Wonder Boy: Asha in Monster WorldTeszt

Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy immáron évek óta tart a kánaán a videójátékos remake-eket tekintve, nemcsak mennyiségileg szaporodtak meg ugyanis az ilyesfajta felújítások az elmúlt időszakban, de jó néhány remekmű is érkezett, melyek akár még emelni is tudtak az eredeti verziók által felállított színvonalon. Hogy a trend sikeres, azt jól mutatja, hogy a kevésbé ismert címekhez és szériákhoz is egyre bátrabban nyúlnak a kiadók és a fejlesztők: ilyen a Sega és a Westone őskatalógusából előhúzott Wonder Boy is, mely a 2017-es The Dragon's Trap után most újabb modernizálással jelentkezett a Wonder Boy: Asha in Monster World képében.

Az 1994-es, eredetileg Sega Mega Drive-ra megjelent Monster World IV felújításáról van szó, mely a történetet, a játékmenetet és a pályadizájnt tekintve lényegében mindent megtartott az eredetiből, csak éppen korszerű 3D-s külsőt kapott a csomag – letisztult, klasszikus értelemben vett remake-ről van tehát szó, ahol az esszencia érintetlen maradt, a fókusz sokkal inkább a grafikai ráncfelvarráson volt. Hogy ez utóbbi művelet mennyire lett sikeres? Nos, a benyomás sajnos igencsak felemás, mert bár jó érzés látni a 16-bites körítést jóval modernebb megvalósításban (a dobozos verzió a Monster World IV eredeti, emulált verzióját is tartalmazza, ami nagyon jópofa extra), a prezentáció színvonala mai szemmel nézve rendkívül alacsony. A főhős, Asha, illetve a hozzá csatlakozó repkedő szörnycukiság, Pepelogoo imádnivalóak ugyan, de egy 2D-s játék remake-jénél ennél sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna, hogy kapjanak az animációk és a hangok – így a tálalás terén csak az újrahangszerelt zenéket és a nyilvánvalóan élettel telibb környezetet tudjuk sajnos dicsérni, mást nem nagyon.

A gameplay tekintetében már sokkal jobban csúszik az Asha in Monster World, de mivel – mint azt már említettem – igazán lényeges változások ilyen téren nem történtek, összességében azért van egy archaikus érzete az egésznek. A pályadizájn meglehetősen lassan megy át funkcionálisból érdekes és kihívást tartogató játékelemmé, mint ahogy a harcok sem okoznak nagy bonyodalmat: a legtöbb szörny egy ütésből lecsapható, ha mindig megvesszük az éppen legerősebb kardokat (ami egyébként nem nyilvánvaló, igencsak drága a szajré a bazárban), a bossok pedig egy-két mozdulatot tudnak általában, és ha sokat bénáznánk, akkor is legyőzhetőek mezei, mindenféle taktikázást mellőző trade-eléssel maximális életpontról indítva. Ettől függetlenül lekötött a nagyjából 5 óra alatt letudható kaland, amiben néhány komplexebb map és logikai szekvencia is helyet kapott, intenzívnek és változatosnak viszont aligha nevezhető élmény – karakterfejlődés például nem nagyon van, ami új játékelemeket és mozdulatokat hozhatna be esetenként.

Egyáltalán nem rossz játék a Wonder Boy: Asha in Monster World, de ez szinte kizárólag az eredeti érdemeinek köszönhető, maga a remake ugyanis meglehetősen gyengére sikeredett, mint ahogy összességében sem érzem azt, hogy pont ez volt az a játék, amit mindenképpen érdemes volt felújítani – legalábbis így, változatlan formában. Merthogy a 2D-s akció-platformerek igazi reneszánszukat élik mostanság, így aztán ha elhúzzuk a nosztalgiafüggönyt, akkor hamar rájövünk, hogy ennél ma már jóval kifinomultabb, összetettebb, változatosabb és tartalmasabb darabok tucatjai közül válogathatunk. Egyfajta ínyencségként persze ez is megteszi, de amolyan klasszikus „retro-remake”-ként mindenképpen érdemes a helyén kezelni Asha és Pepe kalandját – pláne ezen az áron.