AG Drive(iOS)
Nyilván nem hagyhatom ki a cikkből azt a mondatot, hogy az AG Drive egy Wipeout-klón, bár ez sok szempontból igazságtalan megállapítás, de hát mindenkinek el kell helyeznie valamilyen rekeszbe gyorsan. Úgyhogy helyezzük is el, az AG Drive egy Wipeout-klón, már ha klónnak nevezhető bármi, amiben futurisztikus környezetben versenyeznek egymással a gravitációra fittyet hányó repülők. Ami ugyanakkor igen jelentős különbség, hogy egy fokkal pacifistább az AG Drive, hiányoznak ugyanis a fegyverek, ezek helyett az irányított eszköz saját képességét használhatjuk időnként előnyszerzésre. Külön érdekesség az energiaszint kezelése, ugyanis ez csökken, ha fékezel. Ez egy kimondottan jó ötlet (bár nem mernék rá mérget venni, hogy itt használják először, de akkor is), egy hipergyors versenybe a risk and reward faktor ilyen beiktatása tényleg érdekes dilemmával állítja szembe a játékost időről időre.
A pályák hossza se igazán wipeoutos, sokkal rövidebbek ugyanis a szakaszok, érezhető a törekvés, hogy igazodni próbáltak a mobil eszközökön gyakori oly “sokszori, de kisebb” játékadagokhoz.
De amiről igazán szól az AG Drive, az nem más, mint a technikai erődemonstráció. Nehéz akár videókkal is átadni, hogy mennyire jól néz ki a játék, a vitás Wipeout a nyomába se nagyon érhet (az más kérdés, hogy annak a képi világa sokkal izgalmasabb volt számomra). Ráadásul nem kívülről szemlélve, hanem a villámgyors versenyeken száguldozva több részletet észre sem veszünk egyszerre, így még elképesztőbb, hogy már-már pazarlóan mit bele nem pakoltak a fejlesztők. Az AG Drive nem kiváló játék, csak jó, de a látvány miatt akár még emlékezetes is maradhat, olyan, amivel akár villogni is lehet (mintha a telefon tulajdonosának az érdeme lenne a drága eszköz vagy a komolyan elkészített játék…).
Swap Heroes 2(iOS, Android)
Alapvetően meggyőzhető vagyok, ha valamit esetleg benézek, éppen ezért írok most a Swap Heroes 2-ről annak ellenére, hogy több szempontból sem tetszett nekem, míg a szaksajtó és a játékosok imádták. A saját ódzkodásom ne legyen az akadálya annak, hogy valaki ráakadjon erre az állítólagos gyöngyszemre.
Körökre osztott taktikai rpg-nek is nevezhetnénk a Swap Heroes 2-t, ha ez a megnevezés nem ötezerszer komplexebb címeknek lenne fenntartva, úgyhogy hagyjuk inkább a műfaji besorolást. A játékmenet úgyis kettő, azaz kettő mondatban összefoglalható. A különböző képességekkel ellátott hőseink közül minden körben meg tudunk cserélni kettőt, aminek a hatására két dolog történhet. Az első sorban mindenki ellövi az alaptámadását, ha pedig valaki a hátsó sorból kerül előre, az használja a képességét. Ez sokkal izgalmasabb, mint amennyire elsőre tűnik, ha valaki azt hiszi, hogy össze-vissza cserélgetéssel is lehet érvényesülni, az téved, a SH2 ugyanis nehéz, tényleg jól meg kell gondolni, hogy az adott szituációban kit érdemes hátravinni pihentetni, illetve melyik oszlopba érdemes az adott körben távolsági, közelharci vagy tömegsebző támadásokat ill. képességeket használni. Minden kaszt teljesen eltérő karakterisztikájú (nem mondod…), így tényleg lehet néhány kört futni azzal, hogy egyáltalán ki kerüljön be az aktuális csapatba, és kit, mikor és hova pozicionáljunk.
Hogy miért nem tetszett a játék? Egyrészt a kombinációs lehetőségek korlátozottsága miatt néhány pálya után túlzottan repetitívvé a játékmenet, ami egy taktikai címnél soha nem jelent jót. Emellett kevés illúziórombolóbb dolog van számomra, mint a pályánkénti “ölj meg x ellenfelet” objektíva, mindez végtelenségig újratermelődő szörnyekkel. Kevesebb, de jobban kidolgozott és változatosabb ellenfél jót tett volna a játéknak. Ettől függetlenül pörgős, érdekes a Swap Heroes 2, csak épp hamar unalmassá válik.