Isklander: Plymouth Point - az online szabadulószobaTeszt

A különféle szabadulószobák, labirintus játékok manapság már itthon is elég népszerű eszközei a csapatépítésnek, legyen szó céges team-ekről vagy csak szimplán baráti társaságokról. Napjaink rohanó, koronavírusokkal és karanténokkal fűszerezett világában pedig egyáltalán nem meglepő ötlet, hogy ezt a miliőt egyes szolgáltatók áthelyezik a virtuális (online) térbe, és ott állítják válogatott feladatok elé a lelkes verbuvációt (jé, ilyen szó nincs is… most már van). Persze az ARG-eket (alternative reality game - emígy deklarálják) nem tegnap találták fel: a stílus magvai már az ezredforduló környékén el lettek vetve, majd sokáig viral marketing célokra is alkalmazták (valaki emlékszik még a Halo 2 “I Love Bees” kampányára?). Cikkünk apropója az angol Isklander “Plymouth Point” c. ARG-je, amibe egy hatfős baráti társaság részeként volt szerencsém csatlakozni.

A játék a Rabbit Hole/Trailhead megközelítést alkalmazza, azaz a játékosok belecsöppennek egy szituációba és onnan fejtegetik fel a szálakat. Esetünkben ez egy személy eltűnésevel indul, majd különböző attribútumok alapján kell nyomozni, bevetve a közösségi médiát, e-mail hack-elési képességeket (nyugi, egy egyszerű jelszó kikövetkeztetésről van szó), de még egy telefonszámot is fel kell hívni információért. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy bontakozik ki a történet, amit érthető okokból nem áll módomban elspoilerezni. A különféle feladványok ötletesek, ha esetleg valahol komolyabban elakadna kicsiny csapatod, a háttérből egy játékmester finom utalásokat tesz arra, hogy merre kéne szimatolni a megoldás után.

Az egész felület leginkább egy Teams/Webex/Zoom meeting-re hajaz, a résztvevők látják, hallják egymást, megoszthatják az képernyőjüket, míg jobb oldalt szöveges (chat) formában kommunikálhatnak egymással és a játékmesterrel. Nem kell hozzá több mint egy böngésző, amit lehetőség szerint asztali számítógépen vagy laptopon futtatsz. A záró képsorokat mindössze másfél órátok van előcsalni, esetünkben ez bőségesen elegendő volt.

...

És hogy milyen volt a játék? Nos, mondhatni kellemes, de sajnos egy percig nem tudtam komolyan venni, annak ellenére, hogy a játék ezt a célt tűzte ki maga elé. A történet, a szereplők játéka, a játék menete is legfeljebb az “aranyos” jelzővel illethető, ami nem a lesújtó kategória, de nem is az a fenomenális, agypezsdítő, ördögi (csak hogy a játék mellé csomagolt reklámszövegekből szemezgessek) élmény, amiért azt mondanám, hogy a (hat főre) 55 jó angol font (~23ezer forint) minden penny-je megérte.

Ha hozzávesszük, hogy a teljes történet egy trilógia, aminek darabja kerül ennyibe, akkor kis csapatunk máris közel hetvenezer forintos kiadásnál tart, ha meg szeretné ismerni a teljes sztorit. Ez pedig függetlenül attól, hogy magyar pénztárca lapul a zsebemben, sok. Akkor már inkább azt tanácsolom, menjetek el egy szabadulószobába: az is hasonló árcimkével fut, viszont (véleményem szerint) jóval immerzívebb, személyesebb és ezáltal emlékezetesebb élmény. Viszont ha ne adj Isten beüt a negyedik hullám és újfent 4 fal közé szorulunk, akkor az Isklander játékok is vállalható alternatívát kínálhatnak.

Bővebb infó, időpont/szobafoglalás a www.isklander.com oldalon található, angol nyelvtudás szükséges.

(Ezúton mondanék köszönetet Reptile, Laller, Red October, Lexi és Harakyen barátaimnak, hogy segítettek pontot tenni a Plymouth Point rejtély végére)