Doom Eternal próbakörGC2019

A 2016-os Doom hosszas vajúdás után sikeresen hozta vissza a… no, ha nem is a halálból, inkább a közönség egyre halványuló érdeklődéséből a sorozatot. Az új Doom gyors volt, brutális volt, és nagyjából minden megvolt benne, amiért a kilencvenes években megjelent klasszikus epizódokat szeretni lehetett.

És akkor itt van a Doom Eternal, ami első blikkre simán ugyanolyannak tűnhet, csak pepitában. A vizuális esztétika hasonló, maradtak a brutális fegyverek, az undormányos pokolfajzatok, és a lehetőség, hogy nagyon (NAGYON) erőszakosan leszámoljunk velük. Ami ennél több, az papíron (illetve: képernyőn) leírva talán nem is tűnik annyira biztatónak. Már csak azért sem, mert az általunk kipróbált demó egy meglehetősen hosszadalmas, és talán valamennyire felesleges tutorial-pályával nyit, ami - mint az oktatópályák többsége - unalmas. Valamennyire talán mégis szükséges, a monitorról jobbra (és balra) pillantva feltűnt, hogy az akrobatikusabb mozgás (falon futás, abból ugrás, aztán dupla ugrás, aztán triplán kombinálva mindezeket) bizony többeknek komoly problémát okoz.

Pedig ez még csak a kezdet. Az Eternal új lehetőségeket ad arra, hogy életerőhöz, páncélhoz és lőszerhez juss. Az életerőkinyerés a régi, a jó öreg glory kill: láncfűrészezz szét valakit, és ammot dob, páncélhoz pedig az ellenfelek megégetésével juthatsz - utóbbihoz hathatós segítséget nyújt a válladra szerelt lángszóró. És ha már szó esett a glory killekről: ezeket láncba fűzve egy rage-métert töltesz fel, és (tádám!) Rage Módot aktiválsz.

A pusztítás terén is kapsz új lehetőségeket: ott van például a sticky bomb, ami (senki nem fog meglepődni) az ellenfelekre tapasztható bomba. Szintén hasznos játékszer a rakétavető új funkciója, ezzel menet közben robbanthatod a rakétát, ami roppant jól jön akkor, ha valaki (vagy valakik) fedezék mögül próbálnak rosszalkodni. A klassz dolgok sorát gyarapítják a fegyvermodok, a demóban kipróbálható volt a Super Shotgun-ra aggatható Mortal Kombat Lánc (nem ez a neve, ezt mi aggattuk rá), amit az ellenfeleidbe akasztva odaránthatod magad hozzájuk.

Ha mindez egyszerre soknak tűnik, azért van, mert egyszerre kicsit tényleg sok is, de magában a játékban, harc közben az általunk látottak alapján nagyon klasszul simul össze az egész egy egységes, roppant élvezetes rendszerré. Ennek köszönhetően az Eternal egyszerre tűnik ismerősnek és újnak, megszokottnak és árkádosan felpörgetettnek - ilyen lehet, amikor az ember felesége / barátnője váratlanul új frizurával és új mellekkel állít haza.

Az összebenyomásaink? Teljesen jók, igaz, ez egy húsz perces demó, amiben helyszín tekintetében nem igazán kényeztettek el minket, a Mars holdjait már megjártuk nem egyszer. A demó alapján egy negatívumot tudunk felróni az Eternalnak: a rendkívül intenzív harcolós részeket kvázi-platformer szekció váltotta, ahol gyakorlatilag azt kellett kitalálnod, hogy melyik bolygó-töredékre ugrálsz / jutsz el legközelebb, a rossz döntés instant halálhoz vezetett - persze az is könnyen elképzelhető, hogy csak a demó volt az „ezt is mutassuk meg” hozzáállás jegyében így felépítve.

A Doom Eternal november huszonkettedikén jelenik meg PC, Google Stadia, PlayStation 4, Xbox One és Nintendo Switch platformokra.