Cyber ShadowTeszt

Azt hittem, hogy a retro láz majd pár év alatt lecseng és megunják az emberek ezt a mániát, de úgy látszik, hogy továbbra is töretlen a népszerűsége. No persze, annyira ez nem is meglepő, ameddig ilyen kis gyöngyszemek érkeznek mint a Cyber Shadow. Ennél retróbb és egyben geek-ebb címet amúgy nem is találhattak volna a játéknak, ráadásul a témát is elkapták - hiszen ki ne szeretné a robotokat és a ninjákat, pláne ugyanabban a játékban.

A fejlesztő, Mechanical Head Studios igazán remek munkát végzett, hogy a lehető legautentikusabb hatást és élményt nyújtsa, azoknak a mostanra már valószínűleg gyermekes szülőknek, akik még a NES-en korszakban csapatták a gaminget és olyan klasszikusok miatt kaptak idegösszeroppanást mint a Mega Man és a Ninja Gaiden játékok. Na a CS ezeknek a spirituális utódja, és bár az alapok ugyanazok maradtak mint 30 éve, azért egy ici-picit modernizáltak rajta a srácok.

A CS amúgy tök ugyanaz mint aminek a képek alapján tűnik, egy oldalra menős, feszes akcióval nyakon öntött, ritmikus, zenés, vagdalkozós, hajkitépős, kontroller szétzúzós, hangulatos és egyben kegyetlen odafigyelést igénylő kaszabolda. Shadow, a címszereplő Ninja, az egyetlen túlélője klánjának és a szokásos “amnézia’ után rajtunk múlik, hogy kiderítsük mi történt. Általában ebben a stílusban az átvezetőket reflexből elnyomkodom, de itt azon vettem észre magam, hogy már várom a pálya végét, hogy merre gördül a történet és még mi derül ki. Szóval ezért abszolút jár a piros pont.

Shadow alap képességei, pont azok amikre számítana az ember: az alaptámadás és ugrás. Természetesen a repertoárunk lassan bővülget, ahogy nyerjük vissza az emlékeinket és egyben a képességeinket is. Ez a folyamat talán az egyetlen a játékban, ami egy kicsit csalódást keltő, mivel a vége felé azért reménykedtem benne, hogy kicsit változatosabb vagy menőbb dolgokat kapunk, nem olyasmit ami például máshol már alapnak számít. Ezen kívül a szokásos, hirtelen emelkedő nehézségi tüskék és a néha, értelmezhetetlenül belőtt checkpoint-ok jelenthetnek még némi komolyabb negatívumot. Sokan szidják is a játékot a túlzott nehézségéért, szóval ha erre érzékeny vagy, óvatosan közelíts.

Bőven kompenzál viszont ezekért a hibákért a játék többi része. Igazi pixelpontos, full-retro, 8 bites grafika vár, egész egyedi ellenfelekkel és remek effektekkel. A fantasztikus OST-ről már ne is beszéljünk. A csiphangverseny egészen parádés lett, ritkán van olyan, hogy külön hallgatom és dúdolgatom egy játék zenéjét, de ezt most nagyon eltalálták. Mivel a játék nehéz, pláne a mai cuccokhoz képest, rengetegszer fogunk meghalni, ergo elég sok időt fogunk 1-1 pályán eltölteni, így nagy könnyebbség, hogy legalább a zene nem fog az agyunkra menni.

Ha a Cyber Shadow film formában jelent volna meg és a VHS korszak szülötte lenne, tutira a VICO adta volna ki itthon kazettán. A játék nem csak múltidézés, de főhajtás, és egyben hozzáadott érték is ebben a fene nagy retro-revivalban.