Manny, Sid, Diego... Kevés olyan gyerek van, akinek ez a három név nem mond semmit, hiszen az Ice Age filmsorozat előző két része a kicsik (oké, és valamennyire a nagyok) kedvence lett. Ezek után nem meglepő, hogy a nyáron újra beülhetünk a fura hármas legújabb kalandjait megnézni, akik az emberrel és az olvadással való találkozásuk után a harmadik legnépszerűbb prehisztorikus klisével szűrik össze a levet: a dinoszauruszokkal. (Amennyiben valakit zavar az a szerény néhány millió év, mely a két élővilágot elválasztja, az egyrészt megnyugodhat, a készítők egész okosan megválaszolják a felmerülő kérdéseket, másrészt jusson eszébe az, hogy egy beszélő mamutot néz egy animációs filmben, ameddig nemDavid Attenborough magyarázza a dolgokat, addig ne vesződjünk a történelmi hitelességgel.) Szóval jönnek a dinók, a sztárhármas pedig megint lehetetlen kalandokba keveredik, a játékban pedig természetesen a mi segítségünkkel kell újra visszajutniuk a kedves kis barlangjukba.
Ha az Ice Age játékot egy szóval kellene jellemeznem, akkor ez lenne: hiánypótló. Több szempontból is, egyrészt végre van egy olyan játék, melyet úgy lehet a gyerekeknek is ajánlani, hogy nem kell félteni őket, hogy az IQ-juk kifolyna a fülükön keresztül (igen, rátok nézek Pici Pónis Játékok...), másrészt pótolja azt az űrt, melyet azok éreztek, éreznek, akik igazi,tradicionális platformjátékra vágynak. Mert az Ice Age legnagyobb része az, egy ugrálós, gyűjtögetős, himbálózós, rejtett kristályos platformer, játék közben úgy érezzük, mintha egy évtizedet visszaugrottunk volna az időben. Sajnos a játékmenet mellett ez igaz a látványvilágra is, közelében sincs a mai sztenderdnek, cserébe viszont olyan reccenésmentes minden helyzetben, mintha hónapokig optimalizálták volna. A kicsit baltával faragott, mindenféle kurrensgen grafikai csodát nélkülöző látvány pedig azért még mindig elfogadható, nem kis részben a jól eltalált, hipercuki szereplőknek, illetve a rendkívül változatos játékmenetnek.
Mint említettem, az Ice Age alapvetően platformer pályákból áll, mellettük pedig tökéletesen keveri az elmúlt öt-tíz év legnépszerűbb stílusait és játékelemeit. Scrat pályái a klasszikus 2D platformjátékok hőskorába repít vissza, egy-egy üldözéses jelenetnél pedig Crash Bandicoot módra kell "kifelé" futnunk a képernyőből. Máskor egy Pterodactylus hátán kell R-Type mintára lövöldöznünk, majd ugyanezen pálya hirtelen átcsap egy 3D-s rail shooterbe a la Panzer Dragoon. Az egészet megfűszerezi egy kis bogyógyűjtögetés, melyet beváltva kristályokhoz, új játékfajtákhoz, vagy Buck - az új karakter - fegyverinek bővítéséhez juthatunk hozzá. A poén: mindegyik pálya igazán izgalmas és élvezetes és egy "konzolérett" gyermek számára pontosan megfelelő kihívást jelent. A checkpointok gyakoriak, életek száma végtelen, így a frusztráció szikrája sem merülhet fel - és ez pont így jó. A játék kicsit lazán ugyan, de követi a film eseményeit, így egymozilátogatás után a gyerkőcök már ismert helyzeteket élhetnek át, azonban ha még nem voltunk a moziban, akkor sincs nagy gond - bár a játék után már nem fog akkora meglepetés érni minketfilmnézés közben (bár ez azért nem egy Hatodik Érzék, nincsenek fenyegető spoilerek benne) az átvezetők mindössze abban merülnek ki, hogy Sid (Diego segítségével) szövegesen felvezeti a helyzetet, mely a következő pályához vezet, egy Scrat kaland és egy trailernyi jelenetet kivéve semmit nem látunk a filmből.
A mozirajongóknak jó hír, hogy a film stábja aktívan közreműködött a játék szinkronizálásában, kisgyerekeknek azonban a hallott és leírt szöveg megértéséhez - szinkron hiányában - szükség lesz egy felnőtt segítségére, szóval csakfamily fun felkiáltással érdemes belekezdeni. Mely felkiáltás igazán a megnyerhető (megvásárolható) multiplayer játékmódoknál nyer értelmet, ezek rendkívül aranyosak és szórakoztatók tudnak lenni kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kár, hogy olyan kevés van belőlük. Az Ice Age egyszerű felszíne mögött egy igazán profin prezentált játék lapul. Igen, az ötletek nagy részét már láttuk máshol, azonban ügyesen vannak egymás mellé illesztve, így garantálva a felhőtlen szórakozást mindazoknak, akik le bírják néha napján venni a "véres-mocskos-űrgárdista-félisten" szemüvegüket.
Tovább is van: ha még többet meg szeretnél tudni az Ice Age 3-ról,, akkor lapozz, a következő oldalon egy fokkal mélyebre merülünk.
Fegyverekről hallottam, előtört belőlem az Űrgárdista Félisten. Mivel pusztíthatok? Buck fegyvertára bőséges, azonban egyikük sem a véres-végtagraszedős fajtából való. Az alap liánostor mellett a tökvető / gombazooka / méz-vízágyú hármassal pusztíthatjuk a Triceratopstól kezdve a mini Velociraptorig a prehisztorikus célpontokat.
Nekem a kedvencem. Játszhatok vele? Bár a játék pályáinak háromnegyede Buck és az ő kalandjai köré épül, azért a film összes sztárja kap egy legalább egy kis szerepet. Értelemszerűen Scrat lesz a második legtöbbet látott karakter, majd Sid, de Manny és Diego is beugrik egy-egy pályára.
Ennyi szereplő, ennyi stílus... milyen hosszú a játék? Hosszú is meg nem is. A pályák száma igen bőséges, nagyjából tizenöten vannak, viszont ezek némelyike csak pár perces hosszúságú. Egészséges mennyiségű hibázásokkal nagyjából egy unalmasabb szombat alatt végigjátszható - természetesen a gyűjtögetés és achievement / trophy páros ezt kicsit tovább tudja nyújtani.
Ha már itt tartunk, gyűjtögetés? Aham, három kristály pályánként. Az elején még könnyedén, később már jóval trükkösebben lehet őket megszerezni. A pályák újrajátszhatóak, szóval ha kihagytunkegyet-egyet, nem kell elölről kezdenünk. Ne felejtsétek el, a Trade Shackben is megvásárolni mindet, ha 100%-ra hajtotok!
Achievementek? Trophyk? A pontok / kupák olyan 70%-a megszerezhető szimplán a játék befejezésével. A maradék különböző challengekhez kapcsolódik, ezek a játék pályái, melyeken ezúttal megadott idő alatt, vagy megadott pontszámot elérve kell végigmenni. Ezek sem a vért izzadós fajták, de azért egyik-másik tartogathat kihívást.
Emlékezetes momentum? Természetesen minden ami Scrat és az ő mogyorója. Most azonban a dinókon kívül egy femme fatale is belekeveredik a történetbe...