Hibái ellenére a Spellforce 3-at már megjelenésekor is kellemes meglepetésként könyveltem el. Azóta eltelt pár év, a technikai gyűrődések többségét kivasalták, így ma egy jóval stabilabb alapra tudták helyezni a Fallen God-ot, ami egy önálló kiegészítő lemez, főszerepben a többség által félreértett és lenézett trollokkal.



Míg a közhiedelem alantas állatokként tartja számon őket, a Moonkin törzs gyorsan rácáfol erre. A troll faj talán nem olyan szofisztikált mint az emberi vagy az elf, és magukról is csak E/3-ban képesek beszélni. A személyes higiéniát nem tartják sokra, ahogy a technológiában sem kifejezetten jártasak, a problémamegoldásuk pedig sokszor a törés-zúzásban merül ki. De ettől még igenis képesek komplex gondolatok és érzelmek kifejezésére, ami miatt ugyanúgy jogosultak a szabad létre. Részben pont ez adja a bájukat: nem akarják a világot megváltani, csak végre békében élni. A blood rot járvány a troll populációt sem kíméli, és mindeközben folyamatos menekülésre vannak kényszerülve az elf agyarvadászok és az ork rabszolgatartók miatt. Ennek hivatott véget vetni a Moonkin törzs frissen felkent vezére, és egyben főszereplőnk, Akrog. Miután egy erősen törzsi struktúrával működő fajról van szó, természetesen egy ekkora feladat nem nyomhatja kizárólag egyvalaki vállát: a trollkodáshoz csatlakozik a törzs bölcse, Grungwar, valamint az éles nyelvű Zazka, akik személyiségükből fakadóan biztosítják az állandó ideológiai és életfilozófiai szócsatákat. Végül, de nem utolsósorban (játékmechanikailag) a legérdekesebb szereplő Noag, Akrog együgyű (?) testvére, aki életkorából fakadóan folyamatos iránymutatásra szorul. A kampány során döntéseink ugyanis nyomokat hagynak Noag személyiségén, ami egyfelől az aktív és passzív képességeit határozza meg, másrészt pedig a történet végkimenetelét.



Ebből az is következik, hogy ezúttal még Spellforce 3 mércével mérve is nagyobb a hangsúly az RPG, mint az RTS elemeken. Rengeteg a (szinkronizált) párbeszéd, ahogy a négy főszereplővel operáló küldetések is többségben vannak. Ettől még persze jutott hely építkezős / gyűjtögetős / egység gyártós, azaz stratégiai térképeknek is. Sőt, egy-egy misszió között permanens fejlesztős fázis is helyet kapott, amiket az RTS pályákról a főhadiszállásra hazaküldött alapanyagokból tudunk finanszírozni. Vagyis a mérleg nyelve ugyan a szerepjáték felé hajlik, de attól még nem lehet azzal vádolni, hogy a stratégiai aspektust elhanyagolták volna. Annak ellenére, hogy a troll perspektíva üdítő és szokatlan, egy ekkora lélegzetvételű (25-30 óra) kiegészítőlemeznek azért nagy falat lehet, de a lassú kezdet után érdemben ki tudja tölteni a rendelkezésre álló időt. Azt ugyan nem mondhatni, hogy a történet mentes a fantasy kliséktől, de néhány poén, vagy épp szívszorító pillanat (ami a karakterek kibontása nélkül mit sem érne) ki tudja billenteni a jól bejáratott panelek komfortjából.



Nyugodtan kijelenthető, hogy a sorozat jó úton halad. Igaz, hogy néhány betegségét, mint az esetlen animációkat, vagy az olykor értetlenkedő útkeresési logikát mára sem sikerült orvosolni, de ettől még a fejlődés ténye elvitathatatlan. Apróságnak tűnhet, de az élményben nagy előrelépés például, hogy immáron 24 aktív képességet lehet használni, amiket meglepően hatékonnyá tesz a quick wheel továbbfejlesztett verziója. Vagy hogy a töltési idő radikálisan csökkent, és úgy általában a performansz is jobb lett. Ja, és mindemellett ingyenesen elérhetővé tették a Spellforce 3: Versus Editiont, amiben immáron bárki megmérettetheti magát skirmish módban emberek, vagy épp AI ellen. Tökéletes egyensúlyra persze kár lenne számítani - ehhez még sok játékosra és időre lesz szüksége - de mindenképp becsülendő döntés. A konklúzió lényegében ugyanaz, mint az alapjáték esetében: RTS-RPG hibridként igazi kuriózum, amit nem csak a Spellforce, de még a Warcraft 3 rajongók is jó eséllyel befogadnak. Ez alól szerencsére a Fallen God sem kivétel.

Spellforce 3: Fallen God
Platform: PC
Kiadó: THQ Nordic Fejlesztő: Grimlore Games
Megjelenés: 2020. 11. 3. | Ár: 25 EUR