Éveken át figyelemmel kísértük a Toxic Games belsõ nézetes sci-fi fejtörõjének, az elõdjén minden tekintetben túlmutató QUBE 2-nek a fejlesztését, amely most tavasszal végre megjelent, és nagyon kellemes meglepetést okozott.
Az egyetemi projektbõl önálló játékká kinõtt QUBE mögött még egy csupán három fõs brit baráti társaság állt, akik mostanra Toxic Games néven egy kilenc állandó tagból álló hivatásos indie csapattá bõvültek, és pontosan tudják, hogy elsõ játékuk a kiváló fejtörõk ellenére több hiányossággal bírt. A helyszínek meglehetõsen sterilek és egyhangúak voltak, a grafika és a dizájn nem sok figyelmet kapott, és minimális történet is csak utólag, a Director’s Cut kiadással került a játékba, így aztán volt hová fejlõdni.
A bõ három évig készült QUBE 2-t tavaly és tavalyelõtt is kipróbáltuk gamescomon, miközben a fejlesztõkkel is beszélgettünk a látottakról, amelynek tükrében különösen érdekes volt látni, hogy a korábbi demókból pár dolog – például a halálos lézer – végül nem került be a végleges játékba, amelyre egyébként már korábban is vethettünk egy alapos pillantást. Ami maradt, az az Unreal Engine 4-gyel elért áll leejtõs grafika és a továbbra is minimalista környezetbe csempészett természet, amelyre a legszembeötlõbb példa a gyönyörû oázis jelenet a vörös levelû fával, de az egyik helyszíntípust is fû és növények borítják. Maradt a high-tech kesztyû, amellyel kockákat manipulálhatunk, ezek pedig legalább olyan elengedhetetlen társaink a továbbjutáshoz, mint a Portal Companion Cube-jai, ráadásul többféle színben érkeznek és eltérõ tulajdonságokkal rendelkeznek.
Belsõ nézetes sci-fi logikai játékoknál szinte trenddé vált a nõi fõhõs (ld. pl. Portal 1,2 The Turing Test), és ez ezúttal sincs másképp: az idegen bolygón magához térõ és részleges emlékezetkieséstõl szenvedõ régészt, Amelia “Millie” Crosst irányítjuk, aki egy bizarr architektúrájú komplexumban tér magához, ahonnan a célja természetesen a kijutás, és végsõ soron a hazajutás. Céljai eléréséhez az útja fejtörõkkel ellátott termeken keresztül vezet, amelyekben vagy egy központi reaktor aktiválásához szükséges számítógép elindítása, vagy a Portal test chamberjeihez hasonlóan a kijárat megközelítése a feladat. Ezek teljesítésében a spéci kesztyûnkkel manipulálható színes kockák lesznek a segítségünkre, amelyeket az erre kijelölt, a padlón vagy a falon elhelyezett négyzet alakú felületeken tudunk létrehozni.
Ha kesztyûnk alap kék funkcióját használjuk, egy ugródeszkaként szolgáló kék négyzetet hozhatunk létre, majd késõbb megszerezzük a piros és a zöld upgradet is. A piros kockát a falból vagy talajból tudjuk “kihúzni”, mint egy fiókot, tehát ha például egy interaktolható négyzetre állva kesztyûnkkel abból piros felületet csinálunk, majd aktiváljuk, az liftként egy adott magasságig emel minket. A zöld felületbõl egy zöld kocka hozható létre, amelyet használhatunk lépcsõfoknak, de akár ajtók betörésére is, és szintén fontos része a gyakran fizikára épülõ fejtörõknek, hogy a kockákat önerõnkbõl ugyan nem tudjuk mozgatni, azok viszont interakcióba léphetnek egymással. Ha van például a falon két interakcióra alkalmas négyzet és az egyik a másik alatt van, akkor ha alulra létrehozunk egy kék felületet, felülre pedig egy zöldet, amibõl kihúzunk egy zöld kockát, akkor az a gravitációnak engedelmeskedve elkezd leesni, ám esés közben a kék felület ellöki a faltól. Késõbb elõfordulnak mágneses felületek is, amelyek pólusa állítható, így aszerint vonzzák vagy taszítják a közelükbe kerülõ zöld kockát vagy egyebet (néha vannak golyók is!). A mágnesek mellett új bonyolító tényezõként megjelennek még a forgatható platformok, a nagyteljesítményû ventilátorok és az olaj fecskendõk is – ez utóbbiak megnyitásával ha „meglocsolunk” egy zöld kockát, az nem csak csúszós lesz, de gyúlékony is, néhány ajtót ugyanis csak tûzzel lehet kinyitni.
Leírva talán bonyolultan hangzik, de a QUBE 2 egyik legnagyobb erénye, hogy nem csak az irányítást, de a kesztyû képességeit is pillanatok alatt elsajátítjuk, annyira intuitív az egész, ugyanakkor a limitált eszköztár ellenére meglepõen összetett fejtörõket fogunk megoldani, amelyek fokozatosan vezetnek rá a kockák, mágnesek, a tér és minden egyéb tényezõ felhasználására. A legjobb, hogy bár néha becsúszik egy-egy meglepõen könnyû feladvány is, sokszor nem a szokott módon nehezednek a feladatok, hanem csak az alkotóelemek és a körülmények vannak újszerûen összekombinálva, amelynek hála sok „Ja hogy ilyet is lehet??” heuréka-pillanatban lesz részünk. A tizenegy fejezetre tagolt történet fináléjában azért persze szerepel a kötelezõ gigászi és komolyabb gondolkodást igénylõ feladvány, amelybe mindent belepasszíroztak, amivel addig csak találkozhattunk.
Néhány saját kép a tesztelt PC változatból.
Bár eleinte inkább a történet nagy kérdései visznek elõre, amelyek elsõsorban Millie és egy õt rádión keresztül segítõ sorstárs, majd egy rejtélyes hang között lezajló párbeszédekbõl áll össze, idõvel a cselekmény idõvel amellett is veszít a súlyából, hogy a szinkronszínészek kiváló munkát végeztek (Tamaryn Payne nem csak a DOS2 Lohse-jeként, de kétségbeesett tudósként is szuper). Az igazi fõszereplõk itt végig a sikerélményt adó feladványok, amelyek megoldásának jutalmaként rendszerint kapunk egy-egy újabb infómorzsát arról, hol vagyunk, mi történt, és részben a kockakövekkel kirakott építmény titkai is feltárulnak. Az olykor elénk táruló látvány miatt szintén érdemes megerõltetni a szürkeállományt, hiszen a készítõk nagyszerûen kihasználták az Unreal motor erõsségeit, vagyis elképesztõ fény-árnyék hatásokban és már-már igézõen rücskös, karcos és csillogó felületekben gyönyörködhetünk a színpompás folyosókon, termekben és nyílt tereken. A sztori jelentõsebb fordulópontjainál, például a komplexum struktúráját átrendezõ reaktorok aktiválásakor zene is felcsendül, de a nyomasztó csend legalább ugyanennyire passzol az 5-6 órás sci-fi kaland hangulatához, amely kétféle befejezést is tartogat.
A QUBE 2 az a folytatás, amelybe kockázat (höhö) nélkül is nyugodtan belevághat bárki, mert nem csak elõdje eredeti alapötletére és ötletes fejtörõire épít azokat példásan továbbfejlesztve, hanem gyakorlatilag minden téren látványos (ó, az a látvány!) elõrelépést tett. A mûfajt nem reformálja meg és egy kicsit talán rövid is, de egy rendkívül átgondolt és élvezetes új tagja azon intelligens játékok szûk csoportjának, amelyeket elkerülhetetlenül és nem fair módon a Portalhoz hasonlítunk. Bármi is lesz a Toxic Games következõ dobása, izgatottan várom!
QUBE 2 | Platform: PC (tesztelt), PS4, One
Kiadó: Trapped Nerve Games | Fejlesztõ: Toxic Games
Megjelenés: 2018. március 13. | Ár: 24.99 EUR
Hajrá! Mivel csak 5-6 óra hosszú, arra is ideális, hogy úgy érezd, végre befejeztél valamit, nekem legalábbis nagyon jól esett a szintén gigászi backlogommal. "We chose to live the only life available to those who would truly be free. We are Thieves."
Mivel az elsõben csak egészen minimálisan volt történet, nyugodtan vágj bele. Egy-két visszautalás van, de azokat is megmagyarázzák, illetve nincs is nagy jelentõségük. "We chose to live the only life available to those who would truly be free. We are Thieves."
Ami tetszett + szemkápráztató grafika
+ az elõdjénél jóval sokszínûbb helyszínek
+ változatos és egyre összetettebb fejtörõk
+ a régi alapötlet és eszköztár kreatív kibõvítése
+ nagyszerû párbeszédek és szinkronok
+ többféle befejezés
A bõ három évig készült QUBE 2-t tavaly és tavalyelõtt is kipróbáltuk gamescomon, miközben a fejlesztõkkel is beszélgettünk a látottakról, amelynek tükrében különösen érdekes volt látni, hogy a korábbi demókból pár dolog – például a halálos lézer – végül nem került be a végleges játékba, amelyre egyébként már korábban is vethettünk egy 
Ha kesztyûnk alap kék funkcióját használjuk, egy ugródeszkaként szolgáló kék négyzetet hozhatunk létre, majd késõbb megszerezzük a piros és a zöld upgradet is. A piros kockát a falból vagy talajból tudjuk “kihúzni”, mint egy fiókot, tehát ha például egy interaktolható négyzetre állva kesztyûnkkel abból piros felületet csinálunk, majd aktiváljuk, az liftként egy adott magasságig emel minket. A zöld felületbõl egy zöld kocka hozható létre, amelyet használhatunk lépcsõfoknak, de akár ajtók betörésére is, és szintén fontos része a gyakran fizikára épülõ fejtörõknek, hogy a kockákat önerõnkbõl ugyan nem tudjuk mozgatni, azok viszont interakcióba léphetnek egymással. Ha van például a falon két interakcióra alkalmas négyzet és az egyik a másik alatt van, akkor ha alulra létrehozunk egy kék felületet, felülre pedig egy zöldet, amibõl kihúzunk egy zöld kockát, akkor az a gravitációnak engedelmeskedve elkezd leesni, ám esés közben a kék felület ellöki a faltól. Késõbb elõfordulnak mágneses felületek is, amelyek pólusa állítható, így aszerint vonzzák vagy taszítják a közelükbe kerülõ zöld kockát vagy egyebet (néha vannak golyók is!). A mágnesek mellett új bonyolító tényezõként megjelennek még a forgatható platformok, a nagyteljesítményû ventilátorok és az olaj fecskendõk is – ez utóbbiak megnyitásával ha „meglocsolunk” egy zöld kockát, az nem csak csúszós lesz, de gyúlékony is, néhány ajtót ugyanis csak tûzzel lehet kinyitni. 
Leírva talán bonyolultan hangzik, de a QUBE 2 egyik legnagyobb erénye, hogy nem csak az irányítást, de a kesztyû képességeit is pillanatok alatt elsajátítjuk, annyira intuitív az egész, ugyanakkor a limitált eszköztár ellenére meglepõen összetett fejtörõket fogunk megoldani, amelyek fokozatosan vezetnek rá a kockák, mágnesek, a tér és minden egyéb tényezõ felhasználására. A legjobb, hogy bár néha becsúszik egy-egy meglepõen könnyû feladvány is, sokszor nem a szokott módon nehezednek a feladatok, hanem csak az alkotóelemek és a körülmények vannak újszerûen összekombinálva, amelynek hála sok „Ja hogy ilyet is lehet??” heuréka-pillanatban lesz részünk. A tizenegy fejezetre tagolt történet fináléjában azért persze szerepel a kötelezõ gigászi és komolyabb gondolkodást igénylõ feladvány, amelybe mindent belepasszíroztak, amivel addig csak találkozhattunk. 
5 | 
TENYÉSZBIKA VAGYOK!!!!!!!!!!!!