Horizon Forbidden West: Burning ShoresDLCTeszt

Az első részhez hasonló kezelésben részesíti a Guerrilla Games a Horizon Forbidden Westet, mely szintén egy kiegészítővel nyeri el végleges formáját, kibővülve néhány új eszközzel és mechanikával. Mindezt egy új történeti szál és helyszín foglalja keretbe, ahol Aloy új kihívásokkal kell, hogy szembenézzen, de olyan lehetőségekkel is gazdagodik, amihez korábban nem volt szerencséje.

Egy év viszonylag sok időnek számít, így aki hozzám hasonlóan az alapjáték befejezése óta nem foglalkozott a Forbidden Westtel, az örömmel tapasztalhatja, hogy az eltelt idő alatt a Guerrilla néhány hasznos funkcióval látta el Aloy második kalandját. Ilyen például, hogy a játékban található herbalisták a gyógynövények mellett már az állatokból származó nyersanyagokat is árulják, így aki a felszerelését szeretné fejleszteni, már egyszerűbben is beszerezheti az ehhez szükséges alapanyagot a védtelen vadállatok lemészárolásán túl.

A kisegítő funkciók közé pedig a DLC-vel együtt kerültek újak, például a mélységérzet csökkentése, így aki a hidrofóbia miatt tartana a Burning Shores új tartalmaitól, az is kap egy virtuális mentőövet. Jól példázza ez a fejlesztők átgondoltságát, kár, hogy a játék más területein nem sikerült hasonlót alkalmazni. De kicsit előreszaladtam.

A Burning Shores eseményei közvetelnül az alapjáték története után veszik kezdetüket, ezért az elindításához elengedhetetlen a Forbidden West kampányának teljesítése. Akkor sem tudjuk ezt megkerülni, ha a már korábban elérhetővé vált New Game+ keretében új végigjátszást kezdtünk, ilyenkor is kénytelenek vagyunk eljutni a sztori utolsó leszámolásáig. A kritériumok teljesítése után Sylens felveszi a kapcsolatot Aloy-jal és közli vele, hogy az új fenyegetést jelentő Far Zenith csoport tagjai közül egy még szabadon van és az egykori Los Angeles területén készül valamire, ami nem sok jóval kecsegtet a Földön élők számára.

A feladat tehát viszonylag egyértelmű Aloy számára, nyomára bukkanni az utolsó Zenith-esnek, kideríteni, mire készül és természetesen megakadályozni ebben. Útja során a Forbidden West egyik új törzsének, a quenek egy csoportjával is találkozik, a tagjaik között pedig egy nem várt szövetségesre lel.

A történet szempontjából történő megkötéssel ellentétben a fejlesztés terén már nem ilyen keménykezű a Guerrilla, az új képességek a DLC telepítésétől elérhetőek, így ha van néhány fölösleges képességpontunk, azonnal kipróbálhatjuk Aloy új trükkjeit, de akkor sem kell kétségbe esnünk, ha éppen lenulláztuk az új képességek megnyitásához szükséges "valutánkat." A Burning Shores-szal együtt ugyanis elérhetővé vált a képességpontok újraelosztása, így ennek segítségével bármikor felülbírálhatjuk, milyen stílusban is akarjuk Aloy-t fejleszteni. Az új képességek pedig nem csak hasznosak, de az új történeti szál egyes pontjain némelyik használata nélkülözhetetlen, így előbb vagy utóbb, de mindenképpen csatasorba fogjuk állítani egy részüket.

Nem csak Aloy repertoárja bővült, hanem az általa irányított hátasok is, egészen pontosan a repülésre használt gépek. A DLC-nek köszönhetően a szárnyasok már képesek különböző ajtókat, illetve fedeletek feltépni, valamint akadnak olyan tárolók, amiket kizárólag úgy tudunk kinyitni, hogy előtte azokat a már említett gépek segítségével a magasból ledobjuk. A Burning Shores egyik legnagyobb újítása, hogy egy bizonyos robotlény segítségével már nem csak repülni tudunk, de a víz alatt is közlekedni, ez pedig rendkívül hasznos lesz az új helyszín szigetvilágának felderítésében.

Az új képességek és eszközök mellett természetesen az arzenálunk is bővül. Egyfelől végre megkapjuk a quenek által elérhető legendás páncélokat, valamint a már ismert fegyvertípusok is új legendás variációkkal bővülnek, ezeken túl pedig egy teljesen egyedi új fegyvert is megszerzünk a DLC során, ám ennek jelenléte kissé megosztó lehet a harcrendszerre nézve. A mérleg pozitív oldalán az áll, hogy egy rendkívül sokoldalú, olcsó lőszerutánpótlással rendelkező támadóeszközről van szó, hátránya pedig hogy a jelenléte mellett sok más fegyver válik majdhogynem teljesen feleslegessé. Természetesen a készítők igyekeztek kellően balanszolni a létét - így például Aloy speciális képességei nem hatnak rá, valamint a sebzése is limitált bizonyos keretek között -, de még ezzel együtt is kicsit idegennek érződik a korábbi eszköztár mellett.

Hasonlóan zavaró volt tapasztalni, hogy a páncélok és fegyverek mellett a harcrendszer alapjait nem próbálták meg finomhangolni, Aloy továbbra is előszeretettel időzik el hosszú másodpercekre a földön minden egyes bekapott ütés vagy lökés hatására, ezzel nem kis mértékben megtörve az összecsapások lendületét és dinamikáját. Ez leginkább a DLC új robotellenfeleivel történő harcoknál fog előjönni, itt ugyanis nem ritka a nagyobb túlerő, amit tovább tetéz, hogy némelyik új ellenfél előszeretettel mászik az arcunkba, gondoskodva róla, hogy vagy a kamera álljon alkalmanként a földbe, vagy mi. Egyik sem lesz a legszórakoztatóbb élmény.

Tartalom tekintetében a Burning Shores az alapjáték kompaktabb változataként írható le. Megkapjuk az abban található mellékes tevékenységek egy részét némi újdonsággal kiegészítve, illetve természetesen a fő történetszál mellett mellékküldetésekből is akad néhány, melyeknél ugyanazt a kidolgozottságot és alaposságot köszönthetjük, amit a Zero Dawnban vagy a Forbidden Westben megszokhattunk, ezt továbbra is remekül érzi a holland csapat.

Sajnálatos módon azonban a DLC végjátéka "sikeresen" áldozatául esik annak, amikor a készítők megpróbálnak saját magukra licitálni. Az utolsó, több szakaszból álló összecsapás bár rendkívül nagyszabású és látványos, filmszerűen megkoreografált, éppen játszani kevésbé élvezetes, mint nézni. Érthető, hogy igyekeztek fokozni a tétet azzal, hogy az eddigi legnagyobb ellenfelet küldik Aloy ellen, csak nem ártott volna kicsit jobban megtervezni ezt a Dávid-Góliát harcot. Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az új ellenfél karaktere nem kap kellő időt arra, hogy rendesen felépítsék, motivációit sokszor csak hangüzenetek és hologramok képében ismerjük meg, a vele való közvetlen konfliktus limitálsága pedig aláássa azt, hogy igazán karakteres antagonistaként emlékezzünk rá.

Technológiai oldalról egyfelől megint csak főhajtás illeti a Guerrilla csapatát, az új terület földön, vízen és levegőben is tartogat ámulatba ejtő és elképesztően részletesen kidolgozott látnivalókat. Nem hiába képezte a reklámkampány egy részét a felhők ábrázolása, de hasonló aprólékosan és nem kevésbé szemkápráztatóan néznek ki a vulkanikus aktivitások, a gejzírek pedig fényjátékon túl a harcokban és a közlekedésben is jó szolgálatot tesznek.
Mindezekkel együtt azonban néhány bántó technikai probléma is akad a Burning Shores-szal, a leggyakrabban villódzó textúrákkal találkozhatunk, de a magasban közlekedve találkozhatunk néhány hirtelen megjelenő (pop-upoló) tereptárggyal is.

Ahol azonban egyáltalán nem kell szégyenkeznie a Burning Shores-nak, azok a szinkronok, az új belépők mellett a régi ismerősök is kifogástalanul szólalnak meg, az egyetlen szívfájdalmunk az lehet, hogy utoljára hallhattuk a nemrégiben elhunyt Lance Reddicket Sylens orgánumaként, az ő hiányát minden bizonnyal meg fogja érezni a széria a továbbiakban.

A Burning Shores kellő érzékkel bővíti a Forbidden West játékmenetét, szélesíti az eszköztárat és lendíti tovább minimálisan a történetét, hogy a széria kedvelőinek megérje belevágni Aloy új küldetésébe. A végjátéka talán csalódást keltő lehet bizonyos szempontokból, azonban még ezekkel együtt is bőven tartogat látványos, kellemes és élvezetes pillanatokat is az elmúlt évek egyik legegyedibb világában.

PLATFORM PS5
KIADÓ Sony Interactive Entertainment FEJLESZTŐ Guerrilla Games
MEGJELENÉS 2023. április 19. ÁR 7090 Ft