Double Dragon Gaiden: Rise of the DragonsTeszt

A Modus által gondozott sokadik Double Dragon folytatás egyszerre hű a széria gyökereihez, és ezzel párhuzamosan próbál sok-sok ponton újítani. A hősök, speckó mozdulatok és az urbánus közeg ismerősök lehetnek az eredeti játékokból, viszont a mechanikák sora alapos bővülésen esett át. A szokásos püfölködés ugyanis kapott egy rougelite réteget. No, nem kell megijedni, Billy és Jimmy kalandjainak alapelemei ugyanis teljesen úgy működnek, mint a korábban, csak itt húzóra nem fogunk végigmenni a játékon. A pályaválasztásnál ugyanis, ahogy haladunk előre, úgy nehezednek a megmaradó pályák, és bővülnek ki új szakaszokkal. Magyarul, a boss-ok elesésével a többi boss erősödik, és a pályáik többszörösévé duzzadnak, ami függhet a sorrendtől, előrehaladástól. A futamok során gyűjtjük a pénzt, amivel vagy buffoljuk hőseinket a pályák között, vagy tokeneket gyűjtünk, amivel meg a menüben mindenféle maradó okosságot és "unlockable"-t lehet megnyitni. A nehézség rétegelt állítása, az extra kincsekért bevállalható nehezítés is egyfajta roguelite réteget ad a játéknak, amit én nem is vártam a programtól.

A bunyót tag-team mechanika egészíti ki, ami azt jelenti, hogy a karakterek közül váltogathatunk, és amíg az egyikünk bunyózik, addig a másik (egy bizonyos szintig) visszapihenheti életerejének egy részét. Az idővel visszatöltődő speckókkal taktikusan kell bánni, elsütésük ugyanis a tömegmenedzsment-réteg része. Ha ügyesen KO-zunk sok mobot, akkor kaja lesz a jussunk. Csak úgy gyógyulhatunk, ha összespeckózunk minimum 3 kiütést egy találatra. Az sem mindegy, hogy hány karaktert ütünk ki, minél többet, annál nagyobb lesz a lakoma és a visszanyert HP. A fentiek összjátéka kiemelkedően mókás végeredményt kínál, ami a legnagyobbak közé repíthetné a Gaident.

Mégsem történik meg a csoda, ugyanis akármennyire is tartalmas és sokrétű a zsiványosodásból származó lehetőségrendszer, idővel a látvány egysíkúsága, a pályák hossza és a nehézség elrettenti majd a hardcore mérce alatt kényelmesen játszani akaró gamereket. A tokenekkel megnyitható dolgok is rettentő sok energiabefektetést igényelnek. Én az ilyenre ráfeszülök, nem tud motiválni az, hogy grindeljem a tokeneket a játékból. Nagyon ritkán a mozgások, ugrások is pontatlannak tűntek, de ezeket betudhatjuk a kiadvány megjelenés előtti stádiumának. A játék egyébként stabilan fut, komoly gépigénye nemigen van, mert Steam Deck-en is energiatakarékos módban ketyeg. Az animáció és a zene pedig passzol a pattogós játékmenethez.