Rugrats: Adventures in Gameland - PixeltipegőkTeszt

Törtem is a fejem, hogy a NES-t milyen formában érinthette a Klasky-Csupo csapat által készített rajzfilm, de időrendben kiadja, hogy az 1991-ben indult széria akár kaphatott is volna NES játékot. De nem kapott. A Rugrats: Adventures in Gameland fejlesztői alkottak egy új NES játékot, amiből aztán csináltak egy modern látvánnyal rendelkező kiadványt. Az eredmény egy nagyon furcsa szerzet - az alap ugyanis NES kártyán is megjelenik a Limited Run jóvoltából, a HD kiadás pedig értelemszerűen minden konzolra ellátogat.

A hosszú bevezető után már csak az a kérdés, hogy milyen lett a Rugrats? Kiváló! Olyan, mintha egy jobb Duck Tales klónnal játszanánk. Hőseink között választva minimális eltérés mutatkozik a mozgások jellegében. Van aki erősebben dob, de lassabb és vica versa. A mozgás egy darab ugrásból, seggeléses pottyanásból és tárgydobálásból áll, de ez bőven elég mindenhez. Az irányítás reszponzív, a feeling megvan. Egyedüli sirámom, hogy néha a tárgyfelvétel (pl. játékkocka, leterített ellenfelek) ha nem állunk pontosan az akció terében, nem adja be magát. Ugyanez igaz a hirtelen képernyőre bukkanó ellenfelekre is, akik talán kicsit túl retró módon fokozzák a kihívást.

Pályák tekintetében amúgy változatos az összkép. A házat kell bebarangolni a Tipegőkkel, de minden szintnél van egy pont, ami után átmegyünk a képzelet világába. A homokozóból így sivatag és kincseket rejtő egyiptomi piramis lesz, a hálószoba pedig az álom világába repít minket, csókolózó anyuszájakkal meg hasonló kreténmód mesés ellenfelekkel. A szintek felépítése is a Duck Talest utánozza, egyedül a Capcom-gógyival elrejtett kincsek és a bottal üthető tárgyak hiányoznak a képletből. Na meg a pogó-bot.