Monster Hunter Rise - X-re és PS-re érkezett a vadászatTeszt

Persze a Monster Hunter játékoknál számolni kell valamive, ami miatt a vadászatra való készülés nem fog mindenkinek könnyen feküdni. Bár a Monster Hunter játékok relatív komplexitásuk ellenére nem túl bonyolultak, az úgynevezett "onboarding", azaz a fedélzetre szállás itt sem két perces mulatság. Harmadjára már nyilván tudtam, hogy mit merre kell találnom, de még mindig emlékszem az első ismerkedésre, ahol egy órán keresztül csak Kamura falucskát derítettem fel, na meg a tutorialokkal vacakoltam. Legyünk őszinték, az első kábé hatvan percet meg kell ugrania mindenkinek, még a sorozat régebbi veteránjainak is. Utána viszont a játék nagyon finoman építkezik, és egyfajta retró konzoljátékos szemlélet mellett húz be az újabbnál-újabb vadászküldetésekre. A "csak még egy kört" című bűvésztrükknek én megint és megint csak bedőltem már az első indításnál. Pedig higgyétek el, nem is az első régió a legérdekesebb a játékban, amit a tesztekből kifolyólag a legtöbbször láttam eddig.

És bár egy teszt esetében ritka az, hogy egy ekkora címnél minden zeg-zug felderítésére jusson figyelem, azért azt gondoltam, hogy most már nem tud meglepetéseket okozni a játék. Frászt! Még most is találtam rejtett kincseket, új ösvényeket, vagy az eddiginél jobb mászásra alkalmas falakat. A fegyverek-páncélok irányában talán még mindig csak a felszínt kapargattam, pedig harmadjára próbáltam újra csak egy másik build irányába elmenni. És a vertikalitás, az a csodás felfedező-elem, ami a Rise-t igazán magasba emeli, az most is üt és most is fénylik, mint egy nagy zöld kötélbogár az éjszaka közepén.

Mondjuk egy valami azért van, ami annyira nem fényes - jelesül a grafika. Érződik a Switch port határoltsága, főleg a geometriák tekintetében. Bár az effekteket feljebb húzták, azért minden vizuális opciót kitekerve is egy cicomázott prev(prev)-gen játék jelenik meg a 4K-s kijelzőinken. Ahol ráadásul a fullos grafikával képtelen elbánni a Series X hardvere. Érezhetően be-becsipeget a játék, és hiába a PC-ről örökölt opciótenger, jó lett volna a next-gen gépeken a Monster Hunter Rise-t fullos látvánnyal 60 FPS értékek mellett is tolni. Erre csak moderáltabb beállítások segítségével lesz lehetőségünk, mindent minimumra téve pedig hiába kapunk (elvileg) 120 FPS-t, azért a látvány ott sokat veszít az értékeiből. És hát a Sunbreak kiegészítőre is várni kell a konzolos játékosoknak. De körülbelül ennyi a negatívum, a PS platformok között ki kell még emelni a cross-save lehetőségét, ami X és PC között is megvan (Windows store platformról indítva a játékot).

A Monster Hunter Rise továbbra is egy csúcs belépő a széria játékmenetébe. Vannak nehézkes pillanatai, továbbra is visszahúzza pár régies húzás és darabos megoldás. De ha a From játékai széles közönséget megszólítottak, akkor biztos vagyok benne, hogy a Game Pass és a nagykonzolos elérhetőség kapcsán most is több millió új pofa fog nekivágni a nagy vadászatnak. Kívánjuk a szériának a további "emelkedést", bár így is elég magasan van az a bizonyos színvonal!