Nyűgösen, és kicsit csalódottan álltam fel a Gears 5 első órája elől, mert akárhogy csűrtem-csavartam, nagyjából ugyanazt az élményt kaptam, mint amit az előző epizódban, sőt, mondhatni az előző másik négy GoW játékban. Tudjátok, beindul a harc, óriási csinnadrattával befutnak a melák golyófogók, a hőseink nem éppen IQ bajnok kommentek közben szórják az ólmot a fedezék mögül. Majd jön egy kis polemizálás a csata állásáról, becsúszunk egy sötét folyosóra, ahol horrorszerűen áradó genyák próbálnak az életünkre törni, végül messziről kiszúrjuk a következő arénát, ahol újra rohadékok garmadája jön… és így tovább. Itt az első fejezetben megkapjuk a Gears 4 besztofját, annak emlékezetes ellenfeleivel. Majd jön egy kis urbánus Gears 1 nosztalgia is, miközben annyi klasszikus hős bukkan fel a képernyőn, hogy már nyomon sem tudod követni a régi kedvencek vendégszereplését…



Attól féltem, hogy a Gears 4-re oly jellemző „minden túl ismerős” érzés ezt a játékot is végig fogja követni, és már azon paráztam, hogy miként fogom tudni beilleszteni ezt az epizódot a GoW sorozatának ívébe, meg a mindent körülvevő, elsöprően pozitív fogadtatásba. Nem voltam lenyűgözve, na! Szerencsére azonban a szériát új generációba terelő Coalition nem érte be a kötelező minimummal, a Gears 5 lassan mászik rá az ember nyakára, és a nap végén egy remek kampányt, valamint több ponton újító mechanikai ötletbörzét mutat be.



Nincs amúgy GoW epizód Epic nosztalgia nélkül. Most is elmerengtem azon, hogy az Unreal jelenség mennyire fontos volt a PC világnak annak idején, és hogy az Epic a kult franchise elhalásával hogyan mentette át ezt az eszmeiséget a Gears univerzumába. A Gears 5 méltó módon illeszkedik ebbe a sorba, és a negyedik rész halványabb emlékképét is képes némileg jóvá tenni. A történet ezúttal például erősebb, mint a második epizód óta bármikor is volt. Bár a történetmesélés nem tökéletes (és továbbra is túlságosan gyerekes az egész dudebro háborúsdi), rengeteg izgalmas, és a franchise szempontjából kulcsfontosságú pillanatot fogunk átélni, mégpedig főként Kait-el a főszerepben. A hölgy főszereplő kicsit elmaszatolja a sorozat maszkulin pátoszát, ráadásul az ötödik rész olyan kérdésekig ás, ami gyakorlatilag a sorozat kezdete óta ott leng a levegőben. Jómagam 2004-ben láttam először Locust lényeket egy Unreal 3 motor előzetes során, és durva belegondolni, hogy most ezeknek a lényeknek a származására is kapok visszatekintő magyarázatokat. (Te jó ég, ha 2004-ben már ilyen kiforrott demó volt, vajh mikor kezdték az első GoW játékot konceptelni?) Ha Te rajongó vagy, egész egyszerűen látnod-hallanod kell a forgatókönyvet, ami olyan fordulópontokat hoz, amit ugyan sejtettél már évek óta, de most lesz kimondva sok minden, amiről eddig csak spekuláltál.



A játékmenet tekintetében is fontosakat újít a játék, márpedig ezekre az újításokra nagyon nagy szüksége is volt a sorozatnak. Jelesül a Coalition megnyitja a pályákat, a játék felét pedig nagyjából két nagyobb homokozóra szedi szét. Oké, ezektől a GoW még mindig nem lesz immerzív szimulátor, de még csak a nagyszerű Metro Exodus nyitott szemléletét sem éri utol a program. De mégis, valahol nagyon-nagyon jót tesz a Gears ritmusnak a tény, hogy nem a tipikus ciklus szerint pörgetjük a kampányt, hanem kapunk lehetőséget nézelődni, vannak mellékküldetések, és tényleg megéri a fejlesztésekért, bónuszokért bejárni a terepet.

Tovább is van, tessék az oldalválasztóra kattintani a folytatásért!