Osman | Cannon DancerTeszt

A Strider-like, nem létező műfaj (a legutóbbi epizód/remake már inkább volt metroidvania), de a játék betöltése után azonnal a Capcom-ős játékmenete fog felderengeni. Hősünk egy ökleivel küzdő "Cannon Dancer", aki a pályákon nem rest a run and gun fegyverhasználatát mászásra és kapaszkodásra cserélni. A lövegtáncos legjobb képessége, hogy fejlődve "utóképeket" hagy maga után. Ezek olyan sidearm-jellegű szellemalakok, akik követik a hősünk támadásait, így a képernyőn akár több kulcsponton is tudunk egyszerre ütni-vágni. A pályák nehezek, tanulásigénnyel rendelkeznek, de sok kredittel nem teljesíthetetlenek. Ez alól az utolsó szint képez felfelé kivételt, ahol egy brutális boss-rush, meg maga Ördög Nóra állta útját annak, hogy a játék kiezrezése felé kacsingathassak.

Az Osman újrakiadása nem volt egyértelmű, már 2014 óta szerették volna az első alkotók újra kiadni az eddig obskurus finomságnak tartott játékot. Az Inin/Ratalaika párosa nem tolta túl az extrákat, de kapunk háttereket, képernyő-beállítási lehetőségeket, csalásokat, és egy olyan jóféle CRT filtert, amit kényünkre-kedvünkre finomhangolhatunk. A játék látványosságára nem lehet panasz. Egész képernyős, brutális sprite-ok és pörgő-forgó hátterek, valamint elborult művészeti víziók kisérik sztrájderünket az útján. A prezentáció és gameplay párosa szinte tökéletes (egy-két nehézségi tüskét, vagy darabosabb layout-sarkot leszámítva). A port minden szempontból korrekt, a játék zenéje viszont megért volna egy újrakeverést.

A nyugati világban Osman néven ismert Cannon Dancer egy hiánypótló kiadvány. Furcsa közel-keleti sci-fi világa, tökös játékmenete engem lenyűgözött. Kicsit borsos az ára, gyorsan végig is lehet rajta érni, de újrajátszhatósága magas. Tipikusan az az árkád cím, amit az ember nagyon szívesen elővesz egy-egy körre, és az acsivadászat, challenge-ek, és cheatek rendszere is fokozza az újrajátszhatóságot. Ha nem rettensz meg az árától, akkor szaladj rá bátran a témára.