Kingdom Hearts: Melody of MemoryTeszt

A tavalyi év végén vettem elő a Kingdom Hearts harmadik részét. Így visszagondolva egy különös kaland volt, ambivalens érzés rágondolni. Bizonyos szempontból roppant élvezetes játék. Kimondottan kellemes átélni a Disney világok kalandjait, különösen azért, mert a gyerekeim hihetetlenül élvezték, ahogy láthatják Aranyhaj vagy épp a Jégvarázs ismert helyszíneit és szereplőit megelevenedni. Mindemellett mint játék – a harci rendszerén túl – valahol csalódás volt az egész. A széria rengeteget fejődött, mégis, ha a sztorira gondolok, akkor leginkább a katyvasz jut az eszembe. De hagyjuk is a KH3-mat, ami után úgy gondoltam, hogy elég is volt a sorozatból most egy időre. Kezdetben nem is nagyon akartam írni a most Switch-re, PS4-re és Box-ra megjelent Melody of Memory-ról. Aztán kiderült, hogy ez nem egy klasszikus KH epizód, hanem egy a sorozat zenéjére épülő ritmusjáték. Ez már izgalmasabbnak hangzott.

Na most, ha van valami, ami a KH-ban lenyűgözött, akkor az a zene. Yoko Shimomura dallamai csodálatosak, a harmadik epizód titánok elleni boss harca a kedvenceim között van. Aztán persze a Disney számairól se feledkezünk, el, ott a "Legyen hó" és még több tucat szám, ugye. Egy ilyen kombó ígéretesnek tűnt. Tartalmilag nem is lehet panaszunk, több mint 140 szám, a KH sorozat (és nem csak a számozott epizódok) zenei anyaga itt van. Ami első látásra lenyűgöző mennyiség, de határozott véleményem, hogy a kevesebb több lett volna. A játék elején a legtöbb muzsika a sorozat elejéről érdektelen „városi”, „dungeon” meg egyéb felejthető töltelék zenéiből áll, az igazán karizmatikus, vagy fülbemászó dallamok később jönnek.

Nagy kár továbbá, hogy a World Tour módban kronológiai sorrendben lehet csak megnyitni a pályákat és ezzel a zenéket is. Sőt még a sztorit is összefoglalja a játék, ami nem is rossz dolog, ha kíváncsiak vagyunk erre az összevisszaságra. Az elején tehát a KH1-ből indulunk és aztán lehet haladni a későbbi részek felé. A zenék egy az egyben a szériából lettek rippelve, ami egy elég lusta megoldás. Az eredeti dalok mellett jobban örültem volna remixeknek (rock, metal, techno, amit akarsz) vagy teljesen új nótáknak. Ráadásul egy-két karizmatikus darab kimaradt (Karib tenger kalózai), mások meg persze hogy itt vannak (One Winged Angel). Én biztos nem kronológiai sorrendet választottam volna a haladásra, mert így az elejét halálra untam. Nem jók annyira azok az számok, csak a Karácsonyi Lidércnyomásra kaptam fel a fülem.

A játékmenet kellően élvezetes, bár az egyes zenéknél a ritmus és a gombok nyomkodását nem minden esetben éreztem összehangoltnak. Jó hír viszont, hogy van több játékos mód, coopban pedig kifejezetten jó tolni az ilyen játékokat.

Nem voltam tehát maradéktalanul elégedett. Hanyagolni kellett volna a középszerű zenéket és inkább a best of jeligére a legjobbakat elővenni. Így azt mondom, hogy a KH: MoM leginkább a KH rajongóknak készült, azoknak, akik imádják a sorozat zenéit és újra átélnék, egy kicsit más formában kedvenc kalandjukat.