Samurai Warriors 5Teszt

Nos, első ránézésre nem sokkal. A játékmenet alapja változatlan, előre meghatározott felépítésű arénákban kell a megszámlálhatatlan ellenfelek hadát aprítanunk, néha valamilyen speciális feladatot teljesíteni, a végén pedig elintézni a fő célpontot. Ez önmagában nem hangzik túl változatosan és sajnos a valóságban sem az.

Ami igyekszik ellensúlyozni a küldetések és némileg a harcok monotonitását, az a különböző karakterek és velük együtt az eltérő fegyverek szerepeltetése, a köztük való váltogatás képes felkavarni a hamar egyhangúvá váló tennivalók állóvizét, azonban ez sem képes elvinni a hátán az egész produktumot.

Ami azért fájó kicsit, mert a felszín alatt vannak jó elemei a játéknak. Egyrészt a történet, mely a már rengetegszer szerepeltetett Szengoku érát dolgozza fel, ismét végigkövethetjük Oda Nobunaga hadjáratait és csatáit. Aki számára ismeretlen a korszak vagy a feldolgozott események sora, az viszonylag átfogó képet kaphat az 1500-as évek Japánjának ezen időszakából, tehát egyfajta oktatóanyagként is tekinthetünk a Samurai Warriors 5-re.

Sajnálatos módon minden játékelem és -mechanika kényszerűen kötődik a harcokhoz, ez pedig rövid úton ahhoz vezet, hogy egyfajta munkaként éltem meg az eltöltött perceket. Hiába van lehetőség arra, hogy a karakterek fegyverhasználati jártasságát - minden karakter képes bármelyik fegyvert használni, de nem ugyanolyan hatékonysággal - a küldetésen kívül is erősítsük, ha ehhez a küldetésekből szerezhető hozzávalókra van szükség. Hiába fejleszthetjük a kastélyunk részeit, melyekkel aztán jobb fegyvereket vagy erősebb katonai egységeket vethetünk be, ha ezekhez az erre specializált játékmódot kell farmolnunk, melyben... meglepetés, szintén csak harcolnunk kell, folyamatosan. A sort folytathatnám a karakterek szintlépéseivel, a közöttük való különleges események megismerésével, azonban mindegyiknél ugyanoda lyukadnék ki.

Dacára annak, hogy a felütés adná a lehetőséget arra, hogy minijáték vagy erőforrás menedzselés címszóval más elfoglaltságot is tegyenek a játékba, a fejlesztők megmaradtak a musou alapoknál, így előbb-utóbb mindenképpen visszajutunk oda, hogy egy újabb arénában újabb tömeges harcok várnak ránk, ami egy ponton túl könnyen elveszti az élvezeti értékét.

Pedig a lehetőség ott rejlik, elég csak a különböző fejlesztési lehetőségeit megnézni a játéknak: karakter, fegyver, egységek és így tovább, azonban hiányzik ezeknél a változatosság, ami biztosítaná, hogy hosszútávon is élvezetes és szórakoztató maradjon a játék. Mert megvan ugyan a maga varázsa annak, amikor egy új fél tűnik fel az egyébként meglehetősen terjedelmes felhozatalban, azonban amikor tudatosul bennünk, hogy nála is ugyanúgy lehet a képességeket, a fegyvereket és minden egyebet szintezni a nulláról, akkor máris nem lesz felhőtlen az örömünk.

Árnyalhatjuk a dolgokat azzal, hogy megpróbálkozunk a játék kooperatív funkciójával - akár online, akár offline -, amikor is egy ismerősünk veheti át a magunkkal vihető segítő irányítását. Sajnálatosan ezt a funkciót a megjelenés előtt nem állt módomban kipróbálni, valamint az sem a legjobb adalék, hogy nem minden küldetés alatt áll rendelkezésünkre ez az opció.

Technikai értelemben véve meglehetősen jól muzsikál a Samurai Warriors 5, a látvány tekintetében dobták a realisztikusabb megközelítést és helyette a cel-shaded grafika felé nyúltak. Ez hordoz magában némi előnyt is, hiszen a képregényesebb ábrázolási mód lehetővé teszi, hogy kevésbé részletesebb modellek is jól nézzenek ki, a harctereknek pedig ad egy festményszerű hatást, így olyan érzést adnak, mintha előttünk elevenednének meg a korabeli műalkotások. Az angol hangsáv hiánya zavaró lehet egyeseknek, valamint a tény is, hogy a játék nem minden pontja kapott feliratot.

Kicsit felemás helyzet a Samurai Warriors 5 értékelése, mert játékként, elemeiben egyáltalán nem képvisel rossz minőséget. Mindössze túlzottan tolódik a játékmenet egy központi mozgatórugó felé, ami viszont nem mindig képes hosszútávon fenntartani az érdeklődést és néhány küldetés után könnyen fullad monotonitásba az egész. Ennek ellenére is képes lekötni az embert, időről-időre visszacsábítva, csak szem előtt kell tartani, hogy a bármennyire is csűri-csavarja a dolgokat, a középpontban mindig a harcok fognak állni, azokra pedig rá lehet unni.