Fruit Ninja KinectTeszt

Tízezer gyümölcs. Felaprítod, achievement jár érte. Ha két rövid mondatban kéne summázni a Fuit Ninja Kinect alapkoncepcióját, ennyi talán elég is lenne - gyümölcsöket aprítasz benne a két szorgos kezeddel, és kész. Ha ismerős a cím és a feladat, a hiba nem a te készülékedben van, a Fruit Ninja már lefutotta a maga (igen sikeres) köreit az érintőképernyős mobil-platforomokon, a Kinect verzió az ötlet első konzolos, mozgásérzékelős újraértelmezése. No de milyen újraértelmezés?

Maradjunk a rövid válaszoknál: jó, mi több, nagyon jó. A Fruit Ninja tipikusan az a játék, ami egy egyszerű ötletre épít hosszú távon is élvezhető, a barátok rekordjainak folyamatos megdöntését célul kitűző játékost feltételezve pedig kifejezetten addiktív játékot. A tapiképernyős verziókban még az ujjunkkal aprítottuk a több oldalról a képernyőre hajigált gyümölcsöket, most két kézzel, személyes hangulatfokozóként kurjongatva és vad karate-mozdulatokat utánozva tesszük ugyanezt. A Kinect verzió némi vizuális segítséget is nyújt az aprításhoz a háttérben megjelenő “árnyékunk” formájában.

A Fruit Ninja mozgásérzékelése kellően pontos, a képernyős vagdosás precizitását ugyan nem éri el, de a hangulattal erősen ellensúlyoz: a levegőben karatézva jóval élvezetesebb a szeletelés, mint a képernyőt karcolgatva. A Fruit Ninja Kinect három fő játékmódot kínál, mindegyik pontra megy. A Klasszikus Módban hármat hibázhatunk (három lehulló, fel nem aprított gyümölcs), extrémebb esetben csak egyet - a játéktérre időnként bedobált bombák szétütése azonnali “Game Over” feliratot eredményez. Az Árkád Mód (személyes kedvenc) jól pörgősebb élményt kínál, itt nem kell a semmibe hulló gyümölcsökre figyelnünk, kapunk viszont szétüthető power-uppokat (lassítás, pontduplázás, gyümölcszuhatag), egyperces időkorlátot, és a számlálót tíz másodperccel visszapörgető bombákat. A Zen Mód a kombókra utazik, az egy suhintással szétütött gyümölcs-csoportokkal lehet megpörgetni a pontszámot - másfél perc alatt. A “negyedik” játékmód (Challange Mode) nem különálló játékfajta, a Fruit Ninja itt a barátlistádon szereplők rekordjait tolja az arcodba “ezt döntsd meg, jóember!” felkiáltással.

Multiplayer van, lokális, kétszereplős - közös, vagy egymással szemben dolgozó aprítás. A fizikai játékteret egyébként példamutatóan kihasználó (a kamera nagyon jól belövi, hogy mennyi helyed van, kevés is elég) Fruit Ninja egyedül itt igényel nagyobb területet. Nem a működéshez, hanem a biztonsághoz, értsd: érdemes nem agymás nyakába borulni az elején, mert csúnya arconcsapkodás lesz a vége. A gyűjtögető életmódra berendezkedett játékosnak pedig mindenféle megnyitható extrákat kínál a játék: új pengéket, új háttereket, és az árnyékunk különféle torzított verzióit.

A végére ellopom tanult kollégám, Warhawk úr rövid értékelését: idén még nem szórakoztam ilyen jól Kinect-es játékkal. A Halfbrick remek munkát végzett, apróságokra is figyeltek (a kamera látószögéből kilépve látványos füstpamacs kíséretében tűnsz el a játéktérből), a játék “na, csak még egy menet” alapon képes kézbénítóan hosszú ideig a képernyő elé szegezni. Talán csak az erősen túlzsúfolt menü lóg ki a sorból - ezt vehették volna jóval szellősebbre is, mert nagyon könnyű rossz opciót választani. Ha van Kinect a háznál, bátran ajánljuk a Fruit Ninja beszerzését (vagy megnyerését). Nindzsa módra a levegőben gyümölcsöt szeletelni határozottan jó móka - akár tízezerszer is.

@youtube