LEGO Harry Potter: Years 5-7Teszt

Bezárt a varázslóiskola: nyáron a filmes Harry Potter sorozattól búcsúztunk a (profitmaximalizálás jegyében kettényesett) utolsó epizóddal, most pedig a játékszéria felé lengethetünk zsebkendőt. Harry Potter játék nyilván lesz még a jövőben, de a könyvek / filmek interaktív kiaknázása maximálisan megtörtént, egy ideig pihenni fog Potter úr és baráti köre. Ami nem is baj, tekintve a játékok hullámzó színvonalát, és azt a tényt, hogy a sorozat végére két darab LEGO játéknak kellett helyrepofoznia a játékfeldolgozások megtépázott renoméját.

A LEGO Harry Potter Years 5-7 nem a tökéletes, definitív Harry Potter játék (az elődje sem volt az), de az előző generációs próbálkozások után mégis a két építőkockás epizód került a legközelebb az eredeti HP hangulathoz - legalább is egy részéhez. A mostani LEGO-s felvonás a címében hordozza a (kikerülhetetlen) csapdát: az ötös, hatos, és hetes könyv párosítva az abszolút gyerkőcbarát LEGO-val, azaz a végéhez közeledve egyre komorabbá és brutálisabbá váló folytatásokat kéne valahogy összekeverni a kisgyermekek számára célzott legózással. A Traveller's Tales becsületére legyen mondva, hogy bár a sötét hangulatot csak helyenként, és ott is nagyon-nagyon óvatosan vállalták be, legalább tartották magukat a LEGO sorozat hagyományaihoz. Azaz: a húzósabb fordulatokat és karakterhalálokat gyakran lazán elviccelik, ami nem sztorihű ugyan, de a színes kockák világába jól illik.

Aki gyökeres változásokat vár a tavaly megjelent (Years 1-4) LEGO HP-hez képest, csalódni fog. Az alapfelállás nagyon hasonló, a TT bevágta a kukába a harcot és ugrabugrát (na jó, nem az egészet, a nagy részét) és keményen a rejtvénymegoldásra, és az ehhez szükséges főzetekre és varázslatokra koncentrál. A dolog már tavaly is működött, és idén is működik, a tennivalók egymásba ágyazását sikerült igen jól megoldani, a feladatok jó része többlépcsős, és szórakoztató. A probléma talán csak az velük, hogy minden rejtvény roppant könnyű. Nem is feltétlenül a szó hagyományos értelmében, inkább úgy, hogy a megoldásuk nem a logikára, hanem a próbálkozásra épít. Verj szét két szekrényt, a darabjaiból rakj össze két kapcsolót, amik majd elhúzzák a falat az ajtó elől, amit egy varázsfőzet segítségével tudsz csak kinyitni. A varázsfőzet összetevőit pedig az asztalban, az izgő-mozgó lovagi páncélban, és az egyik varázslatoddal felemelhető könyvhalom mögött találod. Van logikai kapcsolat a szekrény, az asztal és a könyvek között? Nincs bizony.

Vagyis: nem elég komoly, nem elég logikus - akkor mégis mitől jó? Attól, hogy ez egy gyerekjáték, és a felfedezésre, a próbálkozásra helyezi a hangsúlyt. Ebben pedig gyakorlatilag verhetetlen. A játék első fele inkább Roxfortra koncentrál, majd a sztoriban bekövetkező fordulatok után (még most sincs szívem elspoilerezni őket) megjelennek az utolsó könyvben / filmekben megismert helyszínek is. És minden helyszín dugig van tömve tennivalóval. Utóbbit tessék szó szerint érinteni, minden sarokban, minden folyósón, minden szobácskában van legalább fél tucat varázslattal életre kelthető tárgy, egy megmentésre váró diáktárs, egy jól elrejtett arany építőkocka, megnyitható játszható karakter vagy karaktervariáció. Ezért jó játék a LEGO Harry Potter: egy pillanatig sem unalmas, ritkán szolgál nagy meglepetésekkel, de az apróbb ajándékokat (és velük együtt a sikerélményt is) bátran, folyamatosan, és két kézzel szórja a játékos nyakába.

Nem elhanyagolható szempont, hogy a varázslatos hangulatot is nagyon jól sikerült átültetni a játékba. Ezért elsősorban a letisztult, csinos vizuális körítés, és a jó zenék felelősek. Minden „komolytalansága” ellenére a LEGO Harry Potter tízszer jobban adja át a Potter-érzést, mint az EA-féle komoly(kodó) fedezékes lövöldözést kínáló, a szériát (részükről) lezáró duplarész. Hagyományos multi ugyan továbbra sincs, de nem is kell: a LEGO játékok kétfős offline kooperatív módja még mindig az egyik legjobb választás, ha szülő + gyermek közös játékáról van szó.

Az első rész jól működő formuláján nem sokat változtatott a Years 5-7, de az erősségei (hangulat, változatosság, tartalom) okán még így is a legerősebb próbálkozás gyerekjáték-fronton az idei felhozatalban, Potter-kedvelő gyerkőcöt, vagy a sorozattal most ismerkedő kiskorút feltételezve abszolút ideális választás a karácsonyfa alá.