Hot Wheels Unleashed 2: TurbochargedTeszt

A milánói Milestone neve valószínűleg a legtöbb játékosnak a különböző kategóriákat felölelő motoros sorozatairól (Ride, MotoGP, SBK, Monster Energy Supercross) lehet ismerős az elmúlt közel 30 esztendőből, bár bő egy évtizede terelgették a hivatalos Rali-világbajnokság (WRC) licencét is. Mégis némileg meglepetés volt, amikor 2021-ben a Hot Wheels műanyag járgányait gurították fel az ikonikus narancssárga ívekre, egy hihetetlenül szórakoztató árkád versenyzés erejéig.

Könnyen felkapható, nehezen letehető, rendkívül látványos és bőséges kreatív szabadságot nyújtó digitális adaptálása volt sokunk gyermekkorának. Bár kétségtelen, hogy nem mindenkit kapott el teljes erővel a nosztalgia… A folytatásra viszont nem kellett sokat várni! Az olasz stúdió nemrég újabb számozott felvonással jelentkezett Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged néven, amire rögtön rávetette magát a szerkesztőség két, talán valamelyest eltérő oldalról érkező tagja is. Mcmacko először gyermektársaság mellett porolta le az Xbox One X-et a szülői házban egy kis osztott képernyős rivalizálásra, míg sQr a Series X előtt kuporodott a szőnyegre, hogy elmerüljön a szombat reggeli rajzfilmek hangulatát idéző kampányban. Jöhet egy dupla kritika?

A Hot Wheels Unleashed egy fura jószág volt, de szívesen gondolunk rá vissza. A Milestone sok középszerű cucca között mindig akadt pár kiemelkedőbb darab, és a HWU is ebbe a kategóriába tartozott. Bár nem volt igazán kiemelkedő, sem túlságosan mély - a licensz ügyes értelmezése miatt sokak kedvencévé vált a plasztikpályás pörgés. A második rész tipikus folytatás, azaz követi a szebb-jobb elveket.

Példának okáért mindjárt itt a kampány, amely kapott egy kis képregényes narratívát, meg térképet, ami a száraz versengés helyett kínál valami érdekeset. A rajzolt átvezetők a kölyök-tini korosztály korosztályára van hangolva, matiné-rajzfilmek (és Mattel tévéreklámok) stílusában. Sajátos? Naná! Jó ez nekünk? Nem különösebben, de haragudni sem lehet az ügyifogyi narratívára. A versenyzés is komolyabb mélységre mert ásni. Nem elég a turbóra bazírozni, figyelni kell a trükkös váltásokra, a vertikalitásra, a pályákról levezető szakaszok sokszor halálosan megakasztó kiszögelléseire. Több a mókás tereptárgy, több a szájtátós pályaszakasz. És bejött a képbe egy apró szökkenési lehetőség, valamint a dodge fogalma, amivel balra-jobbra ugraszthatjuk ki a járgányt.

Ezeknek a gameplay-fejlesztéseknek örülünk, és jól is lehet őket a gép ellen használni. Persze ők is használják, ha nem a legkönnyebb fokozaton nyomulunk. A multi is színesebb lett, és megint van split screen, amivel akár a szobában, egy közös képernyőn is elszórakozhat két játékos. Bár ezen rangadóknak a tétje közel sem olyan, mint egy Mario Kart partié, azért az idő jól telik a Hot Wheels Unleashed 2-vel, és pláne jobban, ha többen is vagyunk a játékra. Persze itt is felmerül az emberben, hogy kicsivel több aktív akciólehetőség tovább pörgethetné a turbótöltőt.

Technikailag is stabil lábakon áll a játék - szokatlan helyzetben, Xbox One X-re visszatérve kellett a játékkal nyomulnom egy ideig, amiből viszont én egy szemernyit nem vettem észre. És ezt értse mindenki jól. A játék stabilan fut, szép, jól használja művészeti effektjeit és a kopó autófestések és műanyag plasztikpályák között is van mit nézegetni. Az AMD FSR 1 (!) alkalmazást viszont nem tudtam hova tenni, de állítólag ezt Switchen is tudja a játék. A zenei háttér eléggé lapos viszont, egy effektet vagy dallamot nem tudnék a játék muzsikáiból felidézni.

Visszatér a pályaeditor, amely egy kicsit szabadabban enged minket garázdálkodni, mivel jó nagy alkatrészkészletet ad a kezünkbe már mindjárt a játék legelején. Viszont épp itt van egy pont, ami egy split-screen körözés alatti beszélgetés közben tört fel belőlem. A játék tényleg változatosabb, mint az elődje. Sőt, többször enged ki a plasztikvonalról, mint korábban. Mégis jó lenne, ha több lenne ezekből a szakaszokból. A Revolt szabadsága, a Micro Machines változatos környezete valahogy nem tud újravirágozni, pedig a HWU (talán pont a régi emlékek miatt) lehetne az a játék, ami továbbviszi ezt a koncepciót. Hogy többnyire terepen, a gyermeki képzeletünk kicsikocsis játszóterein is gurulhassunk, és olyankor vágjunk át a valós Hot Wheels pályákra emlékeztető (és azok vásárlására ösztönző) pályavonalakra, amikor azt a pálya dramaturgiailag megkívánja.

Így egy picit nekem az az érzésem, hogy a HWU még mindig saját korlátai között tud csak karikázni. Persze a fejlődés még akkor is ott van, ha a játékélmény nagyon hasonló az elődje által kínált versenyzéshez. Mindent egybevetve a Hot Wheels Unleashed a második résszel mélyebb gyökereket eresztett, és a franchise (ha szabad annak nevezni) biztosan robog tovább a jövőbe. Kíváncsian várjuk, milyen műanyag szörny gurul elénk majd a következő epizóddal.

Úgy tűnik ismét én leszek az, aki picit lelkesebben vette kézbe a fröccsöntött műanyag járműveket - igyekszem tehát inkább kiegészíteni és reflektálni az előttem leírtakra. Bár rögtön egy apró kritikával vagyok kénytelen kezdeni. A Creature Rampage névre keresztelt kampány motion-comic (mozgóképregény) style animációs betétei ugyanis véleményem szerint túlságosan behatárolták a célközönségüket, pedig az első rész a fiatal generáció mellett legalább annyira meg tudta szólítani azokat, akik ötven éve találták meg az első Twin Mill-t a karácsonyfa alatt. Az elszabadult Hot Wheels szörnyetegeket hajkurászó versenyzők (Robert / Darla) és Professor Tanabe a robot asszisztensével valóban abszolút kedves, szombat reggeli matiné hangulatot idéznek és soha nem tartanak fel egy-két percnél tovább a következő őrült verseny előtt - de a balansz érdekében a magam részéről akkor egy Mattel múzeumot is kérnék mellé, ahol az őszülő rajongók nosztalgiázhatnak és olvashatnak érdekességeket a különböző kedvencekről.

Mert hogy van miről! Az elődre csaknem ráduplázó, 130 fölé duzzadt járműpark ezúttal már motorokat és ATV-ket is tartalmaz, természetesen ismét végtelen odafigyeléssel rántva át őket a digitális világba. A különböző felületek kidolgozása példaértékű. A gyártási hibák, ujjlenyomatok és kopások tökéletesen látszanak mindegyik darabon. Ráadásul kezelhetőségükben is érezhetően eltérőek, nem véletlenül sorolták őket hat különböző kategóriába a Nehézsúlyúaktól a Rakétákig. Tulajdonságaikat azonban mostantól nem az előfordulásuk gyakorisága határozza meg, hanem külön fejleszthetőek a Stock állapotról Powered, majd Ultimate szintre bizonyos paraméterek mentén - a negatív következményeket is figyelembe véve. Ennél is fontosabb viszont, hogy a sokak által kritizált random Blind Box rendszert felváltotta egy sokkal átláthatóbb boltfelület, ahol 45 percenként frissül a maréknyi járműkínálat. Sőt, szabadon le is cserélhetjük némi in-game érmével és nem akar semmiért újból a bankkártyánkért nyúlni!

Az öt új környezet (Hátsó udvar, MiniGolf pálya, Játékterem, Benzinkúti falatozó és Dinoszaurusz Múzeum) ismét remekül sikerült és ahogy mcmacko is említette, érezhetően gyakrabban enged le minket a kötött pályáról. Kimondottan erre épít az új Waypoint mód is, ahol csupán a következő checkpointot jelöli ki nekünk, de nem korlátoz az odáig vezető úton. Üdvözlendő változtatás, viszont mintha a hagyományos pályákon némileg szigorúbban pakolták volna le az ellenőrző pontokat - pedig a (dupla) ugrás segítségével még kreatívabb levágásokat lehetne keresni. A narancs-kék műanyagok azonban hozzátartoznak szerintem a brand identitásához és a konstans jelenlétük nélkül veszítene a markáns karakteréből a látvány és a játékmenet is. A balansz most egészen kiváló és szépen lehet érezni a különböző talaj felületek közti különbségeket a kezelhetőségen is.

Mert számomra egyértelműen a legerősebb eleme továbbra is a fantasztikus árkád vezetési modell. Egyszerűen élmény benne minden egyes pillanat a kontrollert szorongatva! Eldobni a karcos műanyag farát az autónak, finoman csúsztatni végig az íven, levágni a kanyart a tereptárgyak között vagy kitörni egy jól időzített nitró adaggal és átrepülni a hatalmas ugratókon. Kellően hozzáférhető ahhoz, hogy kortól függetlenül bárki örömét lelhesse benne, mégis van egy egészséges mélysége, amit csak hosszú órák után tapasztal meg az ember. A mostani beszűkült, gyakran feleslegesen simcade irányba elmozduló sorozatok között azért örülök, hogy maradt még ilyen - az indie vonalon túl is.

A Hot Wheels Unleashed 2: Turbocharged nyilván nem reformálja meg a műfajt, de még a saját korlátait is csak óvatosan tolja kintebb pár centivel. Inkább újragondol, csiszolgat és bővítget. Az egyjátékos része az elődtől örökölt struktúráját egy kissé feleslegesnek érződő körítéssel igyekszik frissnek mutatni, de szerencsére közben a fokozatosan nehezedő és (főleg a 100% után megnyíló plusz feladatokkal) kellő kihívást tartogató versenyeit ismét ügyesen építi fel. A személyre szabhatóság opció bővültek, a pályaszerkesztő továbbra is átlátható és kellően rugalmas, a többjátékos módok pedig egy kanapén tülekedve és online is könnyedén kitolhatják a játékidőt. Ahogy a tervezett két szezonbérlet is, ami már 2024. februárjáig további 25 járművet és 2 új helyszínt ígér. Amihez biztosan ezúttal is megtalálja a lelkes közönségét.

PLATFORM PS5, XS X|S, PS4, XBO, NSW, PC
KIADÓ Milestone FEJLESZTŐ Milestone
MEGJELENÉS 2023. október 16. ÁR 16.990 - 31.190 Ft