Crash Team Racing Nitro-FueledTeszt

Az utóbbi évek retro-újrahasznosítási lázából talán az Activision jött ki a legjobban: ők jó érzékkel kicsemegézték a raktárból az amúgy kalandos úton (a Vivendi csődje után) hozzájuk került, régen nagynevű, de egy ideje nem használt IP-iket, új ruhát adtak rájuk, de ugyanakkor pontosan meg is őriztek belőlük mindent (direkt felújításokról beszélünk), ami annak idején annyira szerethetővé tette őket. Ebből az elgondolásból született (és lett nagyon sikeres) a Crash Bandicoot N.Sane Trilogy, a Spyro Reignited és most a Crash Team Racing Nitro-Fueled is.

A Crash Team Racing újragondolásának akár évfordulós oka is lehetne a megjelenésre, a Naughty Dog eredetije pont húsz éve, 1999-ben debütált büszke PlayStation exkluzívként. Annak idején hiánypótló volt a platformon, PS-vonalon nagyon hiányzott akkoriban egy minőségi, a Mario Kart ellen-párjául állítható gokartos játék. A CTR pedig ilyen volt: gyakorlatilag minden benne volt, amit a Nintendós konkurencia nyújtani tudott, sőt, tartalom, struktúra és változatosság tekinteténben még túl is mutatott azon. Azóta eltelt húsz év, a Nitro-Fueled első blikkre egy igényes vizuális ráncfelvarrás - a kérdés leginkább az, hogy elég-e ennyi az üdvösséghez, és legfőképp: milyen jól / rosszul öregedett a Crash Team Racing?

A nagyon rövid válasz: nem feltétlenül elég, de szerencsére a Nitro-Fueled több, mint sima kozmetikai műtét grafikai fronton + a CTR határozottan jól öregedett, még akkor is, ha egészen nyilvánvalók a különbségek a között, amit akkoriban, és amit mostanában gondolnak a játékgyártók egy, alapvetően gyerekeknek szánt játék nehézségéről, és az általa támasztott kihívásokról.

Egyelőre maradjunk a kozmetikánál, ez a ugyanis a legnyilvánvalóbb újdonság: az újragondolást levezénylő Beenox itt (is) remek munkát végzett, a CTR Nitro-Fueled minden szempontból szuperül néz ki. Az újra-kreált pályák nem csak szimplán jól néznek ki, de egy-az-egyben hozzák az eredeti helyszínek hangulatát, és azt a vizuális szikrát, ami egyedivé tette őket. A Beenox által a pályák vizuális komplexitásának növelése céljából becsatolt bővítmények is teljesen természetesnek tűnek, az új hátterek vagy bónusz objektumok nem lógnak ki az összeképből, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna. A sebesség is rendben van, 30 fps „csak”, de az stabilan, minden platformon, és felbontás tekintetében sem érheti szó a ház elejét, az általunk tesztelt verzió (sima Xbox One) általában az egyik leggyengébb láncszem szokott lenni a sorban, de még itt is natív 1080p-t kínál a CTR.

Ha a jelentős grafikai csinosítás nem lenne elég, ott a tartalom, melynek alapján nyugodtan lehetne: „Crash Team Racing: Két Felújított Játék Egy Áráért Plusz Bónuszok”-nak hívni a CTR: NF-et. A helyzet az, hogy megkapod az eredeti CTR teljes tartalmát (16 pálya + karakterek), a kevésbé körberajongott PS2-es folytatás a Crash Nitro Kart teljes tartalmát (14 pálya + karakterek) az összes multiplayer játékmódot mindkettőből plusz kartokat és karakter-szkineket a Crash Tag Team Racing-ből, és bónuszként a Beenox által bepakolt új karaktereket, kartokat, festéseket, és matricákat. Tekintve, hogy a játék single player gerincét képező Adventure mód kimaxolása sem kis feladat, és minden más csak ezek után jön (csak Battle módból ötfélét találsz benne!) és minden játszható online vagy ízlés szerint négyfős lokál koopban is, nos, ha olyan játékra vágysz, amit egész nyáron gyűrhet az egész család akár közösen is, akkor bajosan lehet megfelelőbb célpont a CTR Nitro-Fueled-nál, a tartalom lazán kiérdemli az „agypukkasztóan bőséges” jelzőt.

Mondom ezt úgy, hogy első (sőt: második) körben a CTR NF nem feltétlenül fogja belopni magát a könnyedségével a gyerkőcök szívébe, a színes-szagos-mókás külső mögött ugyanis egy kőkemény, a magasabb nehézségi fokozatokon kifejezetten hárdkór kart-racer rejtőzik. Az Activision és a Beenox tudta ezt (naná, hogy tudták!), és megtettek minden annak érdekében, hogy a 2019-es elvárásokhoz igazítsák a CTR-t ilyen szempontból is. Ez a törekvés leginkább az Adventure Mode-ban érhető tetten, itt kapásból az elején választhatunk, hogy az eredeti formában kívánjuk-e tolni a Kalandmódot, vagy az újfajta Nitro-Fueled variációt kérjük.

Újonnan belépőknek mindenképpen az utóbbit javasolnám: itt ugyanis lehet nehézséget választani, és bónuszként kapunk egy kart-összerakós festős/matricázós lehetőséget is, ami ugyan javarészt kozmetikai változásokat hoz csak, de jópofának mindenképpen jópofa. A frissen érkezők (és a gyerekek) szintje itt az Easy Mode és az alap versenyek: lesz pár elveszettet futam, az új területek megnyitásához szükséges boss-futamok lehet, hogy elsőre nem fognak sikerülni, de alapvetően minden nagyon barátságos, és nem próbál beledöngölni a földbe.

Ahogy ezeken túllépsz, megpróbálkozol a bónusz time trial / CTR módokkal, vagy nehézségi fokozatot váltasz - érdemes felkötni azt a bizonyos gatyát, szükség lesz rá. A CTR itt villantja ki a foga fehérjét, és az eddig csak opcionálisan alkalmazott játékmechanikáinak (időzítésen alapuló power slide, levegőben fordulás, ugrásból boost…) teljes körű, alapos, és kompromisszummentes alkalmazását követeli meg a játékostól a siker érdekében. Ami egyrészt sok-sok káromkodást és ökölrázást von magával, másrészt viszont nagyon hatékonyan kéri számon tőled a játéktudást, és a pályaismeretet. A Beenox a háttértben szintén azon dolgozik, hogy hosszabban bent tartson a játékban: a megjelenés után bepecselt Grand Prix a maga napi / heti / pálya / karakter kihívásaival is jutalmaival elég hatékonyan éri el, hogy begyakorold mindazt ami a keményebb feladatok teljesítéséhez szükséges.

Nem minden tökéletes, persze. A CTR NF a megjelenésekor felháborítóan sokat töltött, most pár foltozás után még mindig rohadt sokat tölt, de legalább már nem hiszed róla azt, hogy lehalt a játék a töltőképernyőn. Az online matchmaking a kezdet kezdetén is problémás volt, és most is, néha fél perc alatt telerakja a játék a lobbit, néha pedig tíz percet malmozol, bevágsz egy kávét meg egy krémest, és még mindig egymagad árválkodsz a képernyőn. Ha az előbbin nem is tudnak tovább csiszolni, az utóbbin illene, mert lokál split-screen ide vagy oda, egy ilyen játék élettartamát nagy részben az online multiplayer népszerűsége határozza meg.

A Beenox remek munkát végzett a Crash Team Racing Nitro-Fueled-al: a CTR újragondolása szemet gyönyörködtetően jól néz ki, áthozza az eredeti játék minden báját, erényét (és keménységét), a belepakolt tartalom tekintetében pedig száztíz százalékon teljesít - abszolút ideális családi játék a nyári szezonra (és azon túl is).