Watch Dogs: LegionTeszt

Az Ubisoft modernebb környezetbe (Chicago) helyezett nyílt világú üdvöskéje 2014-ben ugyan a nagy testvér (GTA5) mellett csupán apróbb színfoltként fodrozta műfaja víztükrét, a hozzáadott plusz, vagyis a különféle elektronikus kütyük és térfigyelő kamerák mobiltelefonnal való manipulálása sokunk számára okozott endorfin-fröccsöket véráramunkban. Sajnos ezt az érzést a kevéssé szimpatikus főhős lerágott csont jellegű történetével és „GTA-klónhoz“ méltatlanul esetlen járműkezeléssel tompította is. Mindent összevetve, viszonylag kellemes időtöltésnek tartom az eredeti játékot, jó ötletekkel, tisztességes kivitelezéssel, de hozzátenném, szinte csak a fővonal küldetéseire fókuszáltam, és így is sikerült a futamidő közepére picit megfáradnia az eredeti sztorinak. Na de mi a helyzet a folytatással?

A második rész erőltetett hipszterkedése San Fransisco-t alakította pár vagány(nak szánt) szájbermókus játszóterévé, szembeállítva őket a nagy gonosz monopolcégek törekvéseivel. Meglepően valószerű jövőképet festve, igenis hihető alternatív univerzumban engedték szabadjára a játékost, és most jótékonyan nem beszélek arról, mennyire barátságos végfelhasználói felületet alkalmaz a WD, teszem azt, a hackelés idealizálásával, a töltelék-járókelők és rendőrök szürreális feledékenységével. Én pedig meglepően jól szórakoztam vele, sok szempontból határozott fejlődést mutatott elődjéhez képest. Nem vitatom, ebben valószínűleg a napfényes nyugati parti helyszín és a blődli, de háttérzajnak tökéletes lájkvadászgatás is szerepet játszott. Noha még mindig a középmezőny tagja; a karaktereink kétdimenziósak és rettenetesen nehéz lenne azonosulni velük, az autók/mocik irányítása jobb lett hangyányival, de még mindig messze volt a tökéletestől, a sztori pedig minden mélynek szánt mondanivalót felszínes nejlonzacskók alá tepert. Egy szó, mint száz, a WD 2 jobb játék a WD 1-nél, azok számára, kik hajlandóak eltekinteni (semmibe venni azt?) a körítés harsányságától.

El is jutottam végül tesztünk alanyához, a Watch Dogs: Legion-höz. It's London, baby! Több rendkívül népszerű összetevőből kevert csillámporos elegyet, ezúttal a torontói csapat egymaga, fáradhatatlan munkával. Kezdem a legszembetűnőbbel, amely a játéktér, a város maga! Tiszteletreméltó aprólékossággal és pontossággal lemodellezett londoni belváros a dinamikus időjárásával (amely többnyire borongós, ugye) olyan atmoszférát sikerült teremteni, ami majdhogynem megszólal. Mivel magam is itt élek (már közel nyolc éve), tanúsíthatom, hogy noha kicsit néhol sűrítve az utcákat, néhol kihagyva pár épületet, de igenis valós, elképesztően pontos térképet kapunk, szinte minden sarkon befordulva elégedetten sóhajtok: igen, ez nagyjából pont ott van, pont úgy néz ki! És hangsúlyozom, hogy a brit főváros hangulatát nagyon komolyan elkapta a Legion! Bár a körülmények most érthetően nem ideálisak, kis túlzással akár kiléphetnék az ajtón és a futurisztikus díszítést kivéve egy az egyben azt látom, azt érzem(!), mint amit a képernyőn keresztül. Lehengerlő élményt nyújt ez a virtuális városnézés, és igen, a nagyobb látványosságok mind itt vannak, megspékelve nyugodt sétákkal a parkok valamelyikében, egy feledhetetlen látogatással a művészetek (és fél-illegális drogok) szívének tekinthető Camden bazárjainak kvázi-labirintusában, vagy a barnásan hömpölygő Temze hídjainak egyikén. És bár az egyes változatok sok technikai aspektusban különböznek, ezt az érzést mind képes átadni, jobbára zökkenőmentesen. Minthogy atomerőművet nem mellékeltek a tesztpéldányomhoz, a ray-tracing csodáit maximum videók formájában tapasztalhattam, viszont a játékmotor példásan skálázható, s a konzolverziók között is inkább az alapmodellek izzadnak, döcögnek többet.

A történet ezúttal sem tud sajnos a sablonokból felépített, „egyszeri közember lázad a gonosz hatalom ellen“ témakörön (és ezáltal önmagán) túlmutatni, habár kicsivel jobb, több, mint az előző rész (ami jobb, több volt saját elődjénél), és ezt az araszoló fejlődést a nagy újításnak szánt koncepció talán még gyengíti is. Arról van szó, hogy a Legion elhagyja a megszokott fő karakterek köré bonyolított langymeleg drámát, helyette viszont a lakosság majdnem minden tagját lehetőségünk nyílik beszervezni gerillamódszerekkel ügyeskedő ellenálló csapatunkba. Ezúttal a DedSec londoni sejtjének szinte nulláról való felépítése a cél, hogy eredményesen szembeszállhassunk a város felett uralmat szerző militáris csoport, az Albion törekvéseivel. És bár most is hullámokban tör ránk a sok ismerős helyzet és információ - ügyesen lavírozva a valóság és fantasztikum között, egy igenis lehetséges közeljövőt felvázolva -, észrevehető, hogy a témát már harmadszorra festik újra, kockáztatva a befogadó közönség fásultságát. A helyszín miatt itt ez mégis valahogy jobban működik, mint az első két alkalommal. Többször klasszikusokat idéző miliő lengi körül az embert, az orwelli alapvetésektől kezdve az éppen aktuálisabb V for Vendettáig (miközben pötyögöm e sorokat, odakint napok óta tüzijáték-lárma biztosítja az aláfestő „zenét“). Mégis azzal, hogy a WD elhagyta a megszokott medret, egyet előre lépett, egyet meg vissza. Ha nincsen konkrét főszereplőnk, akkor nagyon nehéz kötődnünk a karakterekhez, hiába cicomázhatjuk, öltöztethetjük őket ízlésünkhöz passzolóvá, hiába adunk nekik spéci kütyüket, hiába próbáljuk megjegyezni a véletlenszerűen generált nevüket... Egy rosszul kiszámított lépésünk után jobb esetben pihenőre kerülnek, nehezebb fokozaton végleg búcsút mondhatunk nekik. És választanunk kell egy másik reménybeli tehetséget.

A beszervezés folyamata nincs túlbonyolítva: találomra meglátunk az utcán valakit, beszkenneljük a profilját a telóval és egy gombnyomás után szóba elegyedünk vele, hogy egy rövid mellékes küldetés után önként és dalolva csatlakozzanak a DedSec-hez, napjuk további részét futurisztikus bunkerünkben töltve, bevetésre várakozva. Persze nem mindig ilyen egyszerű a dolgunk, ha például kiszemeltünk nem szimpatizál eleve szervezetünkkel, egy picit komolyabban kell dolgoznunk azért, hogy meggyőzzük. Kérdés, megéri-e a vesződséget, és őszintén, ugyanúgy, ahogy az eddigi részekben, a Legion-ban is bőven figyelmen kívül hagyható az összes lényegtelen sallang, könnyen találhatunk egy másik, hasonló kaliberű személyt, aki repes majd az örömtől, hogy borsot törhet az elnyomó Albion orra alá. Bizonyos missziókhoz persze szükségünk lesz megfelelő tulajdonsággal / kütyüvel / szakértelemmel bíró egyénre, a játék viszont nem rest megkönnyíteni a felkutatásukat.

A szériára jellemző elektronikus szerkezetek manipulálása is bővült, javarészt azáltal, hogy a drónok és pókrobotok ezúttal többféle tulajdonsággal rendelkezhetnek. Van amelyik a csomagszállításra specializálódott, van, amelyikre felmászhatunk és fellebeghetünk vele a háztetőkre, van megfigyelésre összpontosító és van pusztító erejű. Már a kezdeti szakaszban találkozunk olyan küldetésekkel, melyek során kombinálnunk kell a különböző szerkezetek adottságait ahhoz, hogy a feladatot elvégezzük. Például eltérítünk egy megfigyelő drónt, belebegünk vele egy emeleti nyitott ablakon, átlavírozunk a szobákon és működésbe hozzuk az ott állomásozó pókrobotot, amivel aztán egy feladvány (a szokásos kapcsolási diagram, csak most még furfangosabban a játéktérre helyezve) megoldása után hozzáférünk egy laptop információihoz. Et voilá, megszereztünk egy fontos bizonyítékot úgy, hogy közben csak az utcán bambultuk a mobilunkat. Vezetés közben ezúttal nem a szomszédos jármű tulajának bankszámláját fogjuk megcsapolni, hanem egyenesen a járgánya felett vesszük át az uralmat. Nem a közlekedési lámpákat kapcsolgatjuk, hanem az úton elhelyezett rámpákat működtetjük. Minden kicsit más, mint eddig, de alapvetően ugyanazt a koncepciót kapjuk új ruhában - az Ubisoft Toronto apró lépésekkel araszol előre, de igazán újat nem alkot a játékmenetben. A Legion szűk húsz órájának végére elkerülhetetlenül hasonló feladatok váltják egymást. Esetemben ez azt jelenti, hogy kitaláljam, milyen sorrendben tudom leghatékonyabban hatástalanítani (megölni) az egyes ellenfeleket. A Watch Dogsot kedvelők, habár nem kapnak forradalmian új élményt, a Legion-nal is megtalálhatják a számításukat! A fantasztikus körítés pedig lazán elviszi (azaz elvinné) a hátán a játékot (de erről még később...).

Hozzáadott érték gyanánt (és a kiadó nyílt világú játékait ismerve egyáltalán nem meglepő módon) rengeteg mellékes tevékenységgel üthetjük el a Londonban töltött időt. Kocsmákat látogathatunk, darts-ozhatunk, akár csomagszállítós tevékenységet is végezhetünk. Az összetoborzott karaktereket kényünkre öltöztethetjük extravagáns ruhákba. Megtehetjük, hogy beülünk egy taxiba, önvezetésre kapcsoljuk, majd eltérítünk egy arra repkedő drónt és azzal követjük önmagunkat... hogy szemtanúja legyünk, ahogy automata sofőrünk majdnem elsodorja az egyik gyalogost, akit aztán frissiben és szemrebbenés nélkül beszervezünk csapatunkba. Illegális harcklubba látogathatunk, ahol a helyi bajnokot pofozhatjuk bucira az ezúttal nem egy, de minimum két gombos közelharci rendszer elsajátításával. Esetleg rongálhatjuk a köztulajdont graffitizéssel.

Skálázhatóság ide, vagy oda, a technikai bakik nem kerülik el a Legion-t sem. Az alap konzolokon érezhetően fapadosabb látvány sok esetben meg-megröccen, igaz, még a ps4 pro és one x változat is néha hajlamos levegőért kapkodni. A tesztelt pc verzió ugyanígy megkívánja a minél erősebb vasat, nemcsak gpu, de cpu tekintetében is. Noha a lehető legaprólékosabban próbáltam eltalálni a konfigurációm által nyújtott maximumot, és nemcsak a ray-tracinget mellőztem, de ultra helyett megelégedtem high/medium beállításokkal, a program időnként így is elkezdett akadozni. Máskor meg tökéletesen futott. Van egy baki még a mentésekkel kapcsolatban is pc-n, abba szerencsére nem futottam bele. Egészen biztos vagyok benne, hogy a hibákat javítják majd a közeljövőben, mégis bosszant a helyzet. Épp emiatt most nem tudom jó lelkiismerettel ajánlani a Watch Dogs Legiont még azoknak sem, akik kedvelik a sorozatot. Pedig nekik egyébként ajánlanám. Érdemes tehát várni a beszerzéssel addig, amíg a komolyabb bugok orvoslásra kerülnek, a szerencsésebbek (akiknek jut gép) még a Series x|s, illetve PS5 porttal is szemezhetnek.

dracoo