Naughty BearTeszt

Az van, hogy az A2M-nél igencsak elborult elmék dolgozhatnak. Tavaly ugye itt volt a WET, ami igazából szép sem volt, meg jó sem volt, viszont legalább kendőzetlen brutalitást sugárzott. Most pedig itt a Naughty Bear, ami igazából se nem szép, se nem jó, viszont legalább... nem, igazából most a brutalitás sincs a helyén. Pedig az alapötlet annyira nem volt rossz: adva van Gecimaci, a játékmedve, akit mindenki utál, éppen ezért egyik nap fogja magát és machetével kibelez mindenkit. Kétségkívül eredeti alap, talán még építeni is lehetett volna rá valamit - ehelyett sikerült a jelen generáció talán legrosszabb játékát összehozni.

Adva van tehát egy enyhén szólva is pszichotikus plüssmaci, akit irányítva kell a többi játékmedve napjait a lehető legrosszabbá (és nem mellékesen a lehető legrövidebbé) tenni. Mindehhez kapunk hét fejezetet, egyenként 5-5 pályával. Ezekből az első epizód lesz az alapszituáció, a maradék négy pedig ezt cifrázza különböző szabálymódosításokkal (nem láthatnak, nem bánthatunk senkit, stb). Ami a vicc: a hét fejezet is ugyanazon az egy, nyúlfarknyi pályán játszódik, mindössze a textúrákat cserélgetik néha. Szóval van, írd és mond egy pályánk - ami nem lenne gond, ha az legalább szép lenne. De nem, a Naughty Bear bátran állíthatom nevetséges vereséget szenvedne bármelyik, az elmúlt három évben megjelent játékkal szemben! Szép, szőrös macik (rossz az, aki rosszra gondol) is lehettek volna benne, kibuggyanó plüsstömésekkel egy-egy szúrás, lövés után, ehelyett agyonmosott textúrák és csúf modellek töltik fel a képernyőt.

Ilyenkor az ember még reménykedik, hogy friss, egyedi ötletekkel tarkított játékmenetet kapunk, ami miatt elfelejtjük az eddigi pofonokat. Olyan 6-8 évvel ezelőtt az a “szerencse” ért, hogy tesztelhettem a JoWood itthon Pokoli Szomszédok címen futó játékát - na most ez a régi ismerős köszönt vissza. A lényeg az, hogy különböző csínytevésekkel elérjük, hogy a minket körülvevő mackó társadalom tagjai szép lassan megőrüljenek, majd végül saját kezükkel vessenek véget életüknek. Minden ilyen gonoszságért pontot kapunk, illetve a folyamatos akciók a pontszorzókat is kellően magasan tartja. A játék ígér száznál is több különböző gonoszkodási lehetőséget - minden fegyvert beleszámítva ennek nagyjából harmadát meg is kapjuk. Természetesen nem kötelező ezeket a lehetőségeket kihasználnunk, a játék lehetőséget ad arra, hogy fegyverünket lóbálva berobbanjunk a többiek közé, majd egyesével agyonverjük / lelőjük őket. Ez azonban egyrészt nem ad túl sok pontot, másrészt gyakorlatilag kiheréljük a játék lényegét - arról nem is beszélve, hogy úgy a harmadik pályától már elég sokan fognak lövöldözni ránk, szóval nem is egy életbiztosítás.

A gond az, hogy a játék abszolút nem támogatja a fentiekhez szükséges taktikus megközelítést. Teljesen véletlenszerű, hogy mikor látnak minket és mikor nem, el lehet bújni az erdőkben, de mivel nincs gomb a sunnyogásra ezért kicsit jobban meglökve a kart azonnal le is dobjuk álcánkat. Mindezek tetejébe a kamerát szinte lehetetlen jól belőni, sose azt fogjuk látni amit szeretnénk. Marad tehát az, hogy megpróbálkozunk valamivel, majd mikor nem sikerül - és nem fog sikerülni, erre mérget vehettek - akkor nekirontunk mindenkinek, körbecsapkodunk akit érünk, aztán pedig visszavonulunk, megpróbálunk elrejtőzni és erőt gyűjteni az új körhöz. A készítők büszkék voltak arra, hogy itt nincs semmi scriptelve, minden mackónak saját személyisége van, ez befolyásolja a reakciójukat. Nos, amennyiben bipoláris, tudatlan gügyéket akartak lemodellezni, akkor örömmel jelentem, a feladat sikerült. Egyszerűen kiszámíthatatlan, hogy egy-egy medve hogyan fog reagálni - ráadásul egy pályát újrajátszva jól látható, hogy nincs itt semmilyen személyiség, néhány lehetséges reakció közül választ a játék véletlenszerűen - ugyanaz a maci egyik próbálkozásnál sikítva elszalad, máskor pedig buzogánnyal kezd el kergetni.

Összességében elmondhatjuk, a játék egyszemélyes része gyakorlatilag semmit nem ér. Van cserébe multiplayer mód - ami szintúgy használhatatlan. Egyrészt a fent említett hibák miatt, másrészt azért, mert szerencsére igen kevesen vették meg a játékot, szóval társakat sem nagyon fogunk találni ellenfeleket. A végére hagytam a legjobbat: a Naughty Bear valami elképesztően bugos játék lett. Nem is csoda, felteszem az ennyire részletes grafika, a jól kidolgozott játékmenet mellett nem volt idő egy kiadós bogárirtásra... Gyakorlatilag nincs olyan pálya, ahol ne tudnánk valami miatt elakadni, mindezt tetézve pedig a játék bármikor képes kifagyni.

Komolyan megpróbáltam valamilyen pozitívumot találni a játékban, bármit, amivel kicsit pozitív kicsengést csempészhetnék ennek az egy oldalas szapulásnak a végére. De a Naughty Bearnek egyszerűen nincs olyan pontja, melyet ne sikerült volna tökéletesen elrontani. Így a kötelező ajánlás könnyű lett: senki ne vegye meg a játékot vagy aki mégis megpróbálná, az bizony magára vessen.