2019-ben derült égből találkoztam a Rise of Industry demójával, és nem tagadom, először a látványvilág, na meg a korszak fogott meg, aztán pedig az, hogy “üzletemberkedni” kell ebben az érdekes közegben. Pár óra játék után azonban sajnos rá kellett jönnöm, hogy az eredeti Rise felépítése nem feltétlen nekem való; hiába szeretném élvezni mindazt amit a játék tudna nyújtani, egyszerűen túl bonyolult és átláthatatlan volt a menürendszer, ami több fejfájást okozott, mint például a SimCity-ben (2014) több várost működtetni egyszerre.

Ismerve tehát az elődöt, vártam a második epizódot, ami 20. század eleje helyett már a ‘80-as években játszódik, hátha változott kicsit a játék javára a kezelőfelület. A korszak kiválasztása egyébként megint remek, egy roppant érdekes időszaka ez a világgazdaságnak, ráadásul sok olyan terméket kell előállítani, amit ma már a fiatalok talán nem is ismernek, mint például a VHS kazetták.
Az interface abban az értelemben sikerült remekül, hogy a gombok, ikonok és a látványvilág tényleg hozza a korszak feelingjét, de az első részhez hasonlóan hamar kiütközik, hogy mennyire túl lettek bonyolítva a folyamatok.
Amikor elkezdjük a kampányt lehetőségünk van célok közül választani, na meg arról is, hogy mennyire segítsen ki a játék tanácsokkal - válaszd azt, hogy minél jobban, ha nem akarsz egyből csőd szélén táncolni. Majd szépen az adott területen el is kezdjük kiépíteni az infrastruktúrát.

Először az volt furcsa, hogy egyenlő méretű telephelyekkel kell dolgozni, hiszen a fémfeldolgozás és fakitermelés lényegesen több helyet foglalhat, mint mondjuk az olajkitermelés, de erre még legyinteni lehet. Azonban, ahogy kötjük be az áramot, vizet, és mikromenedzseljük a folyamatokat (lásd lentebb), már elgondolkodunk, hogy kicsit megint túl lettek gondolva az alapok ebben a játékban. Ám a tényleges anyagok feldolgozásánál esik a nyakunkba az a bizonyos… Arról sajnos nem is beszélve, hogy egyes elemek, amik az előző részben megtalálhatóak voltak, teljességgel hiányoznak a folytatásból - mint a városokkal való tényleges kapcsolat, a sztrájk problémák kezelése, és hasonlók.
Tegyek fel, hogy fát termelünk ki. A cél, hogy a kitermelt fából csináljunk papírt, majd idővel bővüljünk, és a kitermelt fa egy részéből bútorokat készítsünk. Nem is hangzik talán nehezen kivitelezhetőnek. Először bekötjük a vizet, majd az áramot, azonban fogalmunk sincs, hogy az alapszolgáltatás elég lesz-e a mi céljainkhoz. Ekkor már ott lóg a levegőben, hogy ki tudja mikor, de valószínűleg nagyobb inputra lesz szükségünk, így szerződést kell majd módosítani.
Nos, mire oda eljutunk, már javában termeljük ki a fát, sőt a feldolgozott rönköket le is rakjuk szépen egy külön részre, majd a - most még - nem feldolgozható lehulló darabokat elkülönítve tároljuk. Keresünk is egy partnert, aki némi pénzért elviszi tőlünk a felesleges “szemetet”, hiszen a komposztálás egyelőre nem opció, a hely pedig napról napra fogy.
Azonban szállítani kell mindent, a telephelyről közvetlen nem viszik el az árut, be kell vinni a főhadiszállás szerű központba, amin keresztül mozog minden áru, ahelyett, hogy az egyes telephelyek külön oldanák ezt meg, így lényegesen több idő, pénz és hely kell ahhoz, hogy árut lehessen mozgatni.

Sajnos azonban más feldolgozó esetében sem könnyebb az élet, hiszen a fémfeldogozóba úgy kellett szenet rendelni, hogy fogalmam sem volt a szükséges mennyiségekről, sőt meghatározni később, hogy mennyit tudok előállítani és mennyit kell leszállítani eladáshoz. Ez egy külön kálvária….
Akiket nem riasztanak el a bürokratikus menürendszerek, és csak azért is élvezni fognak egy játékot, nem számít, hogy legalább 10 órán át csak a menüket kell tanulni, és néha a halandó játékos számára teljesen átláthatatlan szinte minden folyamat, akkor egy roppant élvezhető játéknak lehet nevezni a Rise of Industry 2 jelenlegi állapotát. Egyéb esetben a casual businessman számára jobb, ha egyelőre más programok felé tekint.
PLATFORM: PC (Steam) | KIADÓ: Kasedo Games | FEJLESZTŐ: SomaSim | MEGJELENÉS: 2025. június 3. | ÁR: 34,99 EUR