Filmkritika, vagy valami olyasmi. Na ilyet sem írtam még talán soha. Talán egyszer nagyon régen saját szórakoztatásomra. Mondjuk nem is találhattam volna jobb “debüt” címet mint az egyik legkedvesebb játék sorozatom, filmadaptációjának az újrafeldolgozását.

Pfú, kimondani pont annyira fura volt mint leírni.

A Mortal Kombat a videójáték történelem hosszú korszakát átfogó sorozat, ami bár elég hullámzó teljesítményt nyújtott az elmúlt közel 30 évben, az utolsó 3 résszel visszatért a csúcsra, és egyelőre nem is nagyon veszélyezteti semmi a megítélését. A filmes átiratok hasonlóképp állnak. Az 1995-ös kult-klasszikus első rész után (aminek azért az idő múlása jót tett) a második résznek már az első rész színvonalát sem sikerült megütnie. Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, fontos azt is kiemelni, hogy a már említett elmúlt új videojátékos epizódok összessége már szinte egy filmnek beillő történettel rendelkezett, amik tisztességesen át lettek gondolva és össze lettek rakva. Minden résszel tovább bővítve a sorozat univerzumát. Valamint a tavalyi animációs film, már-már a DC-s “rajzolt” Batmanes szintet megütő “Skorpió bosszúja” szintén nagyon magasra dobta azt a bizonyos képzeletbeli mércét. Na ebbe az “űrbe” és egyben a köztudatba robbant be az új film, és nem túlzás állítani, hogy lélegzetet visszafojtva várta az egész gamer társadalom.

A Film rendezője, Simon McQuoid egy nem túl tapasztalt dude, cserébe akkorákat nyilatkozott a producer pajtival az elmúlt hónapokban, hogy nem győztük venni a jegyeket a hype vonatra. Marvel szintű univerzum, elképesztő harcok, brutális kivégzések, minden amit csak kívánhatunk. Természetesen azért voltak aggasztó előjelek, mint például a szinte C kategóriás “szinészi” (pff) gárda, akiktől azért alapból sem vártunk volna sokat, de még azt a keveset sem sikerült megugrania a csapatnak. Értem én, hogy fontos volt a harci koreográfiák hihetősége, és ezért áldozták fel a színészi tehetséget, de azért annyira jó lett volna valami minimális karakterfejlődést, vagy egyéniséget látni. Esetleg minimális érzelmeket bárkinek is az arcán. Tudom, hogy most mindenki azt kérdezi, hogy mit is vártam pontosan egy olyan sorozat megfilmesítésétől, aminek a legfőbb erénye a vér és “gore” lehető legkreatívabb felhasználása, de azért így is van erre a kérdésre válaszom: egyszerűen többet.

Most jönne az a rész, hogy mindenki óvatosan olvasson tovább, mivel belefuthat spoilerekbe, de köszönhetően a forgatókönyvírónak, a film nem tartalmaz ilyet, mivel nem tartalmaz történetet sem. Ha pedig magyarázatot keresnél erre, ne tedd, segítek, a megoldás maga a forgatókönyvíró személye: Dave Callaham úr. Személyéhez olyan csodák köthetőek, mint a Doom, a Zombieland: Double tap és minden idők leggyengébb, legszánalmasabb és legértékelhetetlenebb “szuperhősös” filmje a Wonder Woman 1984. Na akinek eddig nem vettem el a kedvét a filmtől, az kösse be a biztonsági övet, mert igazából még el sem kezdtük.

A film eleje az abszolút beetetés. Itt még szól a zene a fejedben, maxon dobog a szíved, dolgozik az adrenalin, szinte bódult delíriumban tengődve folyik a nyálad ahogy meglátod az ikonikus Hanso Hasasit, azaz Scorpiont, ahogy még sima emberi életében tengeti mindennapjait. Természetesen az idill nem tart sokáig, mert az ellenséges Bi-Han azaz Sub-Zero és klánja hamar belerondít a builba. A spoilerek elkerülése végett ugrunk egyet az időben és színre lép a film főszereplője, aki egyben egy vadi új karakter is a MK univerzumban, Cole Young képében. A karakter amúgy nem lenne rossz, ha tudnánk róla bármit, lenne személyisége és a mű “jaj de szeretem a családomat” helyett látnánk érzelmeket is néha. A jó hír az, hogy nem fog kilógni a sorból. A “földi” hősök közül az egyetlen értékelhető (vállalható) alakítás talán Kano nevéhez köthető, de neki sincs semmi köze az eredeti személyiségéhez. Sonya nyomokban sem tartalmazza az eredeti karakter “tökösségét” és határozottságát. Boci szemekkel bámul néha a kamerába és azt sem tudja, hogy merre van az arra. Liu Kang és Kung Lao próbálja hozni, a "tapasztalt, über harcosok vagyunk" mentalitást, csak sajnos olyan érzése van az embernek, amikor a két 4 éves keménykedik a játszótér homokozójában, hogy ki játszhat majd a sárga markolóval. Jax-nek annyi szerepe van a filmben, hogy csinál egy fasza kivégzést, Raiden meg annyira tűnik egy tapasztalt istennek, mint mondjuk én lennék az egy laza szalmakalapban.

Apropó kivégzések. Na azok nagyon jók lettek. Igazán megérte a R értékelés a film szempontából, mert ha ezek sem lettek volna benne, akkor szó szerint a földbe gyalázták volna a MK nevet. Szerény véleményem szerint, csak és kizárólag ezek miatt érdemes megnézni ezt a csodát. Viszont én a harc jelenetekben csalódtam egy kicsit. Látszik, hogy a szereplők nem ma kezdték és vannak is látványos megmozdulások. Viszont ide azért elvártam volna a tökéletesen megkoreografált, a karakterek speckóit felhasználó és egy kicsivel talán hosszabb harcokat. Idő lett volna rá, mert a köztes történet inkább kínos, mint szórakoztató.

Nem vitatom amúgy, hogy az alapanyagból így elsőre nehéz lett volna kihozni valami igazán értékelhető dolgot, viszont tényleg törekedhettek volna arra, hogy csak egy kicsit jobban összeszedik az alapokat. A gonoszokat is úgy dobálták be egymás után, hogy aki nem ismeri a játékokat csak kapkodni fogja a fejét. A “hősök” “képességei” is csak úgy lesznek egyszer a semmiből, csak azért mert éppen verekednek egy kicsit. Érthető Shang Tsung motivációja, hiszen Ő egy igazi csaló és értem én, hogy trilógiát akarnak a készítők - ezért igazából ez csak egy előzmény rész, de egyszerűen elsiették a dolgokat. Ha egy kicsit több figyelmet fordítottak volna arra, hogy rendesen bemutassák mindkét oldal karaktereit, ha csak egy picivel jobban törekedtek volna arra, hogy a párbeszédek 90%-a ne legyen már-már “Skywalker kora” szinten kínos, és megnézték volna akár csak Youtube-on az előző játékok történet átvezetőit, akkor egy kategóriákkal jobb élményt tudtak volna elénk pakolni. Mert jelen pillanatban aki nem ismeri a MK univerzumot, semmit sem fog ebből a katyvaszból érteni. A rajongókat meg ahogy körbenéztem a neten, eléggé megosztja a film. Van aki nem tud és nem is akar tovább látni a kivégzéseknél és a fröcsögő vérnél, nekik valóban simán lehet ez egy 8 pontos szórakozás. Aki viszont egy kicsit is szereti a színvonalasabb filmeket, azoknak ez sajnos pont akkora csalódás lesz mint nekem.

Értékelni is kéne, de elég nehéz. Ha valaki Mortal szűzként ült volna be rá, valószínűleg egy kellemes 3/10-zel állt volna fel a székből, és könyvelte volna el magának, hogy egész kellemes kis ZS kategóriás trasht látott. Rajóngóként, a kikacsintások és remek kivégzések miatt simán adható rá egy öt pont, HA nem láttuk soha az eredeti ‘95-ös részt. Ebben az esetben max egy négyes a vége. Fun fact, hogy mivel több részletben néztem meg a filmet, az első fél óra után többen rá is kérdeztek, hogy na eddig milyen? Mondtam nekik, hogy gyerekek, csoda van itt születőben. Na ott kellett volna abba hagynom. Kár érte. Szívből remélem, hogy nektek jobb élmény lesz.