Mega Man Zero/ZX Legacy CollectionTeszt

A Mega Man sorozat csúcsa szerintem az X-széria, de tény, hogy a Zero utózmányoknak sincs nagy szégyenkezni valójuk. Gyönyörű idők voltak, amikor az első, háttérvilágítás nélküli GBA-mon nyomtam a Mega Man Zero-t. Akkor az a játék a Capcom híveinek maga volt az álom. Én iszerettem a nyitottabb megközelítést, a hős lazaságát, az RPG-s elemeket, a cyber-elfek power up rendszerét. A készítők komplexebb sztorit, komolyabb (és sajnos egyre zagyvább) univerzumot pakoltak a játék akciói mögé. Akkor úgy tűnt, hogy az X után egy fokkal hozzáférhetőbb lett a Megavilág.

Büszkén, ennek tudatában indítottam el a Mega Man Zero/ZX Legacy Collection-t, majd bő fél óra múlva az első főellenség úgy mosta fel velem a padlót, hogy csak pislogtam. Azt hiszem az emlékeim ismét cserben hagytak. Nem tagadom amúgy, a Mega Man Zero most is élvezetes darabnak mutatkozik, és tévén sem vall szégyent. Sajnos a konverzió során a Capcomnál nem mentek tovább a szokásos opciókon. Pixelpontos felskálázást, néhány inteprolációs szűrőt, hátteret, galériát, és zenelejátszót kapunk - a GBA portok esetében ennél kicsit többre lett volna szükség. A 2D hátterek és spriteok vállalhatóak, mi több, olyan, mintha valami obskúrus PS1 Mega Man cím éledne újra a képernyőnkön. A szövegdobozok és arcképek azonban nem jól skálázódnak. A GBA nagyon limitált felbontása miatt el kellett valahogy férni a képernyőn (240x160-as pixelszám az nem túl sok) - ennek problematikája azonban pont a dialógusoknál és GUI elemeknél tűnik ki. Pláne, amikor ezekbe még be is kerül mondjuk egy-egy kósza Xbox gombhoz tartozó, totálisan más felbontáson megjelenő ikon.

Kicsit sok lehet amúgy a Zero sorozatból, mire az ember átfutja őket - a négy játék hasonló assetekből, és minimál fejlődési ívvel épülgetett az évek során. Nem gondolom, hogy a vérbeli rajongókon kívül bárki is időt és energiát szánna ezeknek a játékoknak a mélyebb megismerésébe. Egy-egy cím kiemelésével, esetleg évekre elnyújtott Zérózással azonban talán kiélvezhetjük a pakk első felét.

A második fél a DS-es epizódokra, a Mega Man ZX-re és az Adventre koncentrál. Annak idején gyönyörű artworköket adtak ki ezekhez a játékokhoz, ment is belőlük a fiktív 576 Konzol borító gyártás a fórumon. Sajnos azonban nekem az Advent idejére teljesen elvesztette varázsát a sorozat. A ZX még érdekes - érdemi grafikai és játékmenetbéli újítások jönnek, behoznak új karaktereket, és a pályadesignban is akadnak izgalmas, soha nem látott elemek. Az Adventet sem akkor, sem most nem tudtam megkedvelni. Az átiratok itt egy picit jobban szerepelnek, mint a GBA játékok - az érintőképernyőt külön analóg karral cöcögtethetjük a tévékép egy fix pontjában (pl jobb alul).

Korrekt emuláció, de nem több. Korrekt játékok, de nem mutatnak túl egy kissé kifacsart sorozat megújulni akaró epizódjaitól. Mega Man mániásként megtalálod bennük a szépséget, a kihívást, és hát nyilván birtokolni kell a Mega Man Zero/ZX Legacy Collection-t is. Ám ha eddig nem szeretted meg a kék bombázó kalandjait, inkább kezdd el az első X gyűjteménnyel - abban is több impulzust találsz majd, mint amit emberi időben és energiával fel tudsz majd dolgozni.