Ha epizodikus kalandjátékok, akkor a Dontnod nevét az elsők között soroljuk. Tell Me Why című új drámájuk három részre osztva mutatja be egy természetfeletti képességekkel bíró testvérpár nyomozását. A tíz évnyi bánatot feldolgozó sztori ráadásul Xbox-exkluzív, mi több, Game Pass-ben is elérhető tartalom. Így külön érdemes volt odafigyelni arra is, hogy a komoly elismeréseket bezsebelő fejlesztő, mit hoz tető alá egy ilyen konjunktúrában. Az első epizódról alkotott véleményünket már olvashattátok a lapunk hasábjain (KATT!), lássuk milyen ívet járt be a bő három hetet átkaroló új széria.



Az első rész lassú kezdése után egy még langyosabb középső epizódot kaptunk, mintegy átkötő-időhúzó jelleggel. Sajnos ez a második rész rengeteg helyszínt használ fel az elődből, és a temetős zárójelenet sem hoz akkora katarzist, ami a harmadik epizódig lendítené a játékost. Szerencsére az alapkérdés továbbra is bökte az oldalam, és jól tettem, hogy továbbmentem: a harmadik epizód ugyanis feltekeri a cselekmények tempóját. A két felvonás között ráadásul fokozódik a helyzet a két karakter között is, így dupla (tripla, kvadrupla… sic!) konfliktus szituációból kell kimásznunk, és pontot tenni a központi rejtély kacskaringós végére.

Sajnos az első részben felvezetett természetfeletti vonalat nem nagyon fejtegeti a játék – a testvérpár közötti telepatikus kapocs mögött érzünk egy el nem mesélt sztorit, és végül az elején beharangozott szörnyeteg is földhözragadtabb megoldást hoz, mint vártuk. A forgatókönyv ennek ellenére nem fukarkodik a meglepetésekkel, és realista befejezésével, valamint az emberi, hihető karakterek közötti viszonyrendszer lezárásával is elégedettek voltunk a körülbelül 10 órás össz-játékidő végén.



Szintén örvendetes, hogy mindegyik epizódban volt valamilyen kiemelkedő mozzanat, valami olyan ötlet vagy vízió, ami bizony durván betalált. Ez pedig óriásit dobott a Tell Me Why megítélésén. A második rész például egy olyan jelenettel kezdődik, ahol összefolyik múlt és jelen, a zseniális beállításoknak és a melankolikus indie dallamoknak köszönhetően egy ütős, emlékezetes videoklipet is lehetne vágni ebből a jelenetsorból. Aztán ott van a harmadik rész, amelynek a kalandozós része egy padlásnyi puzzle feladvánnyal zárul. Itt az első epizód óta elérhető meséskönyv is új értelmet nyer; ez a finish pedig régi kalandjátékosokat is zsigeri szinten fogja kényeztetni. Sajnos a telepátiát nem használták ki eléggé a készítők - pedig mind a memóriából előhívott, újraélt jelenetek, mind az alternatív, telepatikus dialógusok a két tesó között jópofa mechanikának számítanak. Kár, hogy nem kaptunk ebből a vonalból többet.

Technikailag a játék eléggé pöpec - nem filmszerű, mint pl. a Supermassive játékai, de jól festenek a karakterek és a bevílágítás is hangulatos jeleneteket hoz. XOX-en a felbontás és a HDR is dob az összképen, de ezt nem mindig tudja frameveszteség nélkül hozni az erősebb vas sem.



Van még egy óriási vállalása a Tell Me Why-nak, ami csak a legvégére áll igazán össze az ember fejében. A játék szakértői konzultáció bevonásával foglalkozik az öngyilkosság, a depresszió, a pánikrohamok, a másság kérdéskörével, és amit az én sztorimban, az én választásaim alapján láttam, minden egyes szálat érzékenyen és elgondolkodtató módon kezeltek az írók. Kicsit talán túl sokat is akartak a fejlesztők a saját vállukra venni, de szinte minden téren kaptam megnyugtató és emberi reakciót a történtekre. Ha a játék kicsit is célba talál majd a közönségnél ilyen téren, akkor már az óriási eredménynek fog számítani. Mindezt Dontnod-ék úgy érik el, hogy nem érezzük papolásnak, vagy polgárpukkasztásnak a dolgokat. Kevés az a mű, ahol ilyen természetesen töprengsz majd el a számodra furcsa, vagy szokatlan emberi sorsok és vonzalmak indíttatásán. Persze a tématerület és az alap konfliktus magával hozza azt a kérdést is, hogy van-e szükségünk olyan sztorikra, ahol szülő-gyermek viszonyban bekattanásig feszülnek a húrok... Sajnos a való élet hozza a válaszokat... Nem árt belenézni néha a sötétségbe, hogy a kaján vigyorral visszanézzen rád, te pedig esetleg ennek hatására gondold át a szavaid és tetteid súlyát.



Nem hoz könnyű témákat, furcsa ellentmondásban viszont könnyed játékmenetével nagy kalandjátékos teljesítményre sem invitál a Tell Me Why. A Dontnod legújabb sorozata lassan ég, mélyre hasít, a természetfeletti premisszát elcseréli pszichológiai és társadalmi kérdésekre, végül egy gyilkossági thriller keretébe helyezi az írógárda elképzeléseit. A Tell Me Why Game Pass-es valójában kicsit olyan mint a közepesnél éppen jobb streaming sorozat. Remek ötletei, alkotói meglátásai és egyéni hangvétele miatt érdemes egyszer lepörgetni, de nem ez lesz a legjobb széria, amire az elmúlt évekből emlékszel majd. Érzékeny témaválasztásait és azok kommentárját viszont úttörő módon viszi előre – ebből a nézőpontból majdnem hogy újszerű az, ahogy a játék kommunikál. Meglátjuk, hogy az évek során melyik szempontból fogunk rá visszaemlékezni.