Az év első pár hónapja valamiért vonzhatja a Hotline Miami örököseit – tavaly januárban a The Hong Kong Massacre próbálkozott hasonló műfajban, idén pedig a Bloodroots teszi (majdnem) ugyanezt, szintén az év első hónapjaira időzítve. Magyarázat? Talán a hideg idő, talán az influenza-szezon, vagy csak szimplán az, hogy a viszonylag játékszegény (illetve: AAA játékszegény) időszakban jobban megtalálják a közönségüket ezek a kisebb, viszonylag szűk játékosréteget megszólító címek.



A Bloodroots pedig ha akarná, se tudná letagadni, hogy a Hotline Miaimi ihlette. Az alapfelállás nagyjából ugyanaz: adott egy nagyon is sebezhető főhős, akinek egy adott területen mindenkit le kell mészárolnia ahhoz, hogy tovább léphessen a következőre. Meghalni könnyű, ölni nem nehéz, de átkozott pontosnak és gyorsnak kell lenned ahhoz, hogy sikeres legyél. Nehézség a felső polcon, a sűrű káromkodás és a képernyő felé rázott ököl gyakorlatilag garantált. Még a történetben is vannak hasonlóságok: a Bloodroots környezete más (vadnyugat) de szintén vérgőzös bosszúfantázia, ahol az egykori bandavezér, Mr Wolf bőrébe bújva kell másokat a bőrükből való kibújásra bírnod – a volt bandatársaid azok, akik egyrészt elárultak, másrészt most már a saját bandáikkal bandáznak. Mindenki állatokról van elnevezve, állat-maszkokat viselnek, és az egésznek nincs semmi értelme – mármint a sztori elején, később azért szépen összeáll a dolog, egy kissé kiszámítható, de stílusosan elmesélt revans-történetté.



Maga a játékmenet a Hotline Miami alapjaira épít ugyan, de bőven van benne annyi saját ötlet és újdonság, hogy ne lehessen a direkt klónozás bűnével vádolni. A Bloodroots sokkal (sokkal) több fegyvert vonultat fel, mint a HM, és változatosabban is használhatod őket. Szinte minden lehet fegyver, csapkodhatsz baltával, karddal lándzsával, de dobálhatsz farönöket, a földből kitépett répákat (igen, répákat), vagy kitört szekérkereket, és persze lövöldözhetsz is – és még hosszan sorolhatnám, vannak egészen bizarr „fegyverek” amiket itt direkt nem fogok lelőni (ehemm!), legyen meglepetés. A legjobb, hogy minden fegyver különbözik egymástól működés / hatás tekintetében. Oké, egy idő után azért feltűnik, hogy mindegyik besorolható egy-egy nagyobb csoportba, de akkor is, még csoporton belül is vannak különbségek.

Mondok példákat: a hosszabb eszközökkel jellemzően több ellenfélre tudsz támadni egyszerre, a balta-típusú eszközök (nagyon) közelre hatnak, a kard típusúakkal nagyot lendülsz és szúrsz előre, a láncokat forgatva pedig pörgő acél-hurikánként tudsz mészárolni – és ezek továbbra is csak példák, ennél
sokkal több lehetőséget rejt a Bloodroots.



A lehetőségek megnövekedett számához igazodik a gyilkolászás sebessége és mikéntje, miszerint: gyors és változatos. Mivel fegyver nélkül kevés az esélyed, fegyverből viszont sok van, a siker kulcs az, hogy megtaláld az ideális utat a különböző fegyverek és a különböző ellenfelek között, méghozzá a lehető leggyorsabban. A Bloodroots a pályákon belül nem lineáris, a sok gyilkolási lehetőségnek köszönhetően vannak „ideális ívek”, de nem vagy rájuk kényszerítve, ezek fellelése leginkább a magas pontszám elérését szolgálja. Vagyis: ha sikerül kialakítani egy olyan utat, ahol egy hordóra pattanva legázolsz három banditát, aztán egy toronyra felugorva ledöntöd azt, és agyoncsapsz még kettőt, aztán felkapsz egy létrát, belemártod a tűzbe, és felgyújtasz még négyet… nos, akkor jól végzed a dolgod, mert a Bloodroots-ot az ilyen kombók teszik átkozott élvezetessé. A játék a pályák végén ennek megfelelően nemcsak (betűkben kifejezett) értékelést ad, de a globális pontlistára is felpakol.



Az akció tehát nagyon rendben van – de a kamerakezelés néha belerondít az összképbe, sőt, esetenként a játszhatóságba is. Alapvetően izometrikus nézetből szemléljük a mászárlást, dinamikusan változó kameramagaságokkal. Ez általában működik, a kamera mindig igyekszik olyan pozíciót felvenni, ami a legjobb beláthatóságot biztosítja – de nem mindig sikerül neki. Különösen igaz ez azokra az esetekre, amikor a mészárlást némi ugrabugra, vagy különböző pályaszintek törik, itt a rossz helyre beálló kamera miatt ugrunk a halálba, vagy szimplán nem tudjuk felmérni azt, hogy a pálya három síkja közül melyiken tartózkodunk. Az általunk tesztelt Switch verzió esetén az is szembetűnő volt, hogy a helyenként elég távolra ki-zoomoló kamera hordozható módban a követhetőség kárára ment, a kis képernyőn nagyobb távolságból egész egyszerűen nem látod jól, hogy mi történik, a Bloodroots gyors reakcióidőt igénylő akcióinál pedig a másodperces késlekedés is halálos tud lenni.

Összeségében egy remekül összerakott, pörgős és hangulatos Hotline Miami örököst kaptunk a Bloodroots személyében – ha tetszett a HR, ezzel sem fogsz félrenyúlni, a hasonló alapötlet ellenére van benne annyi (vér)gőz, hogy újra és újra magával ragadjon (a meglehetősen gyakori halálba).[8/10]

Bloodroots | Platform: Switch (tesztelt), PC, PS4, Xbox One |
Ár: 18 EUR | Kiadó / Fejlesztő: Paper Cult |
Megjelenés: 2020. február 28.