![[Teszt] Double Kick Heroes](/~thumbnail/2863.jpg.cvsak.k.article-00-00-30.3mnljoo.jpg)
Valószínűleg mindenkivel előfordult már, akit valaha az egészségesnél jobban homlokon smárolt a videojátékos múzsa, hogy támadt olyan ötlete/koncepciója, amit szívesen viszontlátna a kontroller másik oldalán. Nekem személy szerint az álmom egy ritmusjáték-beat'em up kombó, punkrock/grunge/metal zenei aláfestésekkel, 90-es évek settinggel - ezért is kaptam fel a fejem, amikor elém került a Double Kick Heroes, amely az álomjátékom egy részét szervírozza.
Sajnos nem mondhatjuk el, hogy a gitáros zenék akkora óriási népszerűségnek örvendenek mostanság - és ez a tendencia az eköré tematizált videojátékok számával is mérhető. Tíz éve még rendesen aratták a piacot a különféle Guitar Hero-k, Rockband-ek… majd a (zseniális, éteri, fantasztikus) Brütal Legend bukásával valami eltört. Nade a “dicső múlt” jelenben történő keserű mantrázásától még egyetlen rocksztár sem támadt fel: örüljünk az indie stúdiók térnyerésének és annak, hogy általuk a kevésbé mainstream műfajok is kapnak némi levegőt.
Amit kapsz, ha befizetsz egy menetre a Double Kick Heroes-al: egy klassz kis ritmusjátékot, melyben egy metal zenekart, de leginkább a dobosukat alakítod. A csapat izolálva a világtól nagyban próbál a debütáló fellépésükre, miközben kitör a zombi apokalipszis, hőseink pedig a színpadon realizálják, hogy a kedves közönség nem csak a zenét kívánja fogyasztani… Ilyenkor természetesen egy valamire való metal banda felpattan a nyitott tetejű csaj (és zombi) mágnes kocsijára, a lábdobokra rákötik a szériatartozék ágyút és kezdődhet a ritkítás.
Ez a gyakorlatban a következőképp néz ki: az alsó sávban érkeznek a partitúrák - abból is leginkább az adott dal lábdob témái, többnyire - és ha eltalálod a ritmust, akkor a kocsi gépágyúja tüzet nyit a zenekart kergető zombi (és egyéb veszedelmes entitás) hadseregre. Ha bénázol és elcsípnek a zombudsmanok, akkor megszívtad és kezdheted újra az adott pályát. Ez az alapfelállás, ahogy pedig halad előre a történet, úgy bővülnek a lehetőségek is. Például ha jól játszol és minden hangot egymás után jól eltalálsz, egyre komolyabb fegyverek állnak majd rendelkezésedre, aztán a többi dobtest is szerephez jut. És hát persze a sztori sem áll meg annyiban, hogy zombifikálódott a társadalom.
Ez többnyire tök jól működik, de azért van pár dolog, ami nem a legkifinomultabb. Kezdjük az elején a legtriviálisabbal: Switch-en (és bármilyen más kontrolleren) egyszerűen kényelmetlen dobolni. Eltekintve a sznobista megközelítéstől (dobolni csak akusztikus dobtesteken, minőségi cinekkel és állványokkal/pedálokkal lehet) - saját tapasztalataim azt támasztják alá, hogy legalább valami ütésérzékeny drumpad jó ha van a háznál, amikor az ember ilyenre adja a fejét. Persze ez - főleg konzolokon - nem igazán kivitelezhető, és ennek sajnos a pontosság (és ezáltal a jó pontok) az ára. A másik problémám, hogy az abszolválandó ritmusok a képernyő alján teljesen elrabolják a fókuszt a játéktérről, így az eseményekről jószerivel lemaradunk. Erre mondjuk kitalálhattak volna valami alternatívát.
Mindent összevetve a Double Kick Heroes egy igazán klassz kis ritmusjáték, remek zenékkel, (ilyen vendégelőadókkal, mint pl. a Gojira) szerethető, vicces szereplőkkel (és híres rocksztárok kameóival), zombis, világvége utáni szettinggel. Ha a fentiek közül legalább kettő elrabolta már a szíved, pattanj rá a vagány piros verdádra és rúgdald meg a lábdobokat: ne hagyd, hogy a többi testrészed is áldozatul essen.