Elden Ring – Shadow of the ErdtreeTeszt

Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, épp nagyban ömlenek a különféle spoilerek az internet népére a Shadow of the Erdtree kapcsán, ami egyrészről nyilvánvalóan szomorú fejlemény. Másrészről viszont a legkevésbé sem váratlan, hiszen ez is jól mutatja, milyen gigantikus várakozás előzi meg az Elden Ring első (és egyetlen) DLC-jét. Mindenki menne már, vagy ha még nem tud (és hát pár napot még ki kell bírni, ugye), akkor legalább nézné, én viszont már azt várom iszonyatosan türelmetlenül, hogy a maréknyi elszigetelt teszter után a játékosok milliói is rászabaduljanak végre erre a kiegészítőre. Hogy miért? Azért, mert bár láttam rengeteg mindent, és még az út végére is elértem, ha a térképre pillantok, akkor mégis az rajzolódik ki, hogy akad jó néhány felfedezésre váró terület – 30 óra után is maradtak itt titkok bőven.

Igen, a Shadow of the Erdtree tényleg ekkora – ráadásul még viszonyítani is nehéz, a FromSoftware ugyanis egészen ütközésig eltolta a „vertikalitás” csúszkát. Akik kifilézték az alapjátékot, azok pontosan tudják, hogy olykor mennyire haszontalan, sőt, félrevezető tud lenni a térkép. Nos, ilyen szempontból tovább „romlott” a helyzet – az idézőjel persze nem véletlen, hiszen ez továbbra is feature, ami arra hivatott ösztönözni bennünket, hogy a szemünkkel és az intuíciónkkal fedezzünk fel, ne mindenféle jelölt utakat követve. Azokat itt sokszor úgysem találod meg: a DLC hatalmas „kontinense” olyan szinten rétegelt, mint egy jóféle rakott kaja, emiatt pedig már a puszta felfedezés is óriási élmény. Nem mondom persze, hogy nem téptem a hajam, amikor sok-sok játékórával később sem leltem rá, melyik út vihet el vajon a szakadék mélyén hívogató területre, összességében azonban túl sokat kaptam ahhoz, hogy ezt negatívumként éljem meg. Főleg úgy, hogy – az eredeti játékhoz hasonlóan – itt is mindig tudtam másfelé kalandozni, ha ideig-óráig elakadtam. A DLC tehát túlzás nélkül gigantikus – igaz, néha indokolatlan mértékben, a sokadik bóklászást egy újabb ködös és üres erdőben ugyanis egy idő után már kezdtem unni. Összességében azonban változatosak, látványra pedig egészen lenyűgözőek az új helyszínek, melyek jó érzékkel kombinálják az árnyékvilág-hangulatot az eredeti régiókra mutató óvatos utalásokkal.

A fejlesztők meglehetősen magasra tették a lécet, már ami a beugrót illeti, hiszen kifejezetten messzire kell jutnunk az alapjátékban ahhoz, hogy egyáltalán megnyíljon az út a DLC-be. Starscourge Radahn legyőzése még nem is annyira kemény követelmény, a Mohgwyn Palace-ban várakozó Mohg, Lord of Blood azonban már határozottan endgame boss – nehézségre mindenképpen, így ez tekinthető lényekében egy skill checknek is. Mögüle nyílik a kapu a Shadow Realmbe.

Megmondom őszintén, miután az előzetesekben 150-es szintről lehetett olvasni, kissé aggódva léptem tovább a DLC-be a „mindössze” 114-es szintű legújabb (amolyan ráhangolódós) karakteremmel, ezen félelmeim azonban hamar szertefoszlottak, aminek három oka is van. Egyrészt a hétköznapi mobok nem különösebben durvák – a kiegészítő méretéhez képest ráadásul meglepően kevés fajta van belőlük (pláne a teljesen újból), így elég hamar rutinszerűvé válik a legyilkolásuk. Másrészt meglehetősen nagylelkűen (ha-ha!) dobják a rúnákat, főleg a szinte teljesen ártalmatlan, már a nyitóterületen is tucatjával bóklászó árnyak, így ha le is vagyunk maradva kicsit a szintekkel, nagyon gyorsan fel fogunk tudni zárkózni. A harmadik – és egyben legfontosabb – pedig, hogy bekerült egy új mechanika is a játékba, ez pedig a kizárólag a DLC-re vonatkozó extra buff, ami a Scadutree Fragment, illetve Revered Spirit Ash itemek fellelésével érhető el. Előbbi a támadóerőnket és a védelmünket, utóbbi pedig (ahogy arra a név is utal) a Spirit Ash-ek potenciálját növeli, méghozzá permanens módon – de kizárólag akkor, ha a Shadow Realm tájain bóklászunk. A fejlesztők tehát nyújtanak szerencsére segítő kezet bőséggel, ezek az itemek ráadásul a felfedezést is még erősebben ösztönzik, hiszen lényegében minden kicsit is fontos helyszínen lehet találni belőlük.

Mindettől függetlenül nem véletlenül beszéltem korábban skill checkről Mohg kapcsán, a bossokat ugyanis érezhetően a high-end játékosok kielégítésére balanszolták – ez korábban is így volt minden FromSoftware DLC-nél, de most talán még inkább igaz. Szinte mindegyik főellenfél gyors és agresszív, nagyon kevés teret engedve mind a visszavonulásra, mind pedig a hibázást követő visszarázódásra, mint ahogy a harcokat tekintve is sokkal nagyobb hangsúlyt kap a kőkemény tanulás az intuícióval szemben: rengeteg nagy hatósugarú és AoE támadás, valamint stunlock kombó vár ránk, amiket érzésből legfeljebb szerencsével lehet kivédeni. Gondolkodóba is estem kicsit, mert amíg az alapjátékban most már kizárólag solózni szoktam, addig itt már be-behívogattam a harcokba a jó öreg Mimic-tesót is, ha úgy adódott, elvégre mégsem véletlenül van ott az új Revered Spirit Ash mechanika a DLC-ben. De vajon mennyire lettek ezen felállással szemben dizájnolva az új bossok a klasszikus 1v1 helyett? Ezt bizonyára sosem tudjuk meg, de olyan szempontból nem is lényeges, hogy két nap múlva úgyis meglesznek már itt is a LVL1 no-hit runok, hogy az egyszerű halandók még bénábbnak érezhessék magukat, mint eddig. De a viccet félretéve: az új főellenfelek a nehézségükkel együtt is piszok szórakoztatóak, és még ha elsőre olykor lehetetlennek is tűnnek, idővel rá fogunk jönni (mint mindig), hogy a legijesztőbb támadások ellen is ott rejlik valahol egy megmosolyogtatóan egyszerű roll, csak kell hozzá a bátorság és a türelem, mint minden Souls-játékban. Addig meg jobb híján gyönyörködjünk az egészen pazar látványban, ilyen téren ugyanis a bossok egyértelműen szintet léptek az alapjátékhoz képest, még monumentálisabb, még komplexebb párviadalokkal.

Én az a Souls-rajongó vagyok, aki a mai napig nem békélt meg teljesen az Elden Ring open-world jellegével, van azonban egy óriási előnye ennek a tulajdonságnak, ami a Shadow of the Erdtreeben is csodásan érvényesül. Itt pedig visszakanyarodnék a korábban már említett jelenséghez: ha falba ütközöl (akár ténylegesen, akár képletesen egy bitang boss formájában), mindig tudsz másfelé menni, ez a fajta állandó előrehaladás pedig a játékélmény talán legfőbb motorja. A legmagasabb, Remembrance kategóriájú főellenfélből van vagy tíz darab, amire rájönnek az itt-ott szétszórt, tucatjával fellelhető mellék- és minibossok. A klasszikus souls-pályadizájnt idéző legacy dungeonökön sem spóroltak a fejlesztők: szerintem legalább öt olyan van, ami ebbe a kategóriába sorolható, ami ahhoz képest meglepően magas szám, hogy az alapjátékban sem volt ennél sokkal több (igaz, cserébe azok jóval nagyobbak voltak, de hát mégiscsak egy DLC-ről beszélünk). Talán mondani sem kell, hogy kismillió új harceszköz is vár ránk úton útfélen, legyen az fegyver, öltözék, talizmán, mágia, Ashes of War vagy Spirit Ash, így a következő hetek-hónapok az ezekben rejlő potenciál kikísérletezésével fognak telni a közösség részéről, de az már a legelső trailerből látszódott, hogy teljesen újszerű buildek várnak ránk a poszt-DLC érában. És akkor nem is beszéltem még az új NPC-szálakról, mert hogy szereplőkből is akad jó néhány új, akik elkísérnek bennünket a Miquella felé (?) vezető úton. Jó hír ráadásul, hogy az alapjátékhoz hasonlóan a DLC fő szála sem lineáris, így csak rajtunk múlik, hogy az egyes elágazások végén ránk váró kihívásokat milyen sorrendben abszolváljuk. Az például már most látszódik, hogy meglepően nagy szeletét be lehet járni a térképnek úgy, hogy akár egyetlen főellenféllel is megküzdenénk, ami mindenképpen izgalmas tényező lesz a különféle challenge- és speedrunok esetében. Mert ha már high-end Elden Ring-élmény, akkor ezekről se feledkezzünk meg...

Legyen szó azonban akár hardcore, akár casual rajongókról, a nap végén a kérdés ugyanaz: fog-e bárki csalódni a Shadow of the Erdtree-ben? Nos, aki két év után Elden Ring 2-t, de minimum "másfelet" várt tőle, az mindenképpen, a DLC ugyanis nem lép szintet, csak ad nekünk még egy jókora adagot abból, amit eddig is jóízűen eszegettünk. Hülyén hangzik, de kicsit talán túlságosan is nagy adagot: a főjáték 165 főellenfelét követően én jobban örültem volna, ha itt erősebben átjön a kézzel faragott érzés, de akad néhány erőteljes újrahasznosítás ezúttal is. De amíg ennyi izgalmas és látványos helyszín, ennyi emlékezetes és bitang kihívást tartogató boss, és ennyi új tartalom vár ránk mindezek mellett, addig aligha tud eluralkodni bennem a hiányérzet. Mert a játékórák ezúttal is önmagukért beszélnek – megvan az elfoglaltság a következő hetekre-hónapokra is...

MEGJELENÉS 2024. június 21.
ÁR 14 990 Ft / €39,99