Star Wars: Bounty Hunter RemasteredTeszt

>> A megjelenés előtt jobb híján így melegítettem. Milyen jópofa lenne amúgy egy GC lemezolvasó a Deckben. Pont elférne hátul. PSP reloaded.

A kombó technikailag jobban működött, mint sejtettem, de a játék... hát, a játékkal kapcsolatban mai fejemmel azért nem voltam maradéktalanul elégedett. A GameCube-os Bounty Hunter ugyanis egy kalandos akció-TPS, amely hoz néhány jó ötletet, de legtöbb megoldását tekintve már a maga idejében is döcögősnek számított. A látvány összességében nem rossz, de rengeteg az önismétlő szín (tudjátok, a "Klónok" film kékes-barnás hangulatához idomulva), sok a zagyva idom és összevissza textúra. Az akció remek, amikor a duplafegyveres (azaz több irányba automatán célzó) Jango Fett lendületbe kerül. De amikor a kamera megbolondul, platformerezés van, esetleg belezavarodsz a régies szemléletben készült térképek vertikalitásába, máskor céltalannak tűnő labirintusaiba, akkor azért eszedbe jut, mennyit is fejlődött a műfaj azóta.

És valóban, a Bounty Hunter egy 2002-es játék, és inkább áll közel az 1996-os Shadows of the Empire-hez, vagy az 1997-es Jedi Knight-hoz, mint az utána következő hatodik-hetedik konzolgenerációs akciójátékokhoz. Ami persze nem baj, mert ez a jelleg is egy korszak érintését hozza magával. Csak ideje hamar tisztázni magunkkal, hogy mire is vállalkozunk. Ez nem egy rejtett gyöngyszem, inkább egy feledésbe merült, népszerű franchise mellékterméke. Ami persze nincs erények nélkül. A fentebbi pozitívumok mellett a Bounty Hunter főbb erőssége egyébként pont a franchise iránti mély hűségből fakadt, mivel a sztori érrdemben is hozzá tudott tenni a legendáriumhoz. (Hogy ez most amúgy valóban "Legenda" vagy aktuális lore, azt viszont ne kérdezzétek). Na meg ne feledkezzünk meg a bármely (minden?) játékot feldobó jetpackről, meg az opcionális-szkennelgetős fejpénz-begyűjtési rendszerről. Mit tud még ezek mellett a remaster?

Bár menüből választható a "legacy" kamerakezelés és irányítás, az új kameraman és az áramvonalasított kontroll miatt jelentősen javult a játszhatóság. A szemembe égett emuláció után a textúrák minőségén is nagyot ámultam. A GameCube változat egy fokkal jobb volt a PS2 kiadásnál, de nyugodtan mondhatom, hogy a tapéták élességében ég és föld a különbség most a régi és az új kiadványok között. És ezek már sokaknak el is adhatják a Bounty Hunter remasterét. Vannak további finomságok is, például lámpával a sötét részekben lehet tapogatózni, de utólag látom, a lassított felvételre váltó bounty-scanner is hasznos újítás a tömegjelenetek alatt. Ha kukacoskodni kell, akkor a mentési slotok teljes megszüntetését lehet még fehozni a port/remaster ellen, és (állítólag) PC-n az egér-billentyű kombó is tud furcsaságokat produkálni.