSense támogatás sem. A bal ravasz némileg felkeményedik a zseblámpa intenzívebb fényével, a jobb oldali trigger pedig próbálja eltérően szimulálni a pisztoly vagy a sörétes puska elsütő billentyűjét. A haptikus visszajelzésért felelős motorok mindeközben ritkán mocorognak a tenyerünkben és hasonlóan kihasználatlan maradt az Xbox Series X sokak által kedvelt Quick Resume funkciója is. Bár töltési idők jelentős részét eddig is elfedték az átvezető jelenetekkel, ezen a téren legalább mérhető némi javulás.

Az Alan Wake Remastered tehát messze nem egy hibátlan felújítás. Azt is megkockáztatom, hogy az alapul szolgáló eredeti PC verzióval a digitális könyvtárukban akár figyelmen kívül is hagyhatják a billentyűzetet és egeret preferáló játékosok. Az Xbox rajongók ködös emlékeihez viszont már eredményesebben simul hozzá és nem szabad elfelejteni, hogy PlayStation platformon most először veszhetünk el Bright Falls erdejében. Számukra ez egy kihagyhatatlan kaland. Még a rozsdásodó játékmechanikák és a csiszolatlan új külső ellenére is.

Platform PlayStation 5, Xbox Series X|S, PlayStation 4, Xbox One, PC ( Epic Games Store ) Kiadó Epic Games Publishing Fejlesztő Remedy Entertainment / D3T Studio Megjelenés 2021. október 5. Ár ~ 8700 Ft