Megmondom őszintén, régebbóta ott figyel a Vampyr az Xbox One-omon, de valahogy csak nem akart kimászni a „backlogban ragadtak” státuszból. Nem is tudom, a Dontnod nem végzett rossz munkát a játékkal, de a program pont annyira volt, hogy is mondjam, másodvonalas, hogy mindig találtam kívánatosabb játszanivalót helyette. Aztán jött a Switch változat. Persze tudom jól, hogy a Switchen is milliárd olyan cím van, amelyek messze magasabb kategóriában tanyáznak mechanikák és kidolgozottság terén, mint a Vampyr, mégis, a nem mindennapi vérszívósztori valahogy érdekesebb benyomást tett rám a Nintendo konzolján. A vámpír-hipnózis másodjára sokkal jobban működött.



Talán azért, mert a játék eredetileg nem volt egy prezentációs bajnok, Switchen viszont pont annyira izgalmas a látvány, hogy minden apró hibája, olykor szokásosan homályossá váló képe vagy kopottasabb textúrái ellenére szépnek tűnjön. Az Unreal játékok ügyesen skálázódnak a kis Nintendo gépre, és nincs ez másképpen a Vampyr esetében sem. A fényhatások ütnek, a sötét utcák és gázlámpák által megvilágított belterek kontrasztja még úgy is az ember nyakára telepedik, hogy mondjuk fényes nappal, a konyhaasztalnál veszi elő az ember a konzolt. Teljesítményproblémák, zavaró naaagy belassulások nem jellemzik a játékot, és valahogy ez a kalandos-beszélgetős-akciózós furcsa RPG stílus is olajozottan működik a kézben tartott, hordozhatónak titulált Nintendo masinán.



Siklara persze már egyszer részletesen kibogozta a Vampyr tartalmát (ha nem olvastad cikkét, akkor itt nézhetsz körbe, még interjút is találhatsz a készítőkkel: KATT!), de annyit én is mindenképp hozzáteszek, hogy Jonathan karaktere önmagában megadja a Dontnod-tól megszokott és elvárt drámaiságot. A párbeszédek nem mindig találnak be a stílus és dramaturgia tekintetében, de végig érződik a játékon az erőfeszítés és a költségvetés korlátai között produkált igyekezet az igényesség fokozása érdekében. Nekem ez, a kombinált/hibrid játékmenettel és a brutális hangulattal együtt bőven elég, pláne egy ilyen komorrá váló őszi időszakban.



Egy nagy nyűgje mégiscsak van a Switchre portolt Vampyrnak: kicsit rossz ütemben jött a konzolra. Ha valaki most tartalmas RPG-re vágyik, bizonyára a Witcher 3 felé kezd el kacsingatni, pedig lehet, hogy a Vampyr mellett sem lenne szabad szó nélkül elmenni. A játék nem hibátlan, de nekem egyértelműen jobban csúszott a kezemben tartott képernyőn, mint a tévé előtt. Ráadásul van annyira különleges és a konzol korlátaihoz képest technikailag is izgi, hogy adott esetben a játékot még akár mutogassuk is azoknak, akik a Switchünkre kíváncsiak. Nna, két perc múlva éjfél, azt hiszem itt az idő publikálni a cikket...