Wanted: DeadTeszt

Hogy mennyire repül az idő, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy egyre több olyan játékkal találkozni, mellyel jegyet válthatunk ugyan a nosztalgiavonatra, mégsem kell visszautaznunk az előző évezredig. A Wanted: Dead is egy ilyen alkotás, amely bevallottan egy szerelmeslevél a hatodik konzolgenerációhoz – és meg kell hagyni, tényleg olyan, mintha a kétezres évek második feléből érkezett volna. A gond csak az, hogy már akkor sem számított volna jónak...

„A Ninja Gaiden és a Dead or Alive alkotóitól” – ajánlja nekünk magát a Wanted: Dead. Ami jól is hangik, csak aztán rájövünk, hogy ez a két széria is éppen ekkortájt, úgy 15 évvel ezelőtt képviselt utoljára valódi minőséget – aztán vetünk egy gyors pillantást a Soleil csapatának eddigi munkásságára, és rájövünk, hogy tényleg nincs itt semmi látnivaló. Mindenki megérdemli persze a tiszta lapot, így aztán én is nagy kíváncsisággal vártam, mit képes kihozni a tokiói stúdió ebből a viszonylag egyedi koncepcióból – már csak azért is, mert tényleg körbelengi a játékot a PS3 és az Xbox 360 által képviselt éra sajátos bája.

De mit is értünk egyedi koncepció alatt? Nos, leginkább azt, hogy a Wanted: Dead egyszerre szeretne kaszabolós hack-and-slash és fedezékrendszeres külső nézetű shooter lenni. Hősnőnk, az egyszerre kőkemény és szuperlaza hongkongi zsaru, Hannah Stone szamurájkarddal és gépfegyverrel megy neki az éjszakának, hogy csapatával, a Zombie Unittal leleplezzen egy mindent behálózó összeesküvést – de csak miután elég rámen levest evett (ritmusra!) és a nyerőgépekkel is kijátszotta magát. Nyugi, nem őrültem meg (nagyon), csak a játékból is épp ilyen hirtelenséggel lesz néhol amolyan Yakuza-wannabe, miközben két misszió között a rendőrörsön mászkálunk, teljesen random és oda nem illő minijátékokkal bolondozva. Ám ha valahol, akkor itt mindenképpen egységes a koncepció, hiszen maga a történetmesélés is nagy vállrántások közepette hagyja maga mögött a konvenciókat: hol mindenféle támasz nélkül ugrálunk térben és időben, hol szimplán csak olyan jeleneteket nézünk végig, melyekben semmi, de tényleg semmi érdemleges nem történik. Mindezt megkoronázza az egészen pusztulatos szinkron és a hasonlóan minőségi párbeszédek kínos harmóniája – biztosan lesznek olyanok, akik elintézik majd ezt az egészet azzal, hogy „japánosan őrült múltidézés”, de az igazság az, hogy a Wanted: Dead az a játék, aminél reménykedsz, hogy nem lép be senki a szobába, miközben játszol, mert nagyon nehéz lesz megmagyarázni. Ez nem jóféle trash, hanem cringe a köbön.

Na de beszéljünk inkább a játékmenetről, mert az igazi, lényegi gondok itt vannak sajnos. Ami kicsit megkönnyíti a helyzetemet, hogy shooterként nagyon hamar kukázhatjuk a játékot, a Wanted: Deadben ugyanis nem igazán működik a lövöldözés. Pedig az elején tökre tetszett, hogy Stone fegyverét részletesen testre lehet szabni különféle kiegészítőkkel, melyek megváltoztatják a puska egyes tulajdonságait, csak aztán a gyakorlatban hamar kiderült, hogy a fedezékes bulival nem érdemes sokat szöszölni. Az még hagyján, hogy maga a nyers gunplay irtó gyenge. Mindeközben azonban a fegyverek hatékonysága is rettenetes, amit csak tetéz az, hogy olyan szintre húzták fel az input dodge-t az ellenfeleknél (vagyis amikor pont akkor tér ki a lövés elől a célpont, amikor mi meghúzzuk a ravaszt), hogy nagyon gyakran fogjuk úgy érezni, hogy teljesen feleslegesen pazaroljuk a muníciót. Szerencsére hamar rájöttem, hogy teljesen nyugodtan be lehet szaladni a csatatér közepére, és el lehet kezdeni kaszabolni, mert amilyen balfaszok a mi csapattársaink, épp olyan előzékenyek az ellenfelek is. A sokszor azonnali halált okozó, teljesen OP gránátokkal persze nem nagyon tudunk mit kezdeni, de amúgy elég szépen le lehet darálni mindenkit egyesével, a tömegjelenetek ugyanis pont olyanok, mint a régi kung-fu filmekben: körbeállnak minket a rosszfiúk, és csak egyesével jönnek ránk. Ami nem is baj, mert crowd control, mint olyan nem nagyon van a játékban - de úgy tűnik, erre szerencsére a fejlesztők is rájöttek.

Itt szeretnék egyébként az alkotók nevében is elnézést kérni a Ninja Gaiden-rajongóktól, minimum sértő ugyanis a japán hack-and-slash műfaj egyik etalonjával szemben, hogy bármiféle kontextusban felmerülhet a Wanted: Dead kapcsán. A közelharcnak már az alapdinamikája is rendkívül furcsa, mert bár akadnak nagyon gyors animációk, az egyes támadások összefűzése már rendkívül lomha. Valódi mélységet, őrült és látványos kombókat ráadásul ne is nagyon várjatok, hiába van ugyanis egy egyszerű képességfa, ilyen téren nem nyújt túlságosan nagy előrelépést a harcrendszer. Ebből sajnos az is következik, hogy – komplexitás híján – más módon voltak kénytelenek nehézséget csempészni a játékba a fejlesztők: bizony, jönnek a staggerelhetetlen ellenfelek (például – most figyeljetek – tankok!), a teljes életerőcsíkunkat elfogyasztó stunlock kombók és a hasonló finomságok, mindehhez ráadásul olyan hajszálvékony parry-ablak párosul, amihez hasonló szigorúságúval nem is tudom, mikor találkoztam utoljára – de cserébe legalább a kitérő mozdulat hatékonysága is hagy kívánnivalót maga után a simán ránkforduló ellenfelekkel. Az egyetlen dolog, amit tényleg dicsérni lehet, azok a rendkívül fasza kivégzések, amik nemcsak látványosak, hanem nagyon sokféle is van belőlük (kár, hogy az érdemi animációs átmeneteknek láthatóan még az igénye sem merült fel). Ja, meg a jó öreg láncfűrész, amivel itt tényleg mészárolni lehet – jópofa „censored” felirattal, amiért jár a stíluspont.

A Wanted: Dead a „két szék között a pad alá” tipikus esete, amely külső nézetű shooterként a legkevésbé sem szórakoztató, hack-and-slash-játékként pedig mentes bármiféle valódi mélységtől és dinamikától. Az igencsak visszafogott audiovizuális megvalósítást még bőven meg lehetne bocsátani neki, hiszen hangulatában, felépítésében és pályadizájnjában valóban sikerrel idézi meg a hatodik konzolgenerációt, aminek tényleg van egy sajátos bája. Ez azonban sajnos nem egy jófajta nosztalgiatrip, hanem egy rémálomszerű utazás, amit látva és tapasztalva sikítva fogunk visszaszaladni a modern játékokhoz – vagy legalábbis a megidézett kor valóban színvonalas klasszikusaihoz...

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), PS4, Xbox Series, Xbox One
KIADÓ 110 Industries FEJLESZTŐ Soleil
MEGJELENÉS 2023. február 14. ÁR 18 990 Ft