Az elmúlt idõszakban nem gyõzzük szemlézni a jobbnál-jobb átiratokat. Ebben pedig az is óriási szerepet játszik, hogy az idõszakos exkluzívok feloldásával akár indie, akár nagykiadós vonalon keresztbe zúdulnak a címek. Szerencsére a Switch is megkapja a magáét ebben a mozgástérben. Most a Crash trilógia futott be Switchre és XO-ra, természetesen az elõbbi verzió az izgalmasabb a portolás szempontjából (pláne, hogy az egész port egy szerencsés véletlennek, és egy izgága Vicarious Visions szoftvermérnöknek köszönhetõ). Megnyugtatásul: ez nem lehet ok arra, hogy az X-es verziót is mellõzzük a jelenlegi áttekintésünkbõl.
Nézzük hát, mit is kapnak a Nintendósok! Gyakorlatilag mindent, és még annál is többet. Ez a konverzió is tartja az alapjáték összes kihívását, és kiegészíti azt a második körben érkezõ bónusz pályákkal. Egy szóval a teljes Naughty Dog által fejlesztett trilógia itt van, a Crash Bandicoottal kezdõdõen, a Crash Bandicoot 2: Cortex Strikes Back-en át, a Crash Bandicoot: Warped-ig bezárólag. És ami a durva. A tartalom mellõl nem hiányzik a látvány sem. Bizony, az N Sane Trilógia alatt dohogó belsõs Alchemy motor gyönyörûen skálázódik Switchre, a hordozható látvány pedig elsõre simán döbbenetes. Itt van minden, ami a filmszerû, már-már CG-szerû látványhoz kell. Remek animációk, jóféle modellek, egészen vállalható, bumpolt textúrák, korrekt mozgáselmosás, és vállalható folyamatosság – azaz egy majdnem teljes értékû átiratról beszélünk. A „majdnem” szó csak azért került be, mert a felbontás természetesen itt is alsóbbrendû minden más változatnál (hurka 480p+/720p-rõl beszélünk kézi és dokkolt módokban), és valami fránya okból kifolyólag a játék kicsit sötétebb tónusú a szokásosnál, meg persze a nagygépes konverziók összképétõl. Az alacsony felbontás amúgy a hordozható módban egyáltalán nem szembetûnõ (mint például a legutóbbi Wolfi portnál), nagyképernyõs tévén viszont már kevés lehet. Szódával így is elmegy a vizualitás, csak ne hasonlítgassuk közvetlenül utána mondjuk az XOX-es változathoz egy 55’-os televízión. Ezt tegyük meg most mi inkább gyorsan, néhány saját készítésû screenshot és egy keretes írás segedelmével.
Figyelem az X-es screenshotokra kattintva jó 10 megás PNG fileok töltõdnek be. Ha limitált az adatforgalmad, figyelj erre!
Az elsõ pálya nyitóképernyõje. Balról jobbra haladva: Switch handheld, Switch TV és Xbox One X változatok.
Az elsõ világ térképe. Balról jobbra haladva: Switch handheld, Switch TV és Xbox One X változatok.
Nesh
jól ráérzett korábbi cikkében az N Sane Trilogy talán legérdekesebb problémájára. Az ugrabugra és a mozgás folyamatosságának, precizitásának a kérdésére. Az elsõ Crash trilógia soha nem számított nagyon precíz platformernek, ez a hatás pedig a trilógia esetében is fennáll, csak épp picit eltérõ jelleggel. Mindkét változat esetében olyan érzésünk volt, mintha a Crash „aurája” (nevezzük hitboxnak?) nincs mindig a helyén. A dobozokon való ugrabugra, a platformok szélén való mozgás egész egyszerûen nincs a mûfaj nagyjainak szintjén – sem feelingre, sem precizitását tekintve. Direkt megnéztük az eredeti Crash-t is PSX-en, hogy lássuk, mi a különbség. Hát mondjuk úgy, különbség márpedig van, a mostani Crash javára. Talán a régi változatban kevéssé mammogós az irányítás, légiesebb a róka. De ne legyenek illúzióink, a korábbi változatban az ugrások csúcsán való finomkodások, az ellenfelekkel való érintkezések érzete bizony ósdibb és ha lehet még pontatlanabb, mint az új változatban. /Persze biztos vannak frame-vadászok, akik az ellekezõjét is be tudják bizonyítani…/ A késleltetéssel sincs amúgy nagy baj – a Switch változat dokkolva, dokkolatlanul is relatíve gyorsan reagál a mozdulatokra, a kissé nyúlós érzetû kontrollnak pedig az X változatnál sem a lag az oka. Game módba állított televízión érzésre azonnal ugrik a kicsi bandikut.
Az album képei a Switch handheld változatból készültek. Még így is egész pofás a játék látványa!
Lehetne még azon rágódni, hogy a pályatervek, a tempó, a nehézségi ív, vagy csak szimplán: az eredeti Crash-élmény mennyit öregedett. Szerintem kimondhatjuk, hogy a bunda már nem olyan fényes, mint ahogy emlékszünk rá, és ezt a látványos szõrmebalzsamozás sem tudja 100%-ban elfedni. Viszont nem is várunk mást, a Crash Bandicoot: N Sane Trilogy az eredeti Crash játékok vizuálisan korszerûsített változatai, jóárasítva, tartalmilag kibõvítve - a platformjukhoz mérten közel tökéletes prezentációval. Kell ennél több? Na, megyek is és további fecsegés helyett inkább én is behabzsolok egy szép nagy almát!
YT videón biztos nem tûnik fel, de egy normális megjelenítõn csak meglátszik az az 56%-nyi pixel mennyiség különbség. A korábbi 1080p - 900p témában mindenki azonnal kiszúrta azt a 31%-nyi difit, hát csak nem romlott el azóta mindenki szeme... 
12 | 
Az Xbox One X változat
Kapva kaptunk az alkalmon, hogy megnézzük a konzolokon legdurvábbnak számító XOX változatot is. Crash gyönyörû arcát mutatja a legerõsebb konzolon. Natív 4K-s prezentációt kapunk, ami maximum PC-n érhetõ el ugyanilyen részletességben. Emellett HDR kompatibilitás is színezi az összképet – megfelelõ televízión a Crash majdnem úgy fest, mint egy középkategóriás CG mese, ami sok szempontból azért nagy szónak számít. Ha valaki konzolosként a technikai oldalra gerjed, mindenképp ezen a platformon szerezze be a játékot! És bár Crash nem elõször jár Xboxon, azért sok áhítozó rajongónak jó érzést jelenthet húsz év után X platformon játszani az elsõ trilógiát…