Te oly hosszan várt PlayStation3 exkluzív, te húzócím, megváltó játék, ami majd jól megmutatja! Ezek az elvárások ugyanúgy igazak voltak a Heavenly Sword-ra, akár a LAIR-re. Ma már világos, hogy bár hatalmas potenciállal rendelkezett, a sárkánykaland a rossz kiadói döntések és az ezzel ráerőltetett irányítási mód áldozataként végezte. Az (ún.) szaksajtó alacsony pontszámokkal tépte le szárnyait és rángatta vissza a magasröptűnek ígérkező játékot a realitás talajára.
Mi a helyzet a Heavenly Sword-dal? Ugyanaz. Szinte szóról-szóra ugyanaz a történet.
A kiadó fotókkal, videókkal, fejlesztői interjúkkal és játszható demóval, mondhatni az összes médiumot megkongatva harangozta be a sikervárományost, a rajongók pedig templomot emeltek neki az internet fórumai adta alapokra, önnön maguk hírdetve tovább a mennyekbe való bebocsáttatás eljövetelét.
A messiás azonban hazugnak ítéltetett és keresztre feszíttetett: a világ videojáték-tesztelői közel sem értékelték maximális pontszámmal a Ninja Theory játékát.
A felhozott negatívumok közt kiemelkedő helyen szerepeltek a harcrendszerrel szemben támasztott kifogások, a többjátékos mód hiánya és a játék rövidsége.
AKIÉRT A HARANG SZÓL
A Heavenly Sword egy feudális, fantasy világban játszódó történet, melynek középpontjában a címet adó varázskard áll. Egy a mennyekben kovácsolt kard, mely birtokosát hatalommal ruházva fel, legyőzhetetlen harcossá teszi, de nem örökre: a fegyver elrabolja hordozója életerejét. Véget nem érő háborúk folytak érte, jelenleg az alvilági erők által is támogatott, őrült Bohan király kívánja magáénak, hogy segítségével kiterjeszthesse uralmát a világra. Megtalálja a kardot gondosan rejtő klánt és hadba küldi seregét annak megszerzésére. A maroknyi csapatnak pedig csak egy esélye marad: ha a klánfőnök lánya, Nariko a kardot használva - és ezzel sorsát megpecsételve - szembeszáll Bohan-nal
A Heavenly Sword vérbeli akciójáték, ezáltal harcrendszere egyben az ütőerének is tekinthető, mellyel valóban volt probléma, de még a játszható demonstráció idején. A főszereplő Nariko három eltérő harcmodorban küzd: az alapállásban végzett gombkombinációk a gyors (speed), az L1-gomb nyomvatartása mellettiek a távolsági (range), az R1-ével pedig az erős (power) támadások hajthatók végre.
A védekezéshez nem kell mást tenni, mint az ellenfél által alkalmazott támadásnak megfelelő harcmodorban tartani a vörös hősnőt. Ezt megkönnyítendő, az ellenfelek támadását színek jelzik: a kékek a speed, a sárgák a power, a pirosak pedig a védhetetlen csapások, előlük a jobb kar segitségével kell eltáncolni.
Sikeres védekezésnél, jól időzítetten nyomott háromszög gombbal, Nariko azonnal ölő ellentámadásra képes és ez volt az a momentum, ami a kritikusoknak szemet szúrt: túl könnyen meg lehetett csinálni. A boltokba került, kész játékban ez már ki lett javítva, ami által létrejött egy könnyű, egyszerű, nem kontroller-zsonglőrök számára is élvezetes harcrendszer, telis-tele kombókkal és kellemes meglepetésként, tökéletes sixaxis kihasználással.
SIXAXIS MENNYORSZÁG
Ha az ellenfél támadásai Nariko-t a levegőbe emelik, elég egy gyors kontroller-lendítés ahhoz, hogy a Mennyei Kardot, mint láncos csáklyát ellenfelébe mélyesztve visszarántsa magát hozzá és visszatámadjon. Ez az apró elem eddig még nem látott, új színt visz a küzdelembe, s a legfontosabb, hogy megakadályozható vele a halálos tánc ritmusából való kiesés. A kardon kívül lőfegyverek is szerepet kaptak a játékban, melyek szintén a mozgásérzékelővel használhatók. Az ágyúk, kézi ágyúk, eldobott tárgyak, illetve a második játszható karakter, Kai (Nariko húgának) nyílpuskája azonos elven működik. A lövés gomb nyomvatartásával a kamera lövedék nézetre vált, az idő pedig lelassul. A kontroller döntögetésével szó szerint bele kell vezetni a lövedékeket, nyilakat a célpontokba. Tökéletes alkalmazása ez a tilt-szenzornak, talán nem túlzás kijelenteni, hogy ilyen szempontból világelső a játék, de a rekorddöntögetés sora nem áll meg itt.
Nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért....
A LEGJOBB GONOSZ
Ha lenne igazi rangsora (itt van egy: KATT!) a videojátékokban feltűnő ellenfeleknek, akkor azt a Heavenly Sword megjelenésével újra kellene írni, mert a játék negatív főszereplője, Bohan király játszi könnyedséggel söpör le bárkit a trónról, hogy elfoglalja azon méltó helyét. A játékra teljes egészében jellemző a részletgazdag és unikumokat felvonultató karakterdizájn.
Elég csak a gonosz király udvartartására nézni: amellett, hogy mindannyian kitűnő értékeléssel végeztek aberráció fakultánson, még jól el is különülnek egymástól. Bohan a színpadias és politikus király, fia Roach, nevéhez méltóan egy két lábon járó, hájas és degenerált csótány-torzszülött, a kört pedig az uralkodó segédei, Flying Fox és WhipTail teszik teljessé perverzitásukkal és kinézetükkel.
Égbekiáltó a kontraszt a másik oldallal, a Mennyei Kardot rejtegető, őrző klánnal, mely egy tiszta, becsületkódex szerint élő közösség. (Még akkor is, ha Nariko húga, Kai enyhén szólva zavarodott elméjű is).
Az nem újdonság, hogy a szereplők mozdulatait és hangját színészek kölcsönzik, a meglepő az, hogy mennyire profi módon: Final Fantasy-k, Metal Gear-ek rogynak térdre a részletgazdag motion capture technológia által biztosított és - a Gyűrűk Ura filmmel ismertté vált - Andy Serkis rendezte jelenetek előtt.
Nem mese, a HS valódi erőssége ez: nem csak hihetetlenül élethűek a jelenetek (még az ajkak apró beharapása is le van modellezve), de előadásmódjában és kifejezetten felnőtteknek szánt tartalmában, helyenként erősen perverz, fekete humorában is kiemelkedik minden eddigi alkotás közül.
Semmi sem példázza ezt jobban, mint az alábbi két szín.
Bohan király odahajol haldokló hadvezéréhez (és egyben ágyasához), aki tátongó sebe miatt már nem érzi a lábát. Mit tesz erre a király? Színpadiasan odasúgja, hogy “Hadd érezzem helyetted én!”, majd perverz módon taperolni kezdi WhipTail combját!
A második példaként felhozható, végső csata előtti hadbahívást bemutató jelenet pedig akár társadalomkritikaként is értelmezhető.
Egyik oldalon a pár tucatnyi, nemes és tiszta életet élő klántag, a másikon Bohan, aki ellenfeleit démonizálva, eszelős tekintettel kiáltja ki, hogy meg kell tisztítani a királyságot a perverzektől, a fanatikusoktól, dögevőktől és degeneráltaktól, azoktól, akik önjelölt messiásként pogány és bűnös víziókkal próbálják elárasztani a “jó oldalon” állók elméjét. De elsősorban azt a félig ördög, félig asszony teremtményt kell elpusztítani, aki csak vár és vár, hogy őrülettől habzó állkapcsát belemélyeszthesse a király szent ivarszervébe!
Hétköznapi akciójátékként tekintve rá, akként játszva talán fel sem tűnik a hasonlóság a fent leírt beszéd és a politika választási kampányai között, illetve a rejtett utalás arra, hogy a meg nem mutatott jelenetekben Bohan király megpróbálta orális szexre kényszeríteni az elfogott Nariko-t, de végül ő húzta a rövidebett...
Meg is van hát minden összetevő ahhoz, hogy egy tökéletes játék kerüljön fel a videojátéktörténelem és a játékosok polcára: végtelenül kidolgozott jellemek és teátrális jelenetek, a kard és lőfegyverek váltakozásából adódó változatos játékmenet, remekül koreografált harc, az új irányítási módszer mellett is kifogásolhatatlan játszhatóság, eddig nem látott tömegeket felvonultató csaták és a játék csodáltos grafikája, Kai macskaszerű mozgásától kezdve, azokkal a háttérben lévő elképesztő vízesésekig.
Van azonban két égbekiáltó probléma a Heaven Sword-dal.
KARDJÁBA DŐLT
Az egyik az, hogy a játék valóban rövid, szó szerint egyéjszakás (két délutános) kaland. Bár a történetvezetés szempontjából nincs szükség nyújtásra, néhány nyílpuskás, ügyességi minijátékkal könnyen szavatosabbá lehetett volna tenni.
A másik és egyben a legfontosabb, a vertikális szinkronizáció hiányából adódó grafikai problémák. A háttér, a karakterek gyönyörű szépek, a terepen hatalmas tömegek mozognak, elképesztő mennyiségű tárgy van elszórva mindenfelé, az összhatás azonban áhítattal teli ámulat helyett csalódást vált ki, ahogy a nyitott vagy mozgalmasabb tereken mozgó kameránál a képernyő riceg, alsó fele késik a felsőhöz képest. Az animáció mozgásfázisaiból is rengeteg hiányzik amiatt, hogy az akció ne lassuljon le és annak ellenére, hogy indításnál 2GB-nyi adat települ fel a HD-re, a pályarészek közti töltés szemmel látható képrángatózást okoz.
A LAIR-hez hasonlóan, ismét a siettetett megjelenés okozta, hogy a játék nem volt képes felnőni az ígéretekhez? Azt, hogy a befektetett tengernyi munkát és tehetséget szimbolizáló Mennyei Kard ha nem is vészesen, de azért finoman kicsorbult, mire a boltokba ért?
A Heavenly Sword kétség kívül kivételes élmény, ha film lenne, nyugodtan jelölhetnék Oscar-ra. A történet egyszerű, de a remek színészeknek és rendezésnek köszönhetően a játék jelenetei többszöri megtekintés után sem válnak unalmassá. (Azért jöhet a folytatás!) Beszerzése előtt azonban jó lélekben felkészülni a megjelenítési problémákra, nehogy csalódásba fulladjon a kíváncsiság.