Vagy legalábbis részben, hiszen a legutóbbi számozott rész olyan módon fejeződött be, amit nem biztos, hogy egy opcionális letölthető tartalomként illene folytatni, így a RAAM’s Shadow csomaghoz hasonlóan itt is elszakadunk a Fenix (vagy most már inkább Fenix-Diaz) sagától és egy másik csapat kalandjait kísérhetjük nyomon. Ez a csapat pedig a Gears 5 Escape játékmódjának eredeti triója, a Scorpio Squad, a Hivebusterek.

Ez pedig egy egészen lényegesen változást jelent, hiszen kapásból a számozott rész két fő + Jack felállása lecserélődik és a háromfős coop úgy alakul, hogy a Keegan-Mac-Lahni trió egyik tagját irányíthatjuk. Ők pedig hozzák magukkal az Escape módban megismert képességeiket is, így azon túl, hogy egy-egy specifikus feladatra csak egyiküket lehet használni (nem kell túl nagy dologra gondolni, Mac például hackeléshez ért, Lahni meg kisebb helyekre befér, de jellemzően 2-3 sztorivezérelt mozdulatnál többet nem lesznek használva), a jó öreg offenzív-defenzív-támogató szerep egyikét is fel kell vállalnunk.

Ami pedig ennél is fontosabb, megváltozik magának a sztorinak is a dinamikája, méghozzá szerintem jelentősen az előnyére. A számozott részek „bajtársak a legvégsőkig” hangulata helyett itt három totálisan össze nem illő, egymással vitatkozó, szabadszájú karaktert irányíthatunk (akik persze azért csak összeszoknak a végére, nehogy klisé nélkül maradjunk) és ez a hangulat mindenképpen üdítő változatosság. Maga a sztori pontosan olyan messze van Marcusék kalandjaitól amennyire a téma megengedi, mindazonáltal néhány régi és új ismerős segítségével mégis kapcsolódik ahhoz valamennyire, ezzel elérve azt, hogy igazából a DLC története az alapjáték ismeretének hiányában is teljesen érthető és élvezhető.

Nem csak a szereplők és a történet cserélődött le, a Hivebusters sokkal-sokkal fókuszáltabb lett, mint az alapjáték. Mivel méretében-hosszában lényegesen kisebb (olyan 3-4 óra nehézségi szinttől és gyakorlattól függően, maximalisták talán még 1-2 órát hozzácsaphatnak) ezért nincs benne „ál-openword” rész, cserébe nagyon feszesen követik egymást a különböző pályák, melyekből viszont meglepően sok különböző fajta van, néhány egészen agyament ötlettel is – külön kiemelném a részt, ahol egy rosszul sikerült akció eredményeként egy hatalmas acélkapun csordogálunk lefelé egy lávafolyamon. Talán pont ennek a fókuszáltságnak az eredménye az is, hogy lényegesen kevésbé érződik a játékon a már sokat emlegetett „Gears-loop” – persze itt is fedezékekkel és fegyverekkel bőségesen megszórt pályákon kell majd a Swarmmal csatáznunk, azonban a feszes sztorinak és profi pályadizájnnak hála nem lehet annyira azt érezni, hogy ezeket a „hacolós helyeket” csak beleerőltették a környezetbe.

Mely környezet egyébként egészen lenyűgöző. A Gears 5 sose volt csúnya játék, a Series X|S patch pedig tovább pumpálta a grafikai fidelitást, a DLC erre már csak néhány apróbb tapaszt helyezett el (a Digital Foundry pixelszámolóinak legnagyobb örömére), viszont cserébe a végletekig tekert Unreal 4 motor egészen elképesztő látványt pumpál a képernyőre. A trópusi szigeteken zöldellő dzsungel a vakító napsütésben már-már festményszerű környezetet teremtenek, melyből aztán váltunk egy aktív tűzhányóba épített ódon bunker klausztrofób korridorjaira, majd éjszaka leszálltával egy helyi falut látogatunk meg, csak hogy nem sokkal utána egy ősi rítus nyomait kövessük egy misztikus szörnyeteget vadászva. Dacára annak, hogy a játék még mindig előző generációs technológiát használ, a Hivebusters simán odaállhat a launch címek bármelyike mellé látványvilág tekintetében.

Nos, mint említettem, nagyjából egy fél délutánnyi tartalmat kapunk ezért a pénzért, ami miatt lehet, hogy a bang-for-buck arány nem feltétlen a legjobb, azonban egy olyan sztorit, helyszínt és csapatot kínál a kiegészítő, melyek, legalábbis számomra, versenyre keltek az alapjáték hasonló elemeivel és megmutatták, hogy egy kis őrületet csempészve a Gears-formulába egészen érdekes iránybe lehet eltéríteni a sorozatot. Az pedig egyáltalán nem árt neki.