Call of Duty: Advanced WarfareTeszt

Állandóság. A videojátékok világában a Call of Duty sorozat is részese ennek a fogalomnak. Az Infinity Wardék által hisztérikus szintekre gerjesztett CoD-mánia minden ősszel biztos jelenség, az idei epizód azonban kicsit másabb, mint a korábbi megjelenések. A tavalyi Ghosts-ot felemás kritikák érték (bár mi összességében szerettük), az aktuális epizód viszont most már tényleg „nextgen”, tényleg az új konzolok erejéhez mért darab, és mostmáraztán tényleg valami újat is hoz a szokásos rutinba. Igazat sípolt a hájpvonat kürtje? Utánajártunk. Annyit viszont előljáróban megsúgunk: az idei CoD tényleg sok tekintetben kiemelkedik az eddigi epizódok átlagból.

Nagy dolgokra persze nem kell gondolni: továbbra is a jó öreg Modern Warfare alapjain nyugszik az új „Advanced Warfare” epizód is. A készítők viszont meglepően sok aprósággal színesítették a jól ismert játékmenetet, a grafikán is turbóztak (nem is keveset), valamint összehozták az utóbbi évek talán legjobb, legváltozatosabb egyjátékos kampányát.

A történet a közeljövőben játszódik, ahol Kevin Spacey bácsi vezetésével egy PMC (… azaz Privát Militáns Kompánia - hehe) jelenti a világbéke kulcsát. A konfliktusokat sec perc alatt lerendezik a magáncég alakulatai, a világ pedig ámuldozik, hogy a stabilitást fenyegető gócok egyik pillanatról a másikra tűnnek el a Föld színéről. Mi persze ennek aktív részeseként látjuk a dolgok rothadó oldalát is, hiszen a vállalat az önös érdekeiben teszi azt, ami a nép oldaláról nemes hőstettnek tűnik. A szög pedig hamar kibújik a zsákból, így pillanatok alatt egy olyan forgatag közepén találjuk magunkat, melyben elhullott bajtársak, odaveszett fiak, és az amerikai lobogó árnyékában erősödő héroszok mozgatják az intenzív cselekményszálat.

Mi tagadás, az egyjátékos sztori tényleg brutális tempóval pörög végig. Az egzotikus helyszínek sorát végiglátogatva teszünk egy kirándulást Santoriniben, szétnézünk egy antarktiszi gleccser belsejében, de az elmaradhatatlan közel-keleti helyszínek modern verzióit is felforgatjuk majd. A sztori bár (ki gondolná) jópár banális fordulatot tartogat, azért egy jobb popcorn mozi szintjét bőven eléri. Ennek a történetnek pedig külön csillaga az öreg Spacey, aki virtuális formájában is viszi a hátán az egész showt.

A játékmenet legmenőbb újításaként mindenféleképp a jól beharangozott exókat kell kiemelni, ami kvázi a terminátor inverzévé teszi Mitchell nevezetű hősünket (…„fém váz, az élő szöveten”, vagy mifene…). A ruha hasonlít a Crysis páncéljára, csak itt épp az a különbség, hogy minden pályára más extrát viszünk magunkkal, a választék pedig jóval szélesebb, mint a Próféta kalandjaiban. Hordozható pajzs, kilőhető kampós kötélpálya, időlassítás, láthatatlanságot nyújtó köpeny és több egyéb érdekesség is a külső páncélunkra lehet csatolva. Persze olyasféle egetrengető ötleteket ne várjon senki, amit még soha nem láttunk volna… Sőt a CoD:AW előszeretettel idézget a közelmúlt FPS-eiből. Úgy látszik, hogy a fejlesztőknek háziba volt feladva a Titanfall, a Crysis és az új Killzone is, a hivatkozások pontos összegyűjtögetésének élményét viszont nem vesszük el tőletek. Van még a kampány során egy kis karakterfejlesztés is, de itt sem kell semmi komolyabb, bonyolultabb dologra gondolni - a killek, headshotok és hasonló dolgok kumulálódásával fejlesztési pontokat nyitunk meg, amelyeket az Exo egyes tulajdonságaira költhetünk.

A jól ismert járműves szakaszok sem hiányozhatnak a mókából, és vannak különböző egyéb okosságok is (drónokat semlegesítő EMP, ellenfeleket megfestő gránát, hanghullámokat kiiktató töltet és társaik…) melyek ténylegesen színesítik a szokásos céllövölde-FPS élményt, amely idén talán már a Nagy Durranás 2 hírhedt killcount-értékét is túlszárnyalja.

Bár Sledgehammerék azt mondták, hogy új motort kapott az Advanced Warfare, szerintünk inkább csak a korábbi verziók jelentősen felturbózott kiadásáról beszélhetünk. A játék kilencven százalékban pimaszul jól néz ki, főleg igaz ez az átvezetőkre, ahol a blur- és bokeh fókuszeffektek varázsolják filmszerűvé az összképet. Sokszor (pl. Antarktisz) maguk a helyszínek is izgalmas művészi kidolgozottsággal bírnak. A maradék tíz százalékban lóg ki a lóláb, és ekkor érezzük, hogy az AW még mindig ugyanazokat az alapokat használja, melyet elődei. Ilyen helyszín a játék kezdő pályája például (emiatt talán kicsit nehezen is indul be kampány), de néhány későbbi urbánus szakasznál is érezhetünk hasonló élményt. Ja, és a városok felett se álljunk le nagyon nézelődni, mert a távolabbi környezet kidolgozására úgy tűnik nem jutott mindig elég erőforrás.

A szinkronhangok és az effektusok ismét sokat adnak az élményfaktorhoz (Említettük már Spacey zseniális alakítását?), bár az állandó szájbarágás néha az ember idegeire bír menni. („Mitchell, menj át az úton!”, „Mitchell, nyomd be a gombot!” …) A remekül megszólaló hanghatások a térben is ütnek, viszont érdekesség, hogy nem lehet a menüben külön-külön állítani a beszédet, zenét és effektusok hangját - erre az arányok nem mindig tökéletes mivolta miatt éreztem volna késztetést. Ja, és majd elfelejtettem: a zene. A zene, ami van, de gyakorlatilag egy dallamra sem fogsz emlékezni a játék végeztével. Érhetetlen, hogy egy CoD szintű, három éves fejlesztőciklussal bíró, láthatóan baromi drága játékhoz miért nem tudnak emlékezetes dallamokat komponálni. Pláne ha olyan nevet raknak a zenei divízió mögé, mint Harry Gregson-Williams. De ez már a sorozat régi rajongóinak talán fel sem fog tűnni.

A prezentációnak nagyon fontos elemét képezik az átvezetők, amelyeknél néhol az állunkat keresgéltük. Remekbeszabott karakterek virtuális játéka fokozza a drámai jelenetek súlyát - kis utánajárással pedig a homlokunkra csaptunk. Hát persze, hogy ez a kiváló minőség ismét a Digic műve! Innen is gratula a srácoknak!

Nincsen CoD végletekig kidolgozott multiplayer porció nélkül, ez a mondás pedig az Advanced Warfare esetében is megállja a helyét. A többszereplős szórakozás egyik leghangsúlyosabb része az Exo Squad (koop), amely gyakorlatilag a jól ismert horda mód kurrens továbbfejlesztése. Itt a svédcsavart az jelenti, hogy az exónkat és fegyvereinket menet közben a kampányból megismert upgrade pontokkal fejlesztgethetjük, csak éppen szélesebbek a lehetőségeink. Bizonyos számú kör lezúzása után újabb és újabb tierek nyílnak meg (ezek a pályákat is magukba foglalják), és nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a legkitartóbbak még zombikkal is fognak találkozni a mód végső hajrájában.

Mivel már most rengetegen játszanak a multiplayer szervereken, ezért szinte azonnali a meccsgenerálás. Karakterünket - bocsánat, operátorunkat - saját képünkre formálhatjuk, a szintlépés-rendszer pedig a már megszokott módon tartja rajta az anyagon a függő szervezetet. A „Pick Ten” után itt a „Pick 13” szisztéma, amely segítségével meglepő taktikai mélységekre áshatunk le a karakterosztályunk megformálása során, sőt a scorestreakek mikéntjét is pofozgathatjuk jobbra-balra. Mint minden CoD játékban itt is találkozhatunk „TDM”-el, „Free For All” móddal, „Dominationnel” vagy klasszikus „CTF” lehetőségekkel. Azonban pár újítást idén is kapunk, amelyek szintén nem hoznak forradalmat, mégis apró finomságokkal formálják át a jól megszokott játékszabályokat. A „Momentum” például a WaW epizód óta nem látott „War” játékmód frissített verziója, az „Uplink”-ben pedig egy lasztit kell szorongatnunk és a futurisztikus kapuig eljuttatnunk.

Az igazi újítás természetesen itt is az Exo lehetőségekből fakad. Nem egyszer azon vettem magam észre, hogy a motorikus reflexim nem úgy működnek, mint régebben. A duplaugrás, dash-csúszkálás mozdulatai kicsit légiesebbé teszik a CoD online meccseit. Gyakran szusszanni sem volt időm, csak kapkodtam a fejem a vertikális térben megnyíló pályákon futkározva. Azonban a ritmusra ráérezve nem marad el a mámorító érzés: a játékmechanika ebben a formájában is rettentő polírozott képet mutat, amely évek óta nem képes legyőzőre találni. Aki persze a nap végén herótot kap a külső páncéltól, az játszhat klasszikus irányítást igénylő játéklistákon is.

Lehet prüszkölni, lehet szórni a szitkokat és az átkokat - attól még tény marad, hogy a Call of Duty-val nagyon ritkán hibáznak Activision-ék. Talán régen volt ennyire rendben egy CoD epizód és régen élveztünk ennyire egy CoD kampányt, mint az Advanced Warfare esetében. A multiplayer továbbra is precíz és fenemód szórakoztató, az újítások pedig garantálják, hogy a cikk elején említett „állandóság" (azaz a zseniálisan kitalált alapok) megmaradjon, emellett pedig előremutató dolgokkal is kényeztessék a játékosokat. Sledgehammerék megcsinálták, mi pedig díszsortűzzel tisztelgünk!