Tearaway UnfoldedTeszt

A Sony lassan kimondva-kimondatlanul is elengedi a Vitát, pedig a kis masina rengeteg potenciállal bírt. Mi a magunk részéről azért annak is örülünk, hogy számos remek élménnyel gazdagított minket a gép az elmúlt években. A Tearaway is egy jó példa erre, hiszen a játék egyike volt a gép legjobbjainak, a Media Molecule munkatársai pedig úgy gondolták, hogy ha már kitaláltak egy ennyire koherens, markáns ismertetőjegyekkel bíró, szerethető univerzumot, akkor miért is ne köröztetnék meg egy picit nagyobb közönség sorai között is. Így született a Tearaway Unfolded, amely az eredeti papírvilágban játszódó, meseszerű utazást egy picit újragyűri, jópár új lappal megtűzdeli, és technikai szinten is a Playstation 4 képességeihez rendezi.

Aki nem ismerné az eredeti Tearaway-t, annak dióhéjban összefoglaljuk a lényeget. Egy postás avatárt irányítunk a játék során, akinek papíron (he-he) igen egyszerű a küldetése: a meseverzumba tolakodó furcsa lény (azaz Te és Én, azaz a Játékos) számára kell egy üzenetet átadni. Sajnos az utazás mindenféle kalamajkával jár, és érkezésünkkel a külvilágból érkező Kacatok is elárasztják a papírvilágot. Miközben a játék a legkülönbözőbb hangulatú, varázslatos helyszíneken vezeti végig a játékost, annak a Vita képernyőjét, giroszkópját és egyéb trükkjeit kihasználva kellett helyt állnia Iota-val (vagy Atoi-val, attól függően, hogy fiú vagy lány postást választottunk a kalandjaink elején). A dolog zsenialitása nem csak a már-már burtoni vagy schaferi, kedvesen abszurd látványvilágból fakadt, hanem a mechanikák hibátlan összjátékából, ami egy percig sem volt erőltetett, vagy izzadtságszagú. Ehhez jött hozzá a MM csapatának kreatív vénája: a játékban sok tereptárgyat mi magunk alkothattunk meg, a hősünket és a nem játékos karaktereket sokszor pedig a saját szájízünk szerint rajzolhattunk át.

Az Unfolded a fenti rendszert menti át PS4-re, sőt az irányítást teljes mértékben a Dual Shock 4 képességeihez igazítja. Így pici hírvivőnkkel a felkapott tárgyakat a kontrollerbe dobhatjuk, majd giroszkópos célzással (és a touchpad segítségével) kilőhetjük az adott makkot, mókust, vagy más cuccot, ami épp a papírhősünk útjába akad. Ugyanilyen poén a touchpades dobolás, vagy szélfújás effektusa, de nagyon tetszett az a játékmechanikai elem is, amikor a kontroller LED-es homlokával világíthatunk. Így bizonyos tereptárgyakat aktiválhatunk, vagy a rögtönzött lámpás segítségével akár fel is égethetjük az ellenséges Scrapek újságfecnijeit. A pályák térbeli kibővülése amúgy örvendetes tény, az új szakaszok pedig pont ott erősítik az eredeti játékot, ahol az gyengélkedett. Nem is igazán értjük, hogy az eredeti játék ős-rajongói (neten kifejtett sirámaik alapján) miért érzik túlzásnak, vagy felfújt jellegű tartalmi turbózásnak az új szekciókat… Bár tény, hogy a Vitás változat feszesebb tempóval bírt, a nagyképernyő előtt úgy gondoljuk, hogy rendben van az, ha egy picit hosszabb, és urambocsá' akár komótosabb kalandban mélyedhetünk el.

Apropó, ha már a televíziónk képernyőjéről beszéltünk: a Tearaway fantasztikusan fest PS4-en is, a készítők pont ott finomították a látványt, ahol az eredeti játék átmentésénél erre szükség volt. A program muzsikái továbbra is frenetikusan szólnak (a mókás hangszerelés, a domináns hegedű és dudaszó totálisan eredeti atmoszférát kölcsönöz a játéknak), a szinkron, valamint a különböző állathangok pedig a hibátlan telitalálat kategóriába esnek. Egyedüli nagy sirámunk a játékkal kapcsolatban a kamerakezelés, amely nem hogy fejlődött volna a korábbi verzióhoz képest, hanem még aggasztóbb dolgokra is képes, visszarepítve minket a 3D-s platformjátékok hajnalára. Kár, mert a közel tökéletes játékélményre nagyon rányomja a bélyegét ez a baki… Amúgy a játéknak azért lehet (sőt ér is) még egy-két apróságot felróni. Például az érintőképernyős rajzolgatás eléggé macerásan működik. Ha pedig mindent szeretnénk kihasználni a játék által felkínált lehetőségek közül, akkor szükségünk lesz egy Playstation kamerára, és/vagy egy androidos eszközre, ahol a Companion App segítségével könnyíthetünk az érintőpadon történő vacakoláson…

Szinte érthetetlen, hogy a Sony miért kezelte ilyen mostohán a Tearaway: Unfolded-et, kevés reklám, alig-hype, és itthon is minimális nyomulás volt megfigyelhető a játék körül, pedig az idei év egyik (ha nem a) legjobb PS4 exkluzívjáról van szó. Ami extra nagy érdem a Media Molecule felé, ha azt vesszük, hogy a játék magvai már PS Vitán el lettek hintve. Ha egy izgalmas, változatos platformjátékra, egy meseszerű hangulatot árasztó, varázslatos univerzumra, vagy csak némi klasszikus videojáték-élményre vágysz, ne is keress tovább. A terebélyesebb-szebb-jobb Tearaway játékban nagy valószínűséggel megtalálod majd a számításod.