Ninja Gaiden 2 BlackTeszt

Másnap egy barátommal arról beszélgettünk, milyen nehéz pontosan megfogalmazni, hogy milyen műfaj is a NG. Végül arra jutottunk, hogy: ez egy külön műfaj. Egy legendás mestermű, amely nemcsak stílust teremtett, de alapjaiban határozta meg a modern akciójátékokat. Egy olyan klasszikus, amelyet sokan próbáltak utolérni, de máig keveseknek sikerült.

Mit hozott? Az Unreal Engine 5 alatt szépen duruzsol, és bár nem ér fel a mai AAA játékok látványvilágához, stabilan tartja a 60 FPS-t (sőt, akár 120-at is). Időnként kifejezetten jól néz ki, noha lehetett volna még csiszolni rajta itt-ott, mivel az eredeti gyökereket azért nem tudták teljesen elrejteni (az eredeti is pont így festett - mcmacko). Tartalom tekintetében is kapunk újdonságokat: az eredeti 14 fejezet helyett most 17 vár ránk, ráadásul három új játszható karakter is bekerült saját fegyverekkel és mozdulatokkal, amelyek friss lendületet adnak a kaszabolás szimfóniájához. De sajnos ez nagyon kis rövidke lendület és érdemi újdonságot nem nagyon tartalmaz.

Mit vett el? Sajnos a Black alapja a Sigma 2, amelynek két legnagyobb hiányossága közül az egyik továbbra is megmaradt: az ellenségek száma drasztikusan csökkent. Ez nemcsak a harc dinamikáját befolyásolja negatívan, hanem bizonyos fegyvereket és kombókat is használhatatlanná tesz. Na jó, nem használhatatlanná, hanem elvesztik az értelmüket és egy nagy adag fun faktort a használatukkal. A másik probléma – a csonkolás teljes eltávolítása – viszont szerencsére nem tért vissza, így a brutális csonkítások teljes pompájukban élvezhetőek. Ebben és a kombókban még mindig verhetetlen a NG.

A kevesebb ellenfél viszont együtt jár egy másik súlyos problémával: a játék nevetségesen könnyű lett, szerintem. Persze veteránként tisztában vagyok vele, hogy a nehézségi szint szubjektív, de itt tényleg megcsinálták azt, hogy normal módon egy kis minimális odafigyeléssel pár óra alatt végig lehet szaladni a játékon. A kasza megszerzése után szó szerint nem kell mást csinálni mint spammelni a háromszög/Y gombot. Folyamatosan maxon volt minden gyógyító item-em, 3-4 fegyvert maxra húztam és még így is maradt a végére 60+ ezer karma pontom. Szóval aki már játszott bármelyik korábbi résszel, annak tényleg érdemes egyből eggyel nehezebb fokozaton kezdenie, mármint csak akkor persze ha keresi a kihívást.

Sajnos nem csak az ellenfél számot és a nehézséget vágták meg a Team Ninja-nál, hanem több játékmód és extra tartalom is hiányzik. Kikerült a Survival és a Co-op mód, egy patch formájában azóta bekerült a New Game+, ami azért nagy plusz pont, de a másik két mód kihagyása nagyon fáj, hiszen ezek biztosították volna a játék hosszú távú újrajátszhatóságát. Teljesen eltűntek az extra DLC kosztümök amiket még valahol meg is értek, hiszen régi tartalmat, főleg más platformokról nem triviális áthozni, viszont ami nagyon fáj az a legendás Windmill Shuriken elvesztése, amit őszintén nem is értek. Hatalmas hatása a gameplayre azért nem volt, viszont irtó mókás volt használni, a háttértörténetben betöltött szentimentális jelentőségéről már nem is beszélve. Reméljük ezt is és akár úgy fegyvereket is kapunk majd a jövőben.

Végül pedig ott a játék legnagyobb, évek óta visszatérő problémája: a kamera. Ez továbbra is borzalmas. Nem segít rajta semmilyen beállítás, és bár érthető, hogy a játék tempója miatt a lock-on célzás nem működne, egy kis finomhangolás igazán ráfért volna. Megszokható amúgy és így 2025-ben néha jobban zavart már a rendkívül darabos és merev mozgás animáció, a szélek pontos eltalálásával meg a kicsit ügyetlen létra mászással de egy 15 éves játéknál tényleg ez legyen a legnagyobb bajunk.