![[Teszt] Sorry We're Closed](/~thumbnail/sorry_we%27re_closed.jpg.cvsak.k.article-00-1b-ek.1to1b6e.jpg)
Rendhagyó játékhoz rendhagyó tesztírási folyamat dukál. Bár nem akarlak ezzel fárasztani Kedves Olvasó, de sosem írtam még cikket 160-al repesztő vonaton. Az embernek szinte fel sem tűnik a tempó, az arcok is tök nyugisak, de mintha mindenki mögött rejlene egy sötétebb én. Mintha az éjfekete tájon elkenődő fénypontok is valami alternatív univerzumba vezetnék az ember tekintetét. Kicsit szürreális az egész, de közel sem annyira, mintha most is a Sorry, We're Closed-dal játszanék.
Mert hogy a két fő alkotó által hegesztett túlélő-horror játéktól szürreálisabb, elvontabb játékkal mostanában nem játszottam, pedig mindig keresem indie-vonalon a különlegességeket. A Sorry alapvetően Silent Hill klón, a játék központi "pályái" olyanok, mintha a Konami sorozatának valami elvont mellékszálából léptek volna elő. Ám az egész kapott két-három további különleges al-mechanikát, hogy ne legyen klónozás-szaga az egésznek. Egyrészt ott van a pályákat összekötő szocializálódós-réteg, ami mintha csak a Catherine kocsmai jeleneteiből lett volna átemelve. Hősünk harmadik szeme segítségével valós időben, maga köré vont aura-jelleggel válthat a normális létsík, és az SH-ból is ismerős lepusztult limbó-világ között. Harmadrészről pedig a harcokhoz egy kimerevített belső nézetet kapunk, ami mintha csak a Killer7-ből szakadt volna a nyakunkba. Mintha csak Suda51, Yamaoka és Katsura Hashino nyalnák-falnák egymást, rozsdás BDSM cuccokban, kéjes-rózsaszín latex-csizmákban.
Nem véletlenül fogalmaztam a belső nézet kapcsán kicsit negatívan. A játék harcai nem kicsit törik meg az amúgy is kellemetlenül fojtogató játékmenetet. Ha meglátunk egy ellenfelet, megállunk, FPS-nézetbe váltunk, de se előre, se hátra. Vagy közelharci, vagy limitált távolsági fegyverünkkel kell szétkapni a felénk iramodó genyákat. Az irányítás épp annyira nehézkes, hogy a horrort fokozza. De az igazán ügyesek a harmadik szem aktiválásával rámehetnek a gyenge pontokra is. Ilyenkor kombószerűen kell kilőni (vagy lecsapni) a sorban felvillanó gócokat. A főnökharcok extrán rámennek erre a lehetőségre, szóval kénytelenek leszünk a nehézkességében is a túlélő-jelleget fokozó harc mesterévé válni. De van jó hírem is - az első map végére, miután kábé hajszálon lehoztunk mindent, nagyjából belerázódunk a mókába, később fejleszthetjük is magunkat. Szóval a játék kihívást is tartogat, ami dicséretes, még akkor is, ha ez a kihívás hullámzó elvárásokat támaszt irányunkba.
A közösségi kapcsolatok építgetése is egy érdekes réteg. Bár elmondható, hogy ehhez több gyomor kell, mint a játék többi részéhez. Extrém figurák között lavírozunk, akiknek olykor démoni oldaluk is van. A "főgonosz" karakter első felbukkanása is egy agylövés, az nem különben, ahogy a játék a sztori során folyamatosan maszatolja az ördögi alak motivációja körüli erkölcsi kapaszkodókat. Nem kicsit bátor és nem kicsit újhullámos az egész. A Paradise Killerhez hasonlító rémálomról beszélünk, de az egész még teker egy nagyot a fura-faktoron. Ha lepattansz a screenshotokról, akkor jobb, ha nem is mész tovább, mert lépten-nyomon arcorba fog üvölteni a játék stílusa és a karakterek polgárpukkasztó mivolta.
Honnan is fogjam meg tehát a játék tökeit, vagy mit? A Sorry We're Closed egy színes-ambiciózus túlélő-horror, extrém körítéssel, ami talán nagyobb büdzsével akár egy kult Atlus-like játék is lehetne. Kimérete persze nem túl vaskos, de érdekes mechanikái, és klasszikus Silent Hill-szerű pályavezetése fenntartja az érdeklődést. A művészeti megközelítése viszont tutira megoszt majd mindenkit. A kérdés csak az, hogy ha ránézel ezekre a képekre, végigpörgeted a lenti trailert, te melyik táborba húzol majd? Előveszed a démoni vigyort, vagy hétköznapi maszkot húzol a képedre?
PLATFORM: PC
KIADÓ: Akupara Games FEJLESZTŐ: à la mode games
MEGJELENÉS: 2024. 11. 14. ÁR: kb. 11.000 Ft