Harry Potter: Quidditch ChampionsTeszt

A játékmenet központi elemei szempontjából a Champions jól működik. Az őrzők, terelők, hajtók és fogók szerepe, és az ezek közötti váltás flottul ki van találva, ha single playert játszol. Mindegyik szerep elkülönül, a fogó például űzi a cikeszt ezerrel, a terelők és hajtók küzdenek a darálóban, a fogók pedig őrzik a tornyokat. Multiban már kérdésesebb a leosztás, pontosabban, a kánontól eltérő módon hatfősre redukált csapatból egyszerre két szerepet is választhatsz. Nyilván azért volt erre szükség, mert ki a fene is akarna pusztán csak fogó lenni, ha egyszer a show sztárja is lehetsz a páston, vagy a Cikesz mögött a fellegekben. (Apropó, az apró golyó most csak harminc pontot ér, ezzel is balanszírozva a játékmenetet.) A Champions nagy hangsúlyt fektet a karakterek kinézetére, egyedi külsőjük beállításának lehetőségeire. A klasszikus Harry Potter hősökön túl tehát saját fazonokat is összeállíthatunk, első körben változatosnak tűnő leosztások kíséretében. A helyszínek és az animációk is gusztusosak, változatosak, minden összeáll ahhoz, hogy amikor benne vagy az akcióban, úgy érezd, beszippantott Rowling univerzuma. Mi több, a játékmenetben is van kakaó, bár nem annyira újszerű módon, mint ahogyan az a World Cup esetében hatott.

Az akció jól működik, a kapus kivételével mindegyik szerepben élvezetes a játszma. Kicsit azonban ez is kevés ahhoz, hogy az ember őszintén örüljön a programnak. Az alap csomag mindenféle monetizációtól mentes (ezt hangsúlyozza a játék), mégis annyi féle-fajta valuta van a játékban, hogy egyértelmű - lesz egy pont, ahol az egész át fog menni F2P modellbe, és onnantól kezdve megindulhat a vásárlás is. Máskülönben nehezen tudom elképzelni, hogy mennyi idő és challenge után jön össze a különlegesebb héroszokra költhető szárnyas kulcshalom. (Bár lehet érdemes berakni easy módba a kampányt, és...) Az egész koncepció a szolgáltatás-szerűség köré van felhúzva, de ahhoz meg kevés a kontent és a változatosság egyelőre, akár az egyjátékos, akár a multi-tartalmakat nézi az ember. Bár PS+ keretein belül ingyenesen rajtolt a Quidditch, van egy sejtésem, hogy máshol is így kellett volna pályára lépnie, aztán senki nem bánta volna a monetizációt. Vagy hagyni kéne már a fenébe a szintlépésenként háromfelé villogó jutalmakat, és akkor vastagabb narratívával, többféle játékmóddal, vagy a modern sportjátékokra jellemző körítéssel/karrierrel lehetett volna valami újat mutatnia a Championsnek.