PhasmophobiaKorai örömVR

Amikor már évtizedek óta játszol, úgymond veterán gamer-nek számítasz, a dolog velejárója, hogy a sémákat kiismerve egyszerűen ráunsz az egészre. Ugye a videojátékipar nagyobbik szelete sokkal inkább szól az üzletről (és ezt most ne démonizáljuk, egyszerű kenyérkeresetre gondolok) mint az önmegvalósításról, így az erősen túltelített piacon a sémákba, sikerre vitt receptekbe beleállás teljesen természetes és bocsánatos bűn. Sokat látott gamer vagyok, minumum három évtizede élek a játékok bűvkörében és őszintén szólva a még nagyobb felbontás, még több particle még gyorsabb képfrissítés feature listákkal kampányoló új generációk nem szólítanak meg. Sejtelmem sem volt róla, hogy lassú, de egyértelmű távolodásom közben egyszercsak olyan élményekkel fogok gazdagodni, amelyek a fenti elmélkedésemet alapjaiban húzzák keresztül. Történt ugyanis, hogy Reptile barátom hirtelen felindulásból hozzám vágott egy Oculus Rift-et, ami olyan impaktot okozott, mint mikor először láttam a Super Mario World-öt vagy a Doom-ot vagy egy hosszabb kihagyás után a Resident Evil 4-et. Eleinte szkeptikus voltam a virtuális valóságokkal szemben, de néhány játék után bátran állíthatom: ez a következő lépcsőfok, az én nagy Generáció Váltásom. Az Új Élmény. (Köszönöm mégegyszer, Rept! :) ) Az új kedvenc játékom pedig egyértelműen a Phasmophobia.

A Phasmophobia egy horror játék. Ja, nem, legyen inkább thriller, hisz nincs benne semmilyen klasszikus, tervezett horror elem, se tervezett jumpscare (azért előfordulhat, hehe) - ettől még hátborzongató és félelmetes. Főleg ha egyedül játszol. De amúgy sokkal inkább egyfajta kalandjáték, akció elemekkel, ami nem attól akció, hogy lőnöd kell meg késsel hadonásznod, sokkal inkább időben reagálnod bizonyos helyzetekre. Az alapfelállás a következő: szellemkutató vagy, különféle aggasztó megbízásokkal. Egy kísértet járta ház, esetleg egy kis tanya vagy bezárt börtön… lepukkant iskola vagy elmegyógyintézet. A lényeg, hogy valami nagyon nincs rendben ezeken a helyszíneken, a te dolgod pedig, hogy kivizsgáld az esetet és bizonyítékokat gyűjts.

Miféle kísértet ténykedik itt? Összesen 12 féle szellem okozhatja a galibát, akik különböző speciális képességekkel vannak felvértezve, különféle paranormális tevékenységeket végezhetnek, eltérő nyomokat hagyva maguk után. Ezek azok, amik végül lebuktatják őket, ha a vizsgálatod megfelelő, viszont előbb-utóbb megunják, hogy zavarod őket a “végső kis nyugalmukban”. Ilyenkor manifesztálódnak és utánad-utánatok erednek, rosszabb esetben meg is ölnek. Ha meghaltál, akkor szellemként továbbra is ott lebegsz és segíthetsz a társaidnak (kis csalással - khm, egy háttérben futó discord szerverrel többet is mint kéne) - de a küldetésre hozott cuccaidat elveszíted.

Merthogy van a játéknak egy mikromenedzsment része is, a tárgyakat, amikkel a vizsgálatokat folytatod nem ingyen kapod - minden súlyos pénzekbe kerül. És hogy honnan lesz pénzed? Természetesen a sikeres nyomozásból: minél több bizonyítékot gyűjtesz, fotót készítesz, megcsinálod az opcionális feladatokat, annál több zöldhasú üti a markodat. Fontos megjegyeznem: a Phasmophobia egy egyszemélyes fejlesztés, erősen early access státuszban, szóval bizonyos elemein bőven van még mit csiszolni. Ennek ellenére a srác folyamatosan hegeszti, finomhangolja a művét és egy elég erős community is ott áll mögötte.

És hogy kicsit tovább fényezzem a VR élményt: a játék játszható klasszikus “2D” módban is (bevallom férfiasan, eleinte csak úgy mertem - de ismerek valakit, aki betette mögé végtelenítve a Gangnam Style-t, hogy megtörje az immerziót és kevésbé parázzon :) ) - ám amikor átváltottam VR-re, az körülbelül olyan ugrás volt, mint amikor a GameBoy-os Mortal Kombat 2 után a szomszéd haver SNES-én játszhattam ugyanazt. És bár túlzásnak tűnik, nem érzem egyáltalán annak. Amikor OTT vagy, amikor te magad nyitod az ajtókat, tartod a remegő kezedben a fényképezőgépet, amikor keresed a nyomokat az általunk csak G-lámpának becézett UV lámpával… nem is beszélve arról, hogy mennyire iszonyú jól néz ki… egészen más szintre emelik a játékot.

Végezetül jöjjön egy kis video, kietlen kalandjaink legjobb pillanatai, kiégett karjaink által összerakva. A videoban csúnyán beszélünk, vigyázzatok - mentségünkre legyen, hogy egyikünk sem az a kimondott horror rajongó, szóval be voltunk rezelve rendesen. :) Ezúton is köszönöm Reptile, Laller és Mici barátaimnak, akikkel közel két hónapja rendszeresen vadászunk: megtiszteltetés Önökkel muzsikálni, Uraim.

Megjegyzés: a játékban hangfelismerő rendszer dolgozik, a szellemhez konkrétan beszélni kell: ezzel lehet triggerelni egyes akcióit. (tud magyarul is)

Megjegyzés pt 2: a játékban proximity chat van, magyarul ha a játékostársaid a közeledben vannak, halljátok egymást, ellenező esetben rádión tudtok kommunikálni. Mi ezt nagy bátorságunkban egy háttérben futó discord voice chat-re cseréltük.