Ami történt, megtörtént. Ukrajna legmélyebb sebe a mai napig varasodik, hatásai alól pedig mi sem vagyunk kivételek: pl. az áprilisi radioaktív felhő csapadéka megjósolhatatlan (bár statisztikailag nem kimutatható) következményei az akkor született nemzedéket érintette a legérzékenyebben. Immáron 22 éve, hogy a világ beleremegett az emberi gyarlóság radioaktív következményeibe, és hogy a rengeteg áldozat árán most megkönnyebbülve sóhajthatjuk: újra tiszta az égbolt.
A Csernobil feletti árnyaknak még nyoma sincs, hisz az esemény friss: a tragédia hívó szava százakat vonzott a reaktor köré. Kezdetét veszi az uránnal dúsított rituálé a szebb jövő reményében. Ideológiák, hitek, célok köré rendeződve frakciók húzzák fel a kesztyűt, hogy érvényt szerezzenek saját igazuknak. Vannak, akik a robbanás okozta anomáliákban látják a tudomány jövőjét, akadnak olyanok is, akik csak a megfékezendő gonoszt ismerik fel benne, és persze azok, akik a végtelen gazdagságot várják tőle. Ezen kereszttüzek között hivatott hősünk, Scar, a túlélő zsoldos felmelegedni, és rájönni arra, hogy miért is élt túl egy olyan anomáliát, mely eddig 100% mortalitási rátával büszkélkedett.
A koncepció lényegében ez. Adott számos csoportosulás, akikkel vállvetve ólomszóró politizálásba kezdhetünk. Oroszlánrészük az alapjáték ismerőire nem hat az újdonság erejével: Freedom, Duty, Stalkerek, Renegátok, stb. Kezdésnek azonban megismerkedhetünk a címadó Clear Sky egyesülettel, akik kíváncsi szemek elől bujkálva vizsgálják (szigorúan tudományos szempontból) a zóna eseményeit. Nekik köszönhetjük életünket is, egy kiruccanás alkalmával ugyanis hajszál híján odakozmáltunk az ukrán anyaföldhöz egy váratlan kitörés végett, és ebből a nem éppen hálás szituációból kapartak össze az ominózus urak. Igen ám, de ennek meg vannak a maga következményei, melynek kibogozása jelenti a történet fő vonalát. Nem annyira intenzív és érdekes, mit a Shadow of Chernobyl-é, de ennek az az egyszerű oka, hogy a fejlesztők nem erre fektették a hangsúlyt.
A bejárható területek száma jelentősen megnőtt: a régi helyszíneket átdolgozták (hisz kronológiailag az előd előtt járunk), az újak pedig a csapatos marakodás jegyében jóval tágasabbak, bandaháborúra optimálisabb kivitellel mutatkoznak be. Ami a hangulatot illeti, ismét jelesre vizsgázott a pályatervezés: nádassal csipkézett mocsárvidék, aminek idilljét néha meg-megtör egy magányos halászkunyhó, tereptárgyaktól hemzsegő, hevenyészett bázis kibelezett szovjet tragacsokból, és így tovább. Ugyanakkor a sokat kifogásolt zóna / pályarendszer nem változott: a területek különállóak, éles határokkal szeparálva, és sajnos a láthatatlan falak sem maradtak ki a megoldások közül.
Ha már technikai megoldások között lavírozunk, térjünk át a méltán híres motor képességeire. Az X-Ray engine leszármazottja (immáron 1.5-os fémjelzéssel) tovább öregbíti a nevet: DirectX 10 támogatás, volumetrikus (értsd: térfogati) fény- és füsteffektusok, melynek köszönhetően a manapság igen közkedvelt fénysugarak is tiszteletüket teszik, illetve még az eső is kooperál az érintett felületekkel. Technológiai szempontból szinte mindent felvonultat, amire egy mai a hardver a szoftverrel karöltve nyújtani képes. Természetesen az ára is megvan, de verziószámról-verziószámra javul a performansz, és ha figyelembe vesszük, hogy a mellékelt képek erős közepes beállításokkal, egy ma már középkategóriában kullogó X1950 Pro-val készültek, akkor nyugtázható, hogy a Clear Sky a motort illetően nem szégyenkezhet.
Ismeretes a tény, hogy az alapjátékban korán elértéktelenedett a pénz. Jó és működőképes ötletnek bizonyult, hogy borsos áron fejleszthetjük a felszerelésünket. Ez a szerelők reszortja, és a fegyvereket, illetve a páncélokat képesek extra tulajdonságokkal felvértezni. A kiaknázható lehetőségek az RTS-ekből jól ismert technológiai fa elvét követik, ergo érdemes eltölteni némi időt azzal, hogy eltervezzük, játékstílusunkhoz milyen kiegészítők passzolnak leginkább (pl. távcső foglalat, csavarvonalasan huzagolt puskacső a nagyobb nyomás, valamint a golyó gyorsabb tengely körüli mozgása érdekében, stb.). A legszebb az egészben, hogy működik, és a fegyverkedvelő játékosok minden bizonnyal értékelni fogják a repertoárt. Az ereklyék múltbéli hibájából is tanultak, most már ugyanis klasszisokkal nehezebb őket megtalálni (erre külön eszközt kapunk, abból is több generáció fellelhető) és megszerezni egyaránt. Ügyességet és ravaszságot megkövetelő anomália-mezők kellős közepére helyezték őket, melyek közül némelyik üdítően ötletesre sikeredett.
A játékmenet kapcsán már érintve volt az alapelképzelés, mely szerint a magányos farkas figuráját felváltotta a falkaszellem. Ehhez hűen a legtöbb vállalt küldetés csapatban történik, ám számomra érthetetlen, hogy ha ezt az irányvonalat választották, akkor miért csak egy darab támadás paranccsal szúrták ki a játékos szemét. Egy-egy küldetés során ugyanis társaink automatikusan elindulnak a célpont felé (ált. lopakodva, de ez frakció-, terep- és célpontfüggő), arra várva, hogy megtegyük az első lépést (szóval vagy tettel). Akad azonban olyan helyzet is, hogy csak sodródunk az árral, és bizony megeshet, hogy az akciók gyors lefolyása végett akarva-akaratlanul is a mozis Rozi szerepkörben, nagyokat pislogva veszünk részt a csapatjátékban. A mesterséges intelligencia ugyan fejlődött, de még most is képes furcsa jelenetekre. Példának okáért társaink igyekeznek fedezéket keresni, de ha ez nem jön össze, néha önként és dalolva tesznek egy-egy sétát a selymes golyózáporokban. Bosszantó továbbá, hogy bár rengeteg elvégzendő feladat vár megoldásra (a frakciók bázisain, valamint a térképen jelölt NPC-knél), az “ad hoc” jellegűek kimenetele sokszor azelőtt eldől, hogy odaérnénk. Hibák tehát akadnak, ahogy azt már a S.T.A.L.K.E.R esetében megszokhattuk, de az immáron negyedik javítással bővült kiadás komoly (1.5.0.6) odafigyelésről tanúskodik a fejlesztők részéről, és azt sem szabad elfeledni, hogy rendkívül mod-barát játékról beszélünk, ergo ha olyan megoldásokba botlunk, ami nem nyeri el tetszésünket, komoly esélyünk van rá, hogy a közösség már elő is állt egy alternatívával.
Mondjunk ítéletet. Drasztikus változásokon nem esett át, de számos kellemes plusszal bővült abból kifolyólag, hogy tanult a vétkeiből, és minthogy (bár stand-alone, de) kiegészítő lemezről beszélünk, a megcélzott réteg az alapjáték vásárlói lettek. Számukra a Clear Sky garantáltan jó szórakozás lesz, egyfelől mert ezúttal komolyabb kihívások elé nézhetnek majd, másfelől pedig ők ugyanis már hibái ellenére is megszerettek egy amúgy nehezen barátkozó FPS-RPG hibridet (decens magyar szinkron ide vagy oda). Magam is elégedett vagyok az eredménnyel, pedig nem egyszer okozott bosszús pillanatokat, mégis, az utánozhatatlan hangulat, a lenyűgöző technikai eredmény (a motor személyében), és a bújával-bajával együtt karakteres, poszt-apokaliptikus PC lövölde egy űrt tölt be a piacon. Szégyenlősen mutatja bájait, míg a hibáit már-már kirakatba rakja, de ha ezen felülkerekedünk, akkor sok-sok kellemes órát tölthetünk el az első kézből prezentált, poligonizált tragédia sötét világában.